És bár általában vannak kétségek a hírszerzés világa körül, hiba volna, ha a Fehér Ház következő lakója arra a következtetésre jutna, hogy egyáltalán nem megalapozottak a Kreml elleni vádak. Mert éppen az ellenkezője az igaz. A legnyugtalanítóbb azonban nem az, hogy az oroszok manipulálni igyekeznek az amerikai politikát, hanem hogy az Egyesült Államokat hamarosan olyasvalaki irányítja, aki becsukja szemét e tény előtt és nem hajlandó elismerni az Oroszországból kiinduló veszélyt.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung írja: Trump kézenfekvő okokból hallani sem akar arról, hogy győzelméhez köze lenne Moszkvának. Nem lehet persze megmondani, hogy az állítólagos adatlopás és az információk továbbadása mennyire befolyásolta az elnökválasztás kimenetelét. Ám ha a titkosszolgálat állításai megfelelnek a valóságnak, egy idegen hatalom beleavatkozott az amerikai demokrácia legfontosabb döntésébe és következmények pedig az egész világot érintik. Trump pedig bizonyos értelemben Putyin kegyeiből nyerné el a legmagasabb tengerentúli méltóságot. Ő azonban soha nem fogadhatja el, hogy bármi kétség férne hatalomra kerülésének legitimitásához.Csakhogy: a digitális forradalom olyan fegyvert adott a liberális demokrácia és a nyílt társadalom ellenségeinek kezébe a dezinformációhoz és a szabotázshoz, amelyről a csekisták a múlt században csupán álmodhattak. Nem kevésbé gátlástalan utódaik most ezen eszközök birtokában aszimmetrikus háborút viselnek, amivel az egész világot képesek megváltoztatni. A demokratikus nyugat szabadságát, egységét és szuverenitását nem csupán iszlám terroristák fenyegetik. Szomorú volna a szabad világ számára, ha ezt éppen az amerikai elnök nem értené, vagy nem akarná megérteni – akármilyen okból kifolyólag is.
A Die Welt konstatálja, hogy Orbán Viktor a hét végén szerencsétlennek és farizeusnak nevezte Európát, amelynek sorsa szerinte csupán egyetlen szalmaszálon függ. Ezúttal azonban Budakeszin, Nagy Gáspár költő szobrának avatásán nem árulta el, hogy konkrétan mire gondolt, amikor ismét arról beszélt, hogy a földrész veszélyben van. Korábban nem győzte bírálni az EU elitjét és azt állította, hogy az a politikai korrektséggel, illetve a tömeges bevándorlás állítólagos támogatásával tönkre akarja tenni az európai népek keresztényi és nemzeti karakterét.
Azt írja a Der Spiegel, hogy Magyarországon egész függőségi rendszer jön létre, miután hatalma bebetonozásához Orbán Viktor korrupt oligarchiát teremt, és közben jócskán juttat a családnak és a barátoknak is. A cikk Felcsúton kezdődik, bemutatja a stadiont, a kormányfő attól mindössze 50 méterre lévő házát, valamint a kongó kisvasutat, de mindenek előtt Mészáros Lőrincet, aki 6 éve alatt egyszerű gázszerelőből odáig vitte, hogy ma ő az ország egyik leggazdagabb embere. A polgármester el is ismeri, hogy meseszerű sikerét a teremtőn kívül a miniszterelnöknek köszönheti.Úgy tűnik föl, a településen Orbán a gyerekkori álmait váltja valóra, de kicsiben az is megmutatkozik, hogy miként irányítja az egész országot. Az államapparátust szigorúan a maga képére formálta át. A kulcspozíciók az ő kezében vannak, akárcsak a titkosszolgálatnál, a közmédiában, az állami cégeknél és a bíróságokon. Az egóját csak zavarják a fékek és ellensúlyok. A gazdaság sem ússza meg, hogy a főnök ne avatkozzon be. A lényeg, hogy minden tőle függjön, ezért oligarchákkal veszi magát körül, akik egyfelől szépen meggazdagodnak, másfelől támogatják a hatalmát. A híveinek módszeresen állami hiteleket és megbízásokat ad. Ő dönti el, hogy ki lesz gazdag Magyarországon. Közben már egy sor alázatos multi is kész, hogy milliárdokkal biztosítsa be a keresztapa uralmát.
Alig múlik el hét, amikor ne derülne fény újabb és újabb korrupciós botrányra. A gyanús összefonódások egy kaptafára mennek: magas rangú kormánypolitikusok, mint amilyen pl. Rogán Antal, a lehető legszorosabban kapcsolódnak nagy cégekhez. A közbeszerzések sokszor csupán pro forma zajlanak. Mind gyakrabban csupán egyetlen pályázó van, illetve az győz, aki jó kapcsolatokat ápol Orbánnal. De az áldás a családtagokra is hull, lásd Tiborcz Istvánt, a vejet. A magyar Forbes magazin a klán vagyonát már csaknem 7 milliárd forintra becsüli.
Kényelmetlen vizsgálatoktól a famíliának nemigen kell tartania, az ellenőrző hatóságok is a Fidesz kezében vannak. A főügyészt sűrűn látni a felcsúti VIP-páholyban. Már a sajtó nagy része is a hatalom kezéből eszik. A kellemetlenkedő Népszabadságot pl. bezárták. Egykori tulajdonosa eladósodott, így zsarolhatóvá vált. A lakosság 61%-a korruptnak tartja a kormányt, ám az mégis népszerű. Azt viszont még Orbán sem tudta megakadályozni, hogy a Felcsút ne essen ki az első osztályból.
Die Zeit szerint veszélyes a világban uralkodó zűrzavarról papolni, mert az csak elhomályosítja a képet a bizonytalan, ám egyáltalán nem érthetetlen világról. És hogy az ellenőrzés elvesztése miatt érzett félelem kinek használ, az látható Amerikában, a briteknél, olaszoknál, magyaroknál és lengyeleknél. A rettegés manapság jóformán kimeríthetetlen forrás a politika számára. Megújuló energia, ami világszerte hajtja a tekintélyelvű kísértést. Szóval csínján kell bánni a szuperlatívuszokkal az elbizonytalanodás ügyében. Hiszen egyáltalán nem igaz, hogy a nemzetközi politika egyre áttekinthetetlenebbé válik. Csak éppen kínos bevallani a tévutakat. Pl. hogy az Egyesült Államok évtizedeken át túlzott hatalmat élvezett, ami ostoba döntésekhez, illetve Európa biztonságpolitikai kiskorúsításához vezetett. Ez Trump alatt változni fog, de nem lehet kétség a Putyin-rendszer természete felől sem. A liberalizmus elkényelmesedett, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának árát a munkások és a leszakadtak fizették meg. Most viszont nyomulnak a bezárkózás és a protekcionizmus hívei.Az idén az a fő kérdés, hogy tovább gyengül-e a liberális demokrácia, és hogy ezáltal újabb lendületet kapnak-e az ellenfelei. Illetve hogy megtörik-e az autoriter hullám. Nagyjából az őszi német választások után már lehet majd látni, miként is áll a küzdelem a nyílt társadalom hívei és ellenségei között.