„A liberálisokkal folytatott vitában nem a Soros György-féle birodalom, és nem a brüsszeli bürokraták, hanem a nemzetek fognak győzni… El fogjuk őket küldeni oda, ahova valók, a történelem szemétdombjára, ahogy a kommunistákat is elzavartuk.” Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor nyilvánult meg ezen a különös módon Brüsszelben, a Polgári Magyarországért Alapítvány Hunyadi János-díjának átadásán. Arról is beszélt, hogy a liberálisok ellenségesek minden másképpen gondolkodóval szemben, s olyanokká váltak, mint a kommunisták. Ezért valódi veszélyt jelentenek a szabadságra, „mert a saját utópikus lázálmaikat próbálják megvalósítani”. (A nyitó képen: Magyarország elvhű/köpönyegforgató miniszterelnöke.)
Mindezt annak fényében érdemes értelmezni, hogy Orbán Viktor is volt liberális, sőt, egy időben a Liberális Internacionálé alelnöki tisztét is betöltötte. Igaz, nem ma volt ez, sok víz lefolyt azóta a Dunán, de emlékszünk még a miniszterelnök egykori kijelentésére, ami szerint „bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik”. Arra is lehet emlékezni, hogy volt idő, amikor Orbán társai, köztük Balog Zoltán, a kegyelem-botrányba belebukott püspök Free Tibet! feliratú zászlókkal tiltakoztak a Kínai Kommunista Párt Tibetet elnyomó politikája ellen.
Nem ez az első eset, amikor Orbán a kommunistákkal hozakodik elő. 2020-i évértékelő beszédében például nagyon szellemesnek és eredetinek kívánt mutatkozni, ezért a gondosan megválogatott és szigorúan ellenőrzött hallgatósága előtt azt találta mondani, hogy a „liberális nem más, mint diplomás kommunista.” Hosszan tartó dübörgő taps fogadta a miniszterelnök-pártelnök szavait, a jelenlévők ugyanis nem tudták, hogy ez a poén nem Orbán leleménye, hanem eredetileg egy Hunter S. Thompson nevű sajtómunkástól származik. Utóbbinak a regényéből készült a Rumnapló című film, melynek egyik szereplője, egy bizonyos Mr. Zimburger mondja, hogy a „liberális az egy diplomás komcsi.”
Ezt a diplomás komcsi szöveget tehát idegen ötletből merítette (lopta) Orbán, vagy valamelyik szövegírója. Igaz, ott a mondatnak van még egy másik fele is. „A liberális nem más, mint egy diplomás kommunista, akinek nigger gondolatai vannak.”
Volt idő, amikor Orbánnak is „nigger gondolatai” voltak, például, amikor a Liberális Internacionálé alelnöke volt. Mára a „nigger” gondolatokból „niggerező” kirekesztés lett, Orbán ugyanis nem szeretné, ha a magyarok kevert fajúak lennének. Ezt fejtegette néhány évvel ezelőtt a Tusványoson rendezett Fidesz-dzsemborin, legújabban pedig az Újpest labdarúgó csapatának faji kérdésbe keveredett edzőjét védte meg, meglehetősen furcsa módon. Mészöly Géza az újpestiek edzője fekának nevezte egyik játékosát, amiért több mérkőzésre eltiltották a kispadtól. Némi vigasszal szolgálhatott neki, hogy Orbán a Facebook-oldalán a Mészöly Géza ellen indított fegyelmi eljárásról szóló posztja alá (kimagasló franciatudását bizonyítandó) a következő szöveget kommentelte be: „Je suis Mészöly!”, azaz Mészöly vagyok.
Hosszú volt az út, míg Orbán idáig eljutott. A valamikor liberális miniszterelnök szóhasználatában mára szitokszóvá vált a liberalizmus kifejezés, egyenértékű a kommunistával. Orbán joggal bízik a magyarok rossz, vagy legalábbis szelektív memóriájában. Abban, hogy már nem sokan emlékeznek arra, amikor a Fidesz prominenseinek szemében nem a liberalizmus, hanem a vallás volt vállalhatatlan. Orbánék kezdetben ugyanis – és ezzel máig nem számoltak el a sokat hivatkozott magyar embereknek – vadul és ízléstelenül vallásellenesek voltak, kinevették a hívő embereket.
Egy ideje a liberálisokkal van bajuk, a szemükben ők a kommunisták. Pedig az igazi kommunistákat nem Brüsszelben a liberálisok, hanem Orbán és a Fidesz mai barátai, leginkább Vlagyimir Putyin és a kínai elvtársurak köreiben kell keresni.