A független sajtóért való harc kéz a kézben jár a jogállamiság védelmével – hangoztatja szerkesztőségi véleménycikkében a londoni Financial Times. Az írással arra reagál a Nagy-Britannia határain messze túl is tekintélyes lap, hogy az elmúlt hetek – mint a szerzők fogalmaznak – elbátortalanító hatással voltak az európai újságírókra.
Április kilencedikén otthona előtt agyonlőtték Jórgosz Karaivaz görög riportert. Ez azonban csak az egyik minapi példa. Emellett a Financial Times felemlegeti azt, hogy
Magyarországon a szabályozó hatóság a független Klubrádiótól korábban elvett frekvenciát odaadta egy versenytársnak, miközben még nem zárult le a jogorvoslati eljárás.
Lengyelországban éppen csak átmeneti időre tudta felfüggeszteni a kormány médiabefolyásának újabb kiterjesztését – egy regionális lapcsoport átvételét egy állami ellenőrzés alatt álló vállalat részéről – Adam Bodnar ombudsman. Őt azonban időközben lemondásra kényszerítette a kormányhű emberekkel megtöltött alkotmánybíróság.
A Cseh Köztársaságban pedig a közmédia új irányítására kiszemeltek listájáról azt állítja az ellenzék és a nemzetközi média, hogy a kormányzó pártoknak lekötelezett emberekből áll. Ha félelmeik megalapozottak, akkor ez ahhoz hasonló kormánypárti hangvétel számára kövezheti ki az utat, amilyet a lengyel közmédiában, valamint a magyar média nagy részében látunk – olvasható a cikkben.
A Financial Times felhívja a figyelmet arra: a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű szervezet értékelése szerint néhány EU-tagállamban a médiaszabadság olyannyira leromlott, hogy az EU nagyrészt elveszítette irányító képességét. Az önkényurak és oligarchák nagyrészt azért félnek a független sajtótól, mert az rávilágíthat az önös érdekektől vezérelt gazdasági és közpénzügyi eljárásmódokra – írja a lap szerkesztősége, és ebből azt a következtetést is levonja, hogy a független, hatékony bíráskodásért folyó harc kéz a kézben jár a médiaszabadságért zajló küzdelemmel. Ha ugyanis több energiát fektetnek a korrupcióellenes nyomozási és bűnüldözési-ügyészi tevékenységbe, az felerősíti az újságírók tevékenységének a hatékonyságát is. Ezen a ponton jut el a Financial Times a tavaly decemberi EU-csúcson elfogadott jogállamisági kritériumrendszerhez, amely az uniós költségvetés forrásait hivatott védelmezni. A szerkesztőségi cikk szerint ez helyes irányba tett lépés volt, de távolról sem kielégítő. Az EU-nak – vélik a londoni lapnál – növelnie kellene a határok fölött átívelő független újságírás anyagi támogatását, beleértve a nemzetközi médiaintézmények helyi nyelvű szolgáltatásait is.
A Szabad Európa Rádiónak, amelyet az amerikai kongresszus finanszíroz, nem kellene egyedüli ilyen szereplőként megjelennie a nyomásgyakorlástól független magyar nyelvű sajtó területén – írja a Financial Times, és talán nem túl merész következtetés, ha azt feltételezzük, hogy a londoni lapszerkesztőség elsősorban a BBC-re gondolhat, amely évekkel ezelőtt szintén beszüntette magyar nyelvű adását.
Egyéb témák, már rövidebben.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír, hogy az uniós tagállamok gyors megállapodásra törekednek az éghajlat-változással kapcsolatos célkitűzéseket illetően, mert blamázs lenne, ha a Joe Biden amerikai elnök által kezdeményezett csütörtöki klímacsúcsig nem lennének képesek közös nevezőre jutni a 2030-ig szóló célokat illetően, és 2050-re nem tudnának ígéretet tenni a klímasemlegesség megvalósítására. A cikk méltatja a portugál soros EU-elnökség eddigi teljesítményét, azt, hogy az úgynevezett „szokásos gyanúsítottak” – Lengyel-, Magyar-, Csehország és Bulgária – ellenállása dacára az elmúlt hetekben kompromisszumos megoldásokat tudtak körvonalazni. Egészen mellesleg: az idézett kifejezést a Casablanca című film tette halhatatlanná: a rendőrfőnök adja ki azt az utasítást, hogy „gyűjtsék be a szokásos gyanúsítottakat”.
