Berlinben erősen kétlik, hogy Orbán tervéből egyáltalán lehet valami. Ez esetben ugyanis kizárnák a görögöket Schengenből, az ország magára maradna a migránsok minden terhével. Zűrzavaros állapotok alakulnának ki és ismét kiéleződnék a viszony Athén és Ankara között – tudósít a Frankfurter Rundschau.

Az uniónak mindeközben szavatoló tényezőként a tekintélyelvű szkopjei rezsim mögé kellene állnia. Ez azonban jelzés lenne a térség öt másik államának, hogy nem kell igazodniuk a felvétel szigorú követelményeihez, kényelmesen berendezkedhetnek anélkül is az EU előszobájában. Orbánnak persze ez aligha számít, ő egyébként is az autoriter uralmi formákkal rokonszenvezik, és ha az általa szorgalmazott javaslat megbukik az embercsempészeken, Magyarországnak akkor sem kell a következményektől tartania…

A független berlini kutatóintézet, az European Stability Initiative szerint Európában két, igencsak eltérő elképzelés verseng az ügyben, miként lehetne visszaállítani az ellenőrzést az unió külső határain: Merkel és Orbán vonala. Az első több százezer ember áttelepítését irányozza elő Törökországból, és az Égei-tengeren fokozott görög–török járőrözéssel vetne véget az áradatnak. Viszont Ankarának vissza kellene vennie mindenkit, aki görög földön át jutott Európába.

A másik terv: új falat építene a Balkánon, Görögország, illetve Macedónia, Albánia és Bulgária között. Messze ható következményei lesznek annak, hogy melyik kerekedik felül. Az elemzés úgy véli, hogy a magyar politikus agyszüleménye kudarcra van ítélve, mert feleslegesen és igazságtalanul elidegenítené Görögországot a többiektől. Destabilizálná a Nyugat-Balkánt, ugyanakkor rettentően fellendítené az embercsempészek forgalmát. Azonkívül olyan fal felhúzására lenne szükség, mint amilyen egykor a vasfüggöny volt, és tűzparancs is kellene hozzá, hogy valóban elrettentse a kétségbeesett menekülteket. Vagyis: feladná Törökországot, ugyanakkor megbüntetné a görögöket és a törököket, amiért országuk ott van, ahol.

Orbán Viktor mindenekelőtt politikai lehetőséget lát a válságban. Ahogy el is mondta: az esélyt kínál a nemzeti és keresztény identitás visszaállítására, ami szemben áll a liberális azonosságtudattal. Véget lehet vetni a „liberális blablának”. Azóta mindenütt hirdeti, hogy széles, illiberális szövetséget kell létrehozni és el kell szigetelni Merkelt az EU-ban… Mellesleg Magyarország sem állította meg a hullámot, csak másfelé terelte.

Lengyelországban az új hatalom lélegzet-elállító sebességgel látott hozzá az igazságszolgáltatás és a média átalakításához, hasonlóképpen, ahogyan az Magyarországon 2010 után lezajlott. A Cicero szerzője, a fiatal újságíró, Simon Krisztián úgy látja: nálunk a közrádió és tévé a kormány által ellenőrzött szócső lett. A kritikus újságírókat elbocsátották, akik ott vannak, azok parancsokat hajtanak végre, önálló, alkotó munka csak elvétve lehetséges. Berlin és Brüsszel – akárcsak a magyar esetben – élesen bírálja a lengyel változtatásokat, nevezetesen: Lengyelország irányított demokrácia lesz, orbanizálódik, putyinizálódik.

És megindult az eddig példa nélkül álló uniós vizsgálat. Magyarország ügyében az EU által kezdeményezett módosítások sajnos, csak kozmetikai jellegűek voltak. Lehet, hogy ha akkor Brüsszel határozottan lép fel, akkor Orbán kétszer is megfontolja, hogy folytatja-e áldatlan ténykedését…

Akik Nyugaton azt követelik, hogy a magyarok és a lengyelek távozzanak az unióból, nos, azok ugyanazt csinálják, mint Orbán és Kaczynski, aki hallani sem akar a kulturálisan nem Európához tartozó szír és afgán menekültekről. Megvan az oka, hogy a magyarok és a lengyelek miért ilyen kiábrándultak és közönyösek, miért szavaztak ilyen nagy számban a populistákra.

A változások vesztesei úgy érzik, hogy a politika megfeledkezett róluk. Csalódtak a kormányban. Ezen túlmenően a közmédia a térségben bizonyos fokig mindig is az állam befolyása alatt állt. Csak éppen Orbán és Kaczynski jóval messzebbre ment a személycserékben. Magyarországon jelenleg a közrádió és tévé hivatalos propagandát sugároz, sőt, gyakorta hamisított híreket. A tévéhíradó honlapja közben bulvárhírekkel és meztelenceleb-fényképekkel gondoskodik arról, hogy az emberek ne a politikával foglalkozzanak, az meg eszükbe se jusson, hogy a hatalom évente átszámítva 250 millió eurót költ propagandára. És a jövő nem sok jót ígér a közmédia szemszögéből. 

Kelet-Európa tetemes munkaerő-hiánnyal küszködik. A rendszerváltás után özönlött a nyugati tőke a térségbe, csakhogy a csökkenő munkanélküliség és a nyugatra vándorló milliók miatt megmutatkoznak az olcsó növekedési modell korlátai – állapítja meg a Bloomberg. Magyarországgal kapcsolatban az elemzők azt sem tartják jó stratégiának, hogy a gazdaság erősen függ a forint gyengeségétől. De hogy túllépjen a mostani helyzeten, ahhoz új modellre lenne szükség: diverzifikálni kellene a gazdaságot, és olyasmit kellene gyártani, amelyben magas a hozzáadott érték aránya… 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!