Orbán saját, rövid távú politikai céljaira használja az uniós pénzeket

Cikksorozatban tudósított az osztrák Österreich 24 portál arról a magyar lányról, aki három hete tűnt el, majd a Wörthi-tó partján magyar hangot hallva előbújt egy csónakházból.

Zavarodott, kiszáradt, csont és bőr volt – mondják a rendőrük. Még a nevét sem tudta megmondani. A 29 éves B. Ajna egy luxusszállodában masszőr volt. Miután felmondott, a munkatársai arra lettek figyelmesek, autója még állt három nap elteltével is a parkolóban, ezért eltűnését bejelentették a rendőrségen. Ajna szerencsésnek mondhatja magát, hogy hallva a magyar hangokat, ki tudott jönni a házból. Azt hajtogatta, Magyarországra akar menni. Egyelőre nincsenek információk arról, hogyan került a jachttulajdonos csónakházába, de most már kórházi megfigyelés alatt áll és állapota javul. Ám semmire sem emlékszik az elmúlt három hétből. Azt mondják, a rendkívüli meleg is hatással lehetett állapotára.

Az Österreich 24 portálon egy másik magyar esetre, bűnügyre bukkantunk: egy magyar párocska (40 éves férfi és 26 éves nő) motorbicikliket, gumikat, sisakokat, mopedeket, bicikliket és egyéb tartozékokat lopott sorozatban – 2016 nyara óta. A dél-burgenlandi rablótúrát gondosan kitervelték, a zsákmányaikat letakart utánfutón szállították. Hétvégi pihenőnapjukon szúrta ki őket a helyi járőrszolgálat Gniebingben, hajnali 4-kor. Ami igazán nagy meglepetést keltett, hogy egy gyerekülést is találtak a csomagtartóban. Mint kiderült, hathetes csecsemőjükkel együtt rótták az utat, s vele együtt hajtották végre az akciókat. Egyelőre a Graz melletti börtönben várnak a sorsukra.

Orbán víziója egy új Európáról – aligha ér célba / Orban’s vision of a new Europe will struggle to succeed – címmel közölt elemzést a Financial Times a migrációs válság kapcsán kialakult reakcionista magatartásról, amit Európában a szerző szerint Orbán Viktor képviseli a leghitelesebben. Ráadásul irányzatnak nevezi, és egyenesen új reakcionizmusról ír a Liberális Stratégiai Központ szófiai központjának vezetője, aki a bécsi Humán Tudományok Intézetének is a munkatársa.

Orbán tusványosi beszédét veszi ehhez alapul, amelyből kiemeli azt a történelmi kérdést, vajon Európa megmarad-e az európaiaknak ilyen körülmények között. Az egykor kommunista Közép-Európában ezzel egyre inkább teret nyer a sovinizmus, s ebben Orbán Lengyelországban talált társra. Ivan Krasztev szerző is kérdezi: megfertőzheti-e az unió jövőjét Orbán illiberalizmusa? Miközben az Európai Néppártot a szélsőjobb irányába kívánta tolni és az „Új Európa” hírnöke akart lenni, Angela Merkel várható győzelmével aligha sikerül ezt az irányvonalat talpra állítania. Sőt, ahelyett, hogy ő akarta volna kontroll alá venni a Néppártot, nagyon úgy látszik, kipenderíthetik onnan a választások után. Igaz, elismeri a szerző, hogy az unió is szigorított addigi menekültpolitikáján. Megjegyzi, nem Soros György Orbán igazi ellensége, hanem a pápa és vele az európai kereszténység.

Trump megválasztása és a Brexit óta Európa kijózanodva egyre inkább elutasítja a szélsőjobb, reakciós politikát. Trumpot is félreismerte, mert nem reménykedhet Orbán a Washington–Moszkva tengely megerősödésében vagy az antiglobalista szövetség létrejöttében sem. És már csak azért sem lehet az új európai modell képviselője Orbán, mert miközben Berlinnel és Brüsszellel harcolt, százezer számra hagyták el hazájukat a fiatalok.

“A Soros-elleni kampány fűtötte az antiszemitizmus és az iszlámfóbia veszélyes szimbiózisát” címmel ír Orbán szélsőjobbosnak tekinthető ideológiájáról az Al Jazeera. A washingtoni Georgetown Egyetemen politika-tudományt oktató szerző szerint nemcsak oxfordi ösztöndíja miatt lehetne hálás Sorosnak, hanem azért is, hogy 2010-ben 1 millió dollárral segítette a kármentést Devecseren és Kolontáron.

A szerző szintén a tusványosi beszédből indul ki, amikor az antiszemitizmus mellett a muszlimellenes hangulatkeltéstől óvja Európát, de még Amerikát is. Egyébiránt a tisztán fehérekből álló Európa eszméje a középkorba és a reformkorba nyúlik vissza, nem csoda, hogy újra feléled szélsőjobb ideológiájában.

A brit The Conversation folyóirat elemzésével zárnom a Világtükör mai összefoglalóját. Nem is címezte Orbánnak rosszul Jean-Claude Juncker 2015-ben Rigában, amikor „Helló, diktátor!”-ral üdvözölte a magyar kormányfőt – kezdődik a cikk, amely sorra veszi mindazokat a lépéseket, amelyekkel illiberális víziójának beteljesítéséhez vezeti Magyarországot a kormányfő. Megjegyzi, a nacionalista retorikát a trianoni kiszólások csipkézik.

A nyugati sajtóból jól ismert Orbán-kritikus toposzokat egyberakva a cikk végül arra a következtetésre jut – „…This is not to say that Hungary will leave the EU, but Orbán is playing a dangerous game. He is exploiting nationalism at home and attacking the EU, all the while taking its cash for short-term political gain” – azaz nem akarja otthagyni Magyarország az uniót annak ellenére, hogy egyfolytában ostorozza Orbán, mert az onnan jövő pénzeket saját rövid távú politikai céljaira használja fel.