A Der Spiegel hamburgi hírmagazin terjedelmes cikkben foglalkozik a Budapestre tervezett kínai egyetemmel. Kiemeli: a vitatott elképzeléssel, a kommunista kínai felsőoktatási intézmény létesítésével kapcsolatban az ellenzék attól tart, hogy a projekt kémkedésre és befolyásszerzésre ad majd lehetőséget Pekingnek. A Direkt36 oknyomozó újságírói kiderítették, hogy a finanszírozást diszkréten már meg is beszélték Kínával.
A Der Spiegel úgy látja, Orbán Viktor, aki az EU-ban „lesre futott”, és egyre több elmarasztalásra számíthat, azért közeledik Kínához, hogy növelje saját külpolitikai mozgásterét. A magazin megszólaltatja ugyanakkor Kai-Olaf Langot, egy berlini elemző műhely Kelet-Európa-szakértőjét, aki szerint Orbán nem az EU-ból való kilépést készíti elő, hanem csupán több opciót próbál nyitva tartani.
Angolul tudó olvasóink számára itt adjuk közre a Financial Timesnek a sajtószabadságról szóló szerkesztőségi cikkét; érdemes tanulmányozni:
Europe’s fourth estate needs more active support
Fight for an independent press goes hand in hand with protecting the rule of law
THE EDITORIAL BOARD
The past two weeks have been discouraging for Europe’s journalists. On April 9, George Karaivaz, a Greek reporter and blogger, was shot dead outside his home. While there is as yet no indication his death was linked to his reporting, it was redolent of the killings of Daphne Caruana Galizia in 2017 and Jan Kuciak in 2018. Both investigative journalists seem to have been targeted for digging into financial impropriety by powerful people in their native Malta and Slovakia.
In the following week, a number of other events have underscored the precarious situation for independent journalism is many EU countries. In Hungary, regulators handed an FM frequency previously taken away from the independent Klubradio to a rival before the radio station’s legal challenge had been exhausted.
In Poland, the latest extension of potential government influence over the media — a state-controlled company’s takeover of a regional newspaper group — has been temporarily suspended by a court at the behest of ombudsman Adam Bodnar. Bodnar himself, however, has been ordered to step down by the constitutional court packed with government loyalists. (His term has expired but the government and opposition have not agreed his replacement, as required.)
And in the Czech Republic, a slate of new governors for the public broadcasting company has been decried by the opposition, supported by international media organisations, as beholden to the ruling parties. If their fears were borne out, it would pave the way for a government apologist similar to what Poland’s public broadcaster and much of the Hungarian media have become.
Idiosyncratic as they may be, these observations illustrate a sinister trend: that independent journalism is becoming harder and more dangerous to practise in parts of Europe. According to Reporters Without Borders, the deterioration of media freedom in some of its member states means the EU “has largely lost its leadership capacity”. While such problems may be worse elsewhere in the world, a region wanting to “promote its way of life” must secure the conditions for an independent, critical fourth estate at home.
Much of what autocrats and oligarchs fear about an independent press is its ability to shine a light on their self-dealing in managing the economy and public budgets. That means the fight for an independent and effective judiciary, and that for media freedom, go hand in hand. The new rule of law conditions on EU budget funds is a good step — if not far enough — in the right direction. More investigative and prosecutorial resources to tackle anti-corruption would amplify the work of good journalists and let them know someone had their back.
The ability of journalists under pressure at home to work from other countries should also be improved, in the way Warsaw functions as a base for Belarusian journalism. The EU should increase its funding of independent cross-border journalism, as well as for local-language services of international media houses. Radio Free Europe — funded by the US Congress — should not be the only game in town for a Hungarian-language press free from pressure.
Media freedoms are not a luxury; without them democracy and good policymaking wither. Mere expressions of concern from the EU and the rest of Europe are welcome, but too little and too late. Against those who would undermine public scrutiny, the best defence is a good offence.
