Orbán Viktor még közelebb kerül Putyinhoz, miután Magyarország törvény útján gyorsítja fel a Déli Áramlat építését – írja a Der Spiegel. A tervet az EU bírálja, a magyar szabályozás azonban kijátssza az uniós eljárást. Megfigyelők szerint a jogszabályt a magyar-orosz projekttársaságra szabták, amely a Gazprom ellenőrzése alatt áll.
„A hatalomra törekvő ember” címmel a Német Külpolitikai Társaság folyóirata, az Internationale Politik hosszú elemzést közöl az orbáni politikáról, kiemelve, hogy annak eredményeként Magyarországon csupán egyetlen erőtér létezhet: maga a miniszterelnök. Mint rámutat, a kormányfő ultrajobboldalinak, konzervatívnak, nacionalistának és populistának számít, aki az országot antidemokratikus tekintélyelvű tévútra vitte.
Legtöbb kollégája az EU-ban kerüli, a külföldi média Viktátornak, Puszta-Putyinnak nevezi, aki gulyásdiktatúrává változtatta Magyarországot. Tusványosi beszédében azonban megerősítette bírálóit, amikor minden korábbinál egyértelműbben kimondta azt, amit védelmezői gonosz rágalomként intéztek el, hogy tudniillik illiberális államot akar.
Pár éve még, egy ilyen megnyilvánulás után tízezrek vonultak volna az utcára, az EU tiltakozott volna, ám az ellenzék jelenleg lemondó és megosztott, Brüsszel pedig sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva, semmint, hogy egy kis állam kvázi autoriter kormányfőjével huzakodjon. Ám vannak bőven, akik óvnak attól, hogy bárki alábecsülje Orbán kiállását. Tamás Gáspár Miklós úgy értékeli, hogy a politikus szakított a szabad világ társadalmi konszenzusával, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjével. Charles Gáti megállapította: lehullott a demokratikus álarc, a beszéd megerősítette, amit az ellenfelek az orbáni irányított demokráciáról mondtak. Viviane Reding, aki pedig szintén konzervatív, Magyarország putyinizálódásáról, illetve szisztematikus gleichschaltolásról beszél, ahogyan az a totalitárius rendszerekben szokás. A volt svéd külügyminiszter egyenesen gyávaságot vet Brüsszel szemére, mert szerinte az túl engedékenyen reagál, amikor arról van szó, hogy Orbán és kormánya kétes módon jár el az emberi jogok és a jogállamiság kapcsán.
Valóban: a miniszterelnök nem átmenetileg vadult el, hogy az unió többé-kevésbé kezelni tudná. Sok hazai és külföldi elemző úgy látja: Orbán a lehető legrövidebb idő alatt teljesen át tudta alakítani az egykori mintaállamot, tökéletesen új modellt kényszerített rá. Legalább két évtizedre bebetonozta a maga és a Fidesz uralmát, éspedig oly módon, hogy elment a határig, már ami a demokráciát illetően még legitim és a jogállam szempontjából képviselhető. Sőt néha túl is lépett rajta. Továbbá: sikerült neki bizonyos mértékig térdre kényszerítenie Brüsszelt a közös demokratikus és jogállami alapértékek kapcsán. Megmutatta neki a tehetetlenségét.
Nem sok barátja lehet a kelet-európai uniós tagországokban, ám van neki egy sor többé-kevésbé nyílt szövetségese. Néha még a másik tábor vezető politikusai sem tudják leplezni csodálatukat iránta. Mivel a térségben erősödik az EU-szkepszis, minden politikai erő feszülten figyeli, miként befolyásolja az európai irányvonalat és az uniós intézményeket. A kis Magyarország nem fenyegeti létében a közösséget, de alapvető Európa-ellenességével, oroszbarát politikájával, a keleti nyitással Orbán erősíti a kifelé tendáló erőket. Márcsak ezért is fontos, hogy jobban megértsük fejlődési folyamatát és gondolkodásmódját.
Négy évvel ezelőtt radikális, átfogó elit- és személycsere ment végbe az állam- és közigazgatásban. A közmédiát uniformizálták, központosították a közszolgálatot, messzemenően a kormány ellenőrzése alá helyezték. Korlátozták az igazságszolgáltatás függetlenségét, az Alkotmánybíróságot hatalombarát tagokkal töltötték meg. A Fidesznek kedvező választási törvényt hoztak. Ily módon a tavasszal 45%-kal kétharmadot szerzett. Kölcsön vett a Jobbik programjából.
Májusi székfoglaló parlamenti beszédében egyértelművé tette, hogy hatalmon akar maradni. Egyben megmutatta, hogy mire számíthat részéről a magyar társadalom és az EU. Hogy komolyan gondolja, azt alátámasztja a civil szervezetek elleni fellépése. Mindez Lengyel László számára azt jelenti, hogy véget ért a demokrácia Magyarországon. Orbán négy év alatt maximálisan elérte célját, a hatalmi rend teljes, nincsenek ellensúlyok. Saját maga hozhat döntéseket Európa és az USA ellen, anélkül, hogy válaszlépésektől kellene tartania. Tamás Gáspár Miklós pedig úgy látja, hogy Tusványoson egyértelművé tette: szabad akaratából nem adja ki a hatalmat a kezéből. Viviane Redig épp ezért sürgeti az új Bizottságot, hogy az ne vegye tudomásul Magyarországon az alapvető jogok felszámolását. Ha ugyanis megengedi, akkor a magyar példa ragadós lesz. Brüsszelnek nyomást kell gyakorolnia, csak így megy – hangsúlyozta a korábbi biztos.
A Le Monde kommentárja méltatlannak tartja Navracsics Tibort arra, hogy az unió kulturális ügyeit igazgassa. A szerző, a roueni egyetem egyik tanára úgy értékeli, hogy az EU-ban van egy tagállam, amely súlyosan meggyengítette a saját demokratikus intézményeit, mégpedig Orbán Viktor Magyarországa. A kormányfő három fő céltáblája a média, az igazságszolgáltatás és a kultúra volt…
A mai teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!
