A Financial Times által megszerzett, Ukrajna támogatását lehetővé tevő forgatókönyveket még az Oroszországból Rigába száműzött független portál, a  Meduza is részletezi. Ismerteti, hogy a várható újabb magyar vétó esetére két lehetséges forgatókönyvet is kidolgoztak Brüsszelben.

Az egyik szerint többségi beleegyezéssel elképzelhető egy 20 000 millió euró külsős hitelfelvétel, amihez elegendő lenne az, ha néhány különösen hitelképes tagállam garanciát vállalna.

A másik lehetőség pedig, hogy Ukrajna venne fel rövid lejáratú hitelt, amire már az idén is volt példa, ekképp jutott 18 000 millió euróhoz. A célösszeg változatlanul 50 000 millió euró négy évre szólóan, s a megegyezés elérésére 2024 márciusát jelölték meg céldátumként.

A Kreml reagált a The Financial Times információjára, amiről még az észak-dakotai KFGO rádió honlapján is tájékozódhatunk. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov ugyanis a hír hallatán határozottan kijelentette – amit egyébként Orbán Viktortól rendszeresen hallunk, nevezetesen – az Ukrajnának nyújtandó 20, akár 50 ezer millió eurós támogatás sem fogja megváltoztatni a háború tervezett kimenetelét, viszont az európai gazdaságoknak tetemes károkat fognak okozni az új és újabb szankciók. Pontosan ezt mondta: az uniós adófizető polgárok végre most meg fogják érteni, hogy pénzükkel rosszul gazdálkodik a kijevi vezetés. Az Ukrajnában a korrupció súlyosságának ismeretében pedig feltehető, az uniós támogatások egy részét meg fogják lovasítani. A cikk azonban utal arra is, hogy a hónap elején maga az ukrán védelmi miniszter jelentette be: illegális fegyverkereskedésből élő bűnszervezetet lepleztek le. A legfoglalt áruk értéke mintegy 40 millió euróra rúg. A nagyhatalmú szóvivő nem kis malíciával jegyezte meg: ráadásul mindenekelőtt az európaiak fizetik meg az Oroszországra kivetett szankciók árát, ami nemcsak a jelenre, de még inkább a jövőre fog vonatkozni.

Az észak-karolinai Fayetteville Observerben ugyancsak olvasható, hogy az oroszok elleni hadműveletben segédkező amerikai 82. légideszant hadosztály ünnepélyes ceremónián átvette a szolgálatot a New York állambeli Fort Drumból érkezett 10. gyalogos különítménytől Romániában, a Mihail Kogalniceanu légibázison. Még szeptemberben jelentették be az amerikai illetékesek, hogy 200 ejtőernyősből álló légideszant látja el ezentúl feladatát a Fekete-tengeri régióban, a NATO kötelékében, védve ezzel Magyarországot, Szlovákiát, Bulgáriát és Romániát. Közleményük szerint feladatuk a NATO keleti szárnyának megvédése az Ukrajna elleni inváziót indított orosz agresszortól.

A legtöbb hír egyébként a svédek NATO-csatlakozását előmozdító török ratifikálás irányába tett újabb lépésről szól, miután a török parlament külügyi bizottsága jóváhagyta a csatlakozást, noha a parlamenti szavazás időpontja továbbra is ismeretlen – olvashatjuk még a Jerusalem Postban is. Erre vonatkozó híradás, egyetlen hír sincs, amiben ne említenék meg a magyar kormány késlekedését, illetve azt, hogy konkrét kifogás és az elvárások megfogalmazása híján a magyar ratifikálásról még mindig csak találgatások látnak napvilágot. Noha a magyar kormány többször nagy általánosságokat fogalmazott meg arról, hogy a „svédek égbekiáltó hazugságot terjesztenek a magyarországi jogállam helyzetéről”. A török szavazás bizonytalanságát növeli, hogy még mindig nincs megállapodás a törökök által kért 40 amerikai vadászgép leszállításának véglegesítéséről, az amerikai kongresszus továbbra sem adott zöld utat a katonai üzletnek. Mindenesetre a svéd külügyminiszter, Tobias Billstrom üdvözölte a török lépést, hiszen idestova két év telt el a csatlakozási kérelem benyújtásától, miután a tagság végre elérhető közelségébe került Svédország számára.

Végül röviden arról, hogy a Princeton Egyetem nemzetközileg jól ismert történésze, Jan-Werner Mueller megállapítja: megroppant az EU egysége, rogyadozik a közösség, ami Orbán Viktornak „köszönhető”, s amiből adódóan ő maga szépen profitál, hiszen zsarolással elérte a befagyasztott források egyharmadának a felszabadítását – olvasható a többi között a The Korea Times-ban.

A történetben az az elszomorító, hogy minden jel szerint nincs határa sem a zsarolásnak, sem a korrupciónak, sem az autokratizálódás folyamatának – a folytonosan hangoztatott erkölcsi intelmek dacára. Ursula von der Leyen, az EB elnöke engedett a jogszabályi kozmetikázásnak, ahelyett, hogy stratégiai döntést hozott volna. A pénzek odaítélésére szinte azzal egyidőben került sor, hogy Orbán bejelentette az ún. szuverenitásvédelmi törvényt. Nagy árat fog ezért fizetni még Európa.

A Putyin-szövetséges Orbánt nem aggasztja az arcvesztés, sőt a primus inter pares helyzetbe pozícionálja magát, a populisták és euroszkeptikusok között akar az első lenni, s nem kilépni akar a „jól tejelő” Európai Unióból.