A jelentés megjegyzi, az érintett államok attól félnek, hogy ez esetben újabb menekülthullám indulhat meg Európa felé, márpedig ez a populista pártok kezére játszana. Ausztria különben tanácskozást tervez már a közeli jövőben ugyanebben a körben, immár a belügyi tárcavezetők bevonásával, sőt, lehet, hogy oda meghívják Romániát és Bulgáriát is, Görögországot azonban nem, mert az hazarendelte bécsi nagykövetét, amikor februárban kihagyták egy hasonló egyeztetésből.
Jó negyedszázadba telt, míg Európa eljutott oda, hogy Nyugaton és Keleten nagyjából ugyanolyan boldognak érzik magukat azok, akik hasonló anyagi szinten vannak – kezdi cikkét a Financial Times. A felmérés az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és Világbank megbízásából készült, 34 országban 51 ezer háztartásra terjedt ki. Azt mutatja, hogy az egykori szocialista táborban a rendszerváltás általában emelkedő jövedelmekhez és csökkenő szegénységhez vezetett, csakhogy közben egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek és egy-két országban kifejezetten aláásta a demokráciát, hogy sokan a reformok veszteseinek érzik magukat. Nagyjából minden 4. ember rosszabbul él, mint 1989-ben. Ezeken a helyeken populisták vették át a hatalmat és kialakították a haveri kapitalizmust, amiben nagy szerepe volt a korrupciónak. Az elégedetlenség átterjedt az uniós tag Magyarországra és Lengyelországra. Ezt az EBRD fő közgazdásza úgy magyarázza, hogy ha a nagy többség megszenvedi a fájdalmas átalakulásokat, akkor jöhet egy populista, aki demokratikus úton jut hatalomra, de utána már nem lehet eltávolítani, mert időközben megszerezte a teljes ellenőrzést. Épp ezért a szakember szerint első számú gondnak kell tekinteni az egyenlőtlenséget, a reformok során mindig szem előtt kell tartani a felzárkóztatást. A kutatás különben azt támasztja alá, hogy ott sikerült leginkább fenntartani a demokratikus intézményeket és a piacgazdaságot, ahol széles körben szétterítették az átalakulás gyümölcseit.
Ugyancsak a Financial Times arra hívja fel a figyelmet, hogy Európában harc folyik a vallási hagyományokért, miután a szélsőjobbos pártok hirtelen a kereszténység felé fordultak, ami persze része nacionalista politikájuknak. A populisták a kontinens szemszögéből egzisztenciális fenyegetésként ábrázolják a feltételezett iszlamizálódást. Ezek az erők az identitás mutatójaként találtak rá a keresztény gyökerekre, ám a keresztény értékekre már nem tartanak igényt. Magyar- és Lengyelországban már hatalomra is jutottak. Egy tanulmány kimutatta, hogy igen sok hasonlóság és kapcsolódás van e pártok között. Viszont Magyarország kivételes abból a szempontból, hogy csak Orbán Viktornak sikerült az egyházakat felsorakoztatnia keményen menekültellenes álláspontja mögé. Másutt a katolikusok és más vallások vezetői széles körben elítélték, hogy ilyen célokra használják ki a hitet.
Orbán igyekszik bedarálni az egyházakat és a vonatkozó törvény körüli vita lassan a magyar demokrácia ügyében zajló csata része lesz – állapítja meg a Politico. A kormányfő szívesen állítja be úgy magát, mint aki a keresztény civilizáció védelmezője. Bírálói szerint azonban keresztes hadjáratot folytat a vallási intézmények ellen, ideértve annak a papnak, Iványi Gábornak a közösségét, aki megkeresztelte két legidősebb gyerekét. Az a kb. 300 egyház, amely öt éve nem kapta meg a hivatalos elismerést, most többnyire a túlélésért küzd, miután a hatalom nem tesz eleget az Európai Emberi Jogi Bíróság döntésének és nem módosítja a jogszabályt. A Fidesz azt mondja, azért nem, mert nem kapta meg hozzá az ellenzék támogatását. Ugyanakkor a vallási csoportokra gyakorolt nyomás része a teljes ellenőrzést célzó nyomulásnak, hogy megfojtsák azokat az intézményeket, amelyek veszélyeztethetik Orbán uralmát. Ahogy az egyik amerikai lutheránus egyetem szakértője mondja, itt hosszú távon megy a kiszorítás, és ha a kormány nem tartja tiszteletben a jogállamot, akkor győzni fog. Ezzel szemben Kovács Zoltán szóvivő azt állítja, hogy szó sincs a vallásszabadság korlátozásáról.
