… alávetni a közös jónak a nemzeti rivalizálást. Vagy ahogy a dühös olasz miniszterelnök mondta, amikor megtapasztalta az összefogás hiányát: „Ha így képzelitek el Európát, akkor csak tartsátok meg magatoknak!” Magyarország, amely annak idején az első rést ütötte a vasfüggönybe, most kerítést épít.

A vihar középpontjában Juncker áll, aki hangosan bírálja, hogy a kormányok nem mutatnak szolidaritást, lásd a kvótarendszert. A csata itt a tagállamokat képviselő Európai Tanács, illetve a Bizottság között zajlik, az uniós tisztségviselők a szorosabb integrációt szorgalmazzák. Juncker ki is jelentette, hogy az EU-n belüli bizalomhiányért az egyes kormányok felelősek, hozzáállásuk ellentétes az európai szellemmel, mi több: teljes katasztrófa.

De vannak jelei is az erősödő európai összetartásnak. A többség nem hajlandó visszavonulni a kölcsönös gyanakvás régi bástyái mögé. Avramopulosz, az illetékes biztos arról beszélt a minap, hogy a menekültválság méretei mutatják: itt nem lehetséges nemzeti megoldás, ez pedig nyomást gyakorol a kormányokra, hogy közösen intézkedjenek, még akkor is, ha azok nem népszerűek.

Az osztrák Die Presse vezércikkírója úgy látja, hogy éppen most temetik az európai tervet, miután a menekültek kapcsán minden kormány elfordítja a fejét, ahelyett, hogy tenne egy pár lépést. Rámutat: Merkelnek igaza van, amikor azt fejtegeti, hogy a bevándorlás nagyobb kihívás a földrész számára, mint a görög ügy. Meg akkor is fejen találja a szöget, amikor így ír: a gondon csak közösen, európai összefogással lehet úrrá lenni. Márpedig a kancellár maga az unió, nélküle ezen a földrészen nem történik semmi.

De miért nem gyakorol nyomást a kollégáira, miért nem hív össze csúcsértekezletet, hogy megmossa a kvótát elutasító miniszterelnökök fejét? Berlinben is attól félnek, hogy ez a téma csak vereséget hozhat a következő választásokon? Éppen emiatt nem lehet érdemi javaslatot tenni a mostani humanitárius katasztrófa megoldására. A legtöbb politikus nem egyszerűen a homokba dugja a fejét, hanem passzolja a problémát. Mindenki továbbküldi a migránsokat, a görögöktől kezdve egészen az osztrákokig. Érthető ugyanakkor, hogy ebből a bajorok nem kérnek, és újra ellenőrizni akarják a határt. A következő dominó Ausztria lenne, ami Schengen végét jelentené. 

De hogy ne jussunk el idáig, ahhoz azonnal kellene hozni egy pár döntést összeurópai szinten. A dublini eljárás nem működik, ki kellene találni valami mást helyette. Az elutasított kérelmezők kitoloncolása alapvető lenne, csak éppen a szülőhazájukba és nem abba az uniós tagországba, ahol először léptek a közösség területére. Abban is sok igazság van, amit Merkel felvetett, hogy ti. több pénzzel kell támogatni a közel-keleti menekülttáborokat.

Megfontolásra érdemes a Bizottság ötlete is, hogy sokkal több pénzt, paripát és fegyvert kell mozgósítani a külső határok védelmére. Továbbá a lehető leggyorsabban véget kellene vetni annak a gyakorlatnak, hogy az uniós nagykövetségek afrikai és arab államokban nem fogadnak el menedékkérelmeket. Ha valakit már ott elutasítanak, az nem vág neki utána a veszélyes útnak. Illetve később könnyebb lenne visszaküldeni. 

Európában nem szívesen látják menekültként a hat nyugat-balkáni állam polgárait… A jobboldali nacionalisták által irányított Magyarország gyorsan megszabadult az elsősorban Koszovóból származó bevándorlóktól – részben azzal, hogy elriasztotta őket, részben azzal, hogy nem fejezte be az eljárást a kérelmek ügyében. Egy év alatt csaknem 11 ezer ember tűnt el ily módon az országból. Feltételezhetően továbbutaztak Ausztriába, Svédországba vagy Németországba. A Süddeutsche Zeitung cikkének címe: „Azért jöttek, hogy menjenek”.

A Hungarian Free Press című tengerentúli angol nyelvű digitális újságban Lázár György tiltakozik az ellen, hogy a washingtoni magyar nagykövet megpróbálja „becsempészni” az Egyesült Államokba Kövér Lászlót, akit az amerikai kormányszervek sohasem hívtak meg.

Az alkalmat az szolgáltatja, hogy az USA legnagyobb bazilikájában Erdő Péter, illetve az amerikai főváros érseke a jövő szombaton felszenteli a Magyarok Nagyasszonya kápolnát. Ezen az eseményen lenne jelen a 3. legmagasabb magyar közjogi méltóság.

A székesegyház programjában azonban sehol sem bukkan fel Kövér László neve.  Vagyis – hangzik a következtetés – Szemerkényi Réka nagykövet az egyházi eseményt politikai cirkusszá igyekszik változtatni, úgy állítva be a magyar politikust, mint hazafit és ájtatos katolikust, aki felavat egy kápolnát az Egyesült Államokban.

Kövér lerója kegyeletét a fasiszta politikus és antiszemita író, Nyírő József előtt 2012-ben. 

Ám ez valójában olcsó kommunikációs trükk, Kövérnek otthon kell maradnia, annál is inkább, mert volt kommunistaként világháborús fasisztáknak hódol. A jelenlegi izraeli államfő a Knesszet elnökeként közölte is vele, hogy náluk nem látják szívesen. Kövér kijelentéseit bírálta Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, valamint a Nobel-díjas Elie Wiesel is, aki tiltakozásul visszaküldte magyar állami kitüntetését. Lázár György most magyarázatot kért az ügyben a Bazilikától, valamint a kardinális hivatalától.