Ilyen rendkívüli kötetet jelentetett meg a Kossuth Kiadó „Ötven vasútvonal, amely megváltoztatta a történelmet” címmel, Bill Laws munkáját.
Csuda egy összeállítás! kezdődik 1804-ben, egy 16 kilométeres wales-i, a Merthyr Tydfil-i vasútvonal nyitja a sort. A történetén kívül a kor térképével, 16. századi bányát ábrázoló metszettel, az első gőzgépek képével – a régmúlt légkörével.
Minden fejezete külön világ. De nem csak érdekességeket felvonultató világ. Korszakokat jellemző tényeket is megmutató, tömör, lényeglátó, kiválóan szerkesztett könyv. Nem rabolja az időt felesleges okoskodásokkal.
Képekkel, adatokkal, történelmi ismeretekkel, mégis szórakoztatóan mutatja meg, hogyan változtatta meg a világot a vasút, és a vasutat a világ. Társadalmilag, politikailag, kereskedelmileg, mérnöki tudással és persze katonai-hadászati megfontolásokból.
Ahogy például 1853-ban elkészült az indiai szubkontinens nagy vasútvonala, a gyarmati terjeszkedés fontos eszközeként. Ki gondolná, hogy a vasút bővülésével a Kelet-indiai Társaság elvesztette befolyását a térségben, és a bengáli-kínai ópiumforgalomnak leáldozott. Több indiai hegyi kisvasút mára a világörökség részévé vált.
A Chicago-St. Louis vasútvonal építése Lincoln elnök halála miatt kapott lendületet. A Washingtonban meggyilkolt elnököt vonaton vitték végig az országon,2757 kmhosszan. George Pullman a család barátjaként gondoskodott a halottat szállító szerelvényről – ez pedig felvirágoztatta vállalkozását. A Pullman-kocsi máig fogalom.
A tizenkilencedik század közepén szinte kivitelezhetetlennek látszott, hogy a föld alatt, nyitott kocsikban utaztassanak hatalmas tömegeket. Londonban megtették. 1863-ban hat kilométer hosszan megszületett a Metropolitan. Mert a föld feletti forgalmi dugókat elviselhetetlennek tartották. London akkoriban nagyobb volt (az akkori) New Yorknál. A kubikosok 1860-ban kezdték a földmunkákat. Szétszedték a macskaköveket, majd mély, aládúcolt árkokat ástak a kiásás és befedés módszerével, ahogy azt a vasúti alagutak építésénél már kipróbálták. (Ugyanígy épült a budapesti Kisföldalatti is.)
Nem csekély teljesítmény volt az 1904-re elkészült,2641 kmhosszú vasútvonal, amelyet eredetileg Cecil Rhodes úgy tervezett, hogy Fokvárost összeköti majd Kairóval, de „csak” az afrikai kontinens közepéig, a Viktória vízesésig jutott.
A kötet elmeséli az első kínai vasút históriáját, a transzszibériai vasút történetét, az ausztrál Sydney City Railway hídjainak műszaki bravúrjait, és azt is, hogyan váltotta fel a gőzmozdonyok korát Rudolf Diesel találmánya.
Külön fejezet foglalkozik a Prágától a londoni Liverpool Street-i állomásig vezető útról, amelyen közel tízezer gyereket menekítettek ki a nácik elől Angliába. Hetven esztendővel később, 2009-ben egy emlékvonat tette meg ismét ezt az utat.
Szerepel a könyvben az 1,7 km hosszú auschwitzi holtvágány is, amely a táborba vezetett. A Himmlernek készített pontos kimutatások szerint volt olyan vagon, amely egyszerre 3000 kg női hajat szállított. 1943-ban egy vonat olyan rabokat vitt Auschwitzba, akik a francia nemzeti himnuszt énekelték. Egyedül ez a vonat indult oda Párizsból. A vagonokban az ellenállási mozgalom női aktivistáit szállították.
A japán hadsereg utánpótlására építették a Burma-Sziám vasútvonalat423 kmhosszan, 1943-ban. Ezt a halálvasutat a „Híd a Kwai folyón” című film tette világhírűvé.
Évekkel később, 1964-ben, a tokaidói vasútvonalat a mérnöki találékonyság remekeként tartották számon. Az olimpiára készült el a Puskagolyónak becézett vonat, amely hatezer utast tudott szállítani 160 km/órás átlagsebességgel.
Az Angliát Franciaországgal összekötő csatorna-alagút, a Csalalagút 1994-ben nyílt meg, bár már 1881-ben voltak kísérletek a kiásására.
A könyv nem csak ezeket a történeteket írja le, örökíti meg szakmai részletességgel, hanem térképekkel, fotókkal és apró érdekességekkel is szolgál, hogy korra és nemre való tekintet nélkül okosodhasson bárki a közlekedés és a társadalmak fejlődésének kapcsolatáról.