Orbán–Kaczynski: jobboldali nacionalisták Moszkva árnyékában – menekültek, uniós pénzek

Kaczynski régóta igen borúlátóan ítéli meg Moszkvát, a magyar politikus ezzel szemben szorosabb viszonyt alakított ki Putyinnal, amikor szorgalmazta a kétoldalú energetikai együttműködést.  A hivatalos közleményből különben az derül ki, hogy a két vezető egész délután tárgyalt az európai helyzetről.

Német EP-képviselők azt követelik, hogy az eddiginél kevesebb közösségi támogatást kapjanak azok az államok, amelyek – mint a magyarok és a lengyelek – az uniós pénzek haszonélvezői, ám elzárkóznak a menekültek áttelepítése elől – áll a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Vagyis hogy csapódjék le a költségvetésben, ha valaki nem szolidáris. Az illetékes strasbourgi bizottság CDU-s vezetője úgy fogalmazott, hogy az átutalások egy részét le kell állítani, ha valamely ország nem tartja magát az európai joghoz, vagy ha csupán tessék-lássék módon veszi ki részét a menekültek regisztrációjából, illetve átvételéből.

Hasonlóan nyilatkozott az uniós parlament német liberális alelnöke is. Graf Lambsdorff szerint a Merkel-kabinetnek az ősszel a közös kiadások ellenőrzésekor el kell érnie, hogy például Magyar- és Lengyelország mutasson nagyobb megértést a menekültkérdésben és tartsa tiszteletben az európai értékeket is, miután mindkettő a szubvenciók nettó kedvezményezettje.

A Financial Times szerkesztőségi állásfoglalása szerint lehet, hogy az uniónak és Washingtonnak több eszköz van a kezében a török elnök befolyásolására, mint ahogyan azt feltételezték. Erdogan persze mindig is állhatatlan szövetséges volt, de soha nem annyira, mint az utóbbi hónapokban. Gyakorlatilag összeomlott a menekültügyben kötött megállapodás, Oroszország pedig szolidaritást tanúsít Törökország iránt a puccs miatt, jóllehet alig két hónapja még fagyos volt a viszony.

Röviden: van miért aggódniuk az EU- és NATO-partnereknek, ideértve az államcsíny-kísérlet utáni tömeges tisztogatást. Az fenyeget, hogy tartós törés következik be Ankara és a Nyugat kapcsolatában. Putyin boldogan támogatja a másik erős embert, akit ellenben bírálnak a liberális demokráciák. És akkor még ott van Szíria, de az oroszok és a törökök nélkül nincs politikai megoldás.

Bár Nyugaton félnek, hogy Törökország autokráciába csúszik át, de korai volna lemondani Erdoganról. A moszkvai út tudatos fricska, ám utal a politikus pragmatizmusára is. Ankara nem harcolhat az összes szomszédjával, és Moszkva enyhíthet a gazdasági nyomáson, ha feloldja a szankciókat, illetve felújítja az energiaszállítást.

Az unió azonban sokkal fontosabb kereskedelmi partner az oroszoknál, a NATO pedig a legjobb garancia a térségben. De azt is számításba kell venni, hogy a puccs óta megszűntek az őrjáratok a part mentén, mégsem ugrott meg a menekültek száma.

Az EU-nak és az Egyesült Államoknak nem szabad engedményeket tennie. Vissza kell utasítaniuk a jogállamiság minden megsértését, és ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a török fél bizonyítékokkal támassza alá Gülen kiadatási kérelmét. A Nyugatnak ugyanakkor az eddiginél sokkal egyértelműbben el kell ismernie, hogy Törökország jóval rosszabb helyzetbe sodródott volna, ha a zendülő tábornokok kerekednek felül.

A Stern magazin úgy látja, hogy az állandó doppinggyanú tönkreteszi a lelkesedést az olimpiai teljesítmények iránt, ami nagy kár, de érthető. A Hosszú Katinka fényképével illusztrált cikk rámutat,  hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság igencsak puhány döntéseket hozott az ajzószerek ügyében és ez nagy károkat okozott mind a játékoknak, mind pedig azoknak a sportolóknak, akik nem szednek semmit. Amennyire tudni, a magyar úszónő nem adott le semmilyen gyanúra okot adó mintát. Mégis felvetődik, hogy vajon csakis megengedett eszközöket használ, hiszen az szinte lehetetlen, hogy csak úgy, magától 2 másodperccel megjavítsa a világcsúcsot. Vagy valamilyen teljesítményfokozót használ, amelyet még tettek listára az illetékesek? De sok a bizonytalanság Phelps és brit mellúszó, Peaty körül is.

Lehet, hogy alaptalan a bizonytalanság, és sokszor valószínűleg nem is azt érinti, akinél jogos lenne. A felelős azonban a NOB, amely nem képes egyértelműen megvonni a határokat. A komplett orosz csapatot ki kellett volna zárni. Nem érteni továbbá, hogy a WADA miként ítélhette szabályosnak a kenyai szervek ténykedését. A világ legnagyobb sportünnepének és az olimpiai eszmének semmi sem árt jobban, mintha odalesz a nézők érdeklődése. Ha megszűnik az elragadtatás. A „tiszta játékok” követelése naivitásnak látszik. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak mégis ezen kell dolgoznia, minden erejével. Mert ha nem, akkor a legjobb dopingmódszerek csalárd versenye következik. Annak meg már nem sok köze lenne az olimpiához.