Másfél év után először mozdult el felfelé az országos lakásár-index, igaz, mindössze egyetlen százalékponttal. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy januárban volt a végtörlesztési csúcs, amelynek épp a kínálatnövekedés és eladói versenyhelyzet miatt árcsökkenést kellett volna okoznia. Fordulatról még korai beszélni, de az adatok összessége azt jelzi, hogy némi olvadás kezdődött a három éve befagyott ingatlanpiacon.
Mind a panel-, mind pedig a téglalakásár indexek felfelé mozdultak a múlt negyedévben. A panelek esetében az egypontos felfelé mozdulás sem volt elég ahhoz, hogy reálértéken is javulás mutatkozzék, a téglaépítmények indexe azonban 4 pontot ugrott, így reálértéken is javulást mutat. Az indexek elemzéséből kiderül: jóformán minden régiós és típusbéli szegmensben felfelé mozdultak az árak. A vidéki mutatóknál egyedül a kelet-magyarországi esett két pontot, s ezzel egyben történeti mélypontra süllyedt. Eközben az ország mindkét felében nagyot mozdult felfelé a téglalakások ára, keleten 6, nyugaton 4 ponttal erősödött.
Érdekes képet mutatnak a fővárosi indexek is. A panel ára kimozdult a mélypontról és ezzel megőrizte reálértékét, a téglalakások árában azonban csekély csökkenés tapasztalható. A csökkenés ellenére továbbra is ez tartja a legjobban az árát és a válság előtti értékéhez képest 10%-on belül tudott maradni.
Az első negyedévi adás-vételek alapján a panelek tekintetében Közép-Magyarország bizonyult a legdrágábbnak 162 ezerrel, ezt követte a nyugat-dunántúli régió, ahol 143 ezer forint volt a négyzetméterenkénti átlagár. Budapesten továbbra is Észak-Buda a legdrágább, ott a panelek átlagára elérte négyzetméterenként a 274 ezer forintot. A téglaépítésű lakások esetében egyedül Közép-Magyarország lépte át a négyzetméterenkénti átlagos 200 ezres határt: 237 ezer forint volt az átlagár. A fővárosban a budai oldalon fizettek a legtöbbet a polgári lakásokért, az északi oldalon átlagban 315, délen pedig 296 ezret négyzetméterenként. A legkisebb átlagot Észak-Pest és a belváros mutatta; mindkét esetben 250 ezer alatt maradt az átlag.
Régiókra és ingatlantípusokra bontva, döbbenetes a különbség; egy észak-magyarországi ház tulajdonosának az eredeti elképzeléseihez képest átlagban 30%-kal olcsóbban vették meg az ingatlanját, egy észak-budai panel tulajdonosa hétszázalékos csökkenéssel megúszta. Az összesítés szerint Észak-Pest áll a legjobb helyen, vagyis ott a legkisebb az elszenvedett árcsökkenés, és Észak-Magyarország a leginkább alkuképes.
Csökkent a fővárosi befektetői kedv: februárban a vásárlók 31 százaléka költötte ekképpen a pénzét, márciusra ez az arány 20%-ra esett. Ugyanakkor csaknem kétmillióval nagyobb az általuk vásárolt ingatlanok átlagértéke, miközben a lakásméret nem változott. Érdekesség továbbá, hogy megduplázódott a nemzedékek különválása miatti vevők aránya az egy hónappal azelőttihez mérten. Vidéken továbbra is 20% a befektetők aránya az összes vásárlók között, így a fővárosival együtt ez már országos átlag is egyben. Ahogy az logikus is volt, mostanra minimálisra (5%) csökkent az elő-/végtörlesztés miatt ingatlanukat eladók aránya. Eladási okként a nagyobb otthonba költözés vezet továbbra is 33%-kal.
A tavalyi második félévének és 2012 első negyedévének eladási paramétereit összevetve, Budán a tavalyinál kelendőbbek a 40 négyzetméteresnél kisebb lakások. Látványosan megnőtt az ötmillió forintosnál olcsóbb ingatlanok száma is. A pesti oldal egyetlen szembetűnő változása, hogy a második legkeresettebb lakásár-kategória, vagyis a 10–15 millió közötti nőtt 25-ről 30 százalékra. Vidéken a 40 négyzetméteresnél kisebb lakások forgalma a tavaly második félévi 61-ről 72%-ra emelkedett, vele együtt a 10 milliós árkategória forgalma is. Pest megyében a két szélső érték mutat felfelé mozdulást a fajlagos árakban, nőtt ugyanis az 5–10 milliós lakások és a 30 millió felettiek aránya is.