Iványi Gábor úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnök átgázol mindenkin, aki nem akar együttműködni vele. A menekültválság rávilágított, hogy milyen különbség van e kérdésben az elismert egyházak és azon közösségek álláspontja között, amelyek elvesztették státuszukat. Erdő Péter pl. úgy értékelte, hogy emberkereskedelemmel lenne egyenértékű, ha menedékkérőket fogadnának be. A törvényen kívül rekedt felekezetek közül viszont jó pár ételt és fedelet adott a földönfutóknak.
Sötét időket jósol az unió számára Paul Lendvai a Der Standardban, mert ha Törökország nem állítja meg a migrációt, az nagymértékben felgyorsítja a szétesés folyamatát az EU-n belül. Ám fel kell készülni erre az igencsak kedvezőtlen kilátásra, mivel a Nyugat teljesen tehetetlen, miközben Erdogan a nyílt diktatúra felé menetel. Ám ha Európa nem tesz semmit, azzal maga is aláásná azokat az értékeket, amelyek naggyá tették. De nemcsak Berlinben és Brüsszelben nézik alig leplezett aggodalommal, hogy a török elnök többször is a menekültegyezmény felmondásával fenyegetett. A görög és az olasz kormányfő hazai népszerűsége zuhan, részben a menekültválság felerősödése miatt. Idáig nem sok visszhangja volt, hogy Renzi kilátásba helyezte az uniós támogatások megvétózását a visegrádi országok esetében, miután azok nem hajlandók migránsokat befogadni. Közben mind inkább látszik, hogy a helyzetből Putyin húz hasznot. És az orosz propaganda sok pénzt áldoz arra, hogy nyugaton mind nagyobb tömegeket nyerjen meg a maga számára a Kreml által közvetlenül irányított médián keresztül.
Trump győzelme hatalmas hátszél lenne az európai populistáknak, Orbántól kezdve, Le Penen és Strachén át, Kaczynskiig – kommentálja a Der Standard. Tort ülnének az igazi népképviselők. Azon kívül diktatórikus lökés fenyeget Törökországból, aminek Putyin örülne nagyon. Az orosz elnököt főleg a republikánus amerikai elnökjelölt udvarolja körül, de az említettek közül mindenki azt ígéri, hogy visszahozza a múltat. A megriadt emberek politikai változást követelnek, kevesebb demokráciával, több állami beavatkozással. Mifelénk e politika fő jellemzője a demokrácia tudatos lebontása, ami a legbrutálisabban Törökországban folyik, de egyre inkább megfigyelhető a magyaroknál és a lengyeleknél is. Újságot és tévészerkesztőséget zárnak be, illetve játszanak át kormánybarát vállalkozóknak, ez jól illusztrálja az antidemokraták étvágyát. Ahogy a magyar példa mutatja, a hatalom új, jobboldali gazdái szívesen nyúlnak a kultúrának is a hóna alá és megszabadítják a baloldali befolyástól. Végül pedig a rendszernek, ha elterjed, fontos vonása lenne, hogy a kormánypártok uralnák a választásokat, az irányított média már nem lenne képes foglalkozni a korrupcióval. A féldiktátorok népszerűsége nőne, mert már senki sem ellenőrizné őket. Trump és Putyin szövetségével veszélybe kerülnének a liberális társadalom évszázados pillérei. És Hillary Clinton csupán fékezni tudná a visszalépést.