Ez de facto a Genfi Konvenció végét jelentené, búcsút mondanának annak az elvnek, hogy megfelelő eljárás, az egyéni kérelmek megvizsgálása nélkül senkit sem szabad áttenni a határon. A levét a görögök innák meg, mert náluk torlódnának fel a migránsok, de ez egyben halálos döfés lenne az európai szolidaritásnak. Az EU megválna a liberális menekültpolitikától, attól, hogy komolyan veszi a vonatkozó nemzetközi egyezményt. Itt a veszély az emberi jogok szemszögéből nem Törökország, hanem az, hogy kudarcot vall az Ankarával kötött egyezmény és Orbán B-terve lesz az európai politika. Ha nem tesznek semmit, akkor pontosan ez fog bekövetkezni. 

Paul Lendvai írja a Der Standardban: a német kancellár megingathatatlan a menekültkérdésben és bámulatra méltó akaraterőt sugároz. Pedig a sorozatos terrortámadások és a közösségi portálokon terjedő összeesküvés-elméletek a félelem politikája számára készítik elő a talajt. A nemzeti populisták főleg a pusztulással riogatnak és azt sugallják, hogy egyre nő a fenyegetés. Továbbá, hogy minden eddiginél inkább szükség van az erős kézre, mert meg kell védeni a nemzetet.

A populista agitációból az erős emberek húznak hasznot, lásd a bajor miniszterelnököt, vagy Orbán Viktort, a bezárkózási politika hangos hirdetőjét, aki első európai vezetőként állt ki teljes mellszélességgel Trump rasszista irányvonala mellett.

Ám amikor ilyen baljós a háttér a kollektív pánikhoz, amit csak gerjesztenek az Erdogan-féle uszítók, kősziklaként jelent meg a nyilvánosság előtt Angela Merkel. Bizakodást és erőt árasztott. Vállalja a népszerűtlenséget, ám az emberek szeretik azokat a politikusokat, akik a válság idején is józanok maradnak. Közben persze feltűnnek a színen olyanok, akik tegnap a zsidók, ma a muzulmánok ellen heccelnek. Lendvai itt megemlíti Orbán barátját, Bayer Zsoltot, aki nemrégiben közveszélyesnek nevezte a német kormányfőt.

A CNBC televízió úgy gondolja, hogy Nyugat-Európában sokkal nagyobb a terrorveszély, mint a visegrádi államokban. De azért az utóbbiaknak is fel kell készülniük minden eshetőségre, mert – mint egy szakértő elmondta – mind a négyen NATO-tagok, ily módon támogatják az amerikai érdekeket. A csoporton belül az iszlám szélsőségesek elleni fellépés uralja a politikai közbeszédet, de – és ezt már egy másik szakember hangsúlyozza – a kormányok idegesebbek, mint az átlagember. Amúgy a szélsőjobbos pártok feljövőben vannak az egész földrészen.

A biztonsági félelmek a sok menedékkérőre összpontosulnak, ami – tetézve a nyugati merényletekkel – odavezetett, hogy egyre több helyen állították vissza a schengeni belső határok ellenőrzését. Pedig nem indokolt összekapcsolni a menekültáradatot és a terrorizmust, lásd Görögországot, ahol sok a migráns, mégis alacsony a robbantások kockázata. Közép-Európa kétségtelenül kevésbé rokonszenves módon viszonyul a menekültválsághoz, mint a Nyugat. Azt nem lehet megmondani, hogy a fokozott biztonsági intézkedések mennyire lesznek hatékonyak, mert még nem kellett a gyakorlatban bizonyítaniuk. Viszont az is fontos, hogy a választók úgy érezzék: a kormány sikerrel hárítja el a biztonsági fenyegetéseket.

A The New York Timesban közölt vendégkommentárjában a német Die Zeit egyik elemzője úgy értékeli, hogy Putyin kidolgozta az új hidegháború ideológiáját. Alapja a rend hirdetése, és máris sok helyen kezdi aláásni a demokráciát, így Török- és Lengyelországban. Kiindulópontja, hogy a liberális demokrácia és a nemzetközi jog nem teljesítette ígéretét, a stabilitás helyett egyenlőtlenséget és káoszt teremtett. Legkézenfekvőbb negatív következménye, hogy sorra szűnnek meg a munkahelyek, viszont jönnek a migránsok. Ugyanakkor már semmilyen hagyományos érték sem szent, hatalmas az engedékenység, lásd az azonos neműek házasságát, amibe még az is belefér, hogy eltűrik a harcias iszlám jelenlétét Nyugaton. A rendpártiság azt hirdeti, hogy itt ugyanolyan erkölcsi gyengeségről és dekadenciáról van szó, amely már egy sor birodalom bukásához vezetett.

A moszkvai tantételek közé tartozik, hogy a Nyugat csak akkor támaszkodik a jogra, ha az érdekei úgy kívánják meg. Viszont a jogállam és a liberális multilateralizmus az a trójai faló, amivel a másik fél egyre közelebb nyomul az orosz határokhoz. Ezért volt jogos önvédelmi lépés a Krím elfoglalása. A rendpártiság a stabilitást a demokrácia elé helyezi. Csakhogy a fékevesztett autokraták a leggyengébb és így a legsebezhetőbb bűnbakok ellen fordulnak. A külföld kudarcai segítségével igyekeznek elterelni a figyelmet a hazai gondokról. A társadalom bomlik, a félelem uralkodik. Az ígéretekből pedig nem lesz semmi a végén. A rendpártiság egybevág sok nyugati választó véleményével, lásd Trump sikerét vagy a brit népszavazást. Azért nehéz fellépni ellene, mert ideologikus ugyan, nem ideológia. Jelentése és értékei a körülményektől függően változnak. Viszont nem szabad lesöpörni az asztalról. Fel kell venni a kesztyűt, a nyugodt, támadó szellem ismét naggyá teheti a demokráciát.

Nouriel Roubini arra figyelmeztet, hogy a piac mostanáig mérsékelten reagált a brit kilépésre, a hatás főleg Európára összpontosult, de a veszély még nem múlt el. A világhírű közgazdász a  Market Watch-ban közzétett véleménye szerint főleg az EU egységes fellépése csillapította a félelmeket, mármint hogy rövid időn belül szétesik az unió vagy az eurozóna. A gyors brit kormányváltás pedig megerősítette a reményeket, hogy hosszas tárgyalások után olyan megállapodás születik majd, amelynek révén a szigetország élvezni fogja az egységes piac minden fő előnyét, ugyanakkor csak mérsékelten korlátozza a bevándorlást. De fellélegezni nem lehet, először is, mert a növekedés és a piac megérzi, ha elhúzódnak az egyeztetések. Ha csúnya lesz a válás, Skócia és Észak-Írország kiválhat az Egyesült Királyságból. Azután nem kizárt, hogy a svédek és a dánok, akik nem akarnak csatlakozni az eurozónához, nem szeretnének másodrendű tagok lenni, és fontolóra veszik, hogy ott hagyják az egész uniót. 

Másodszor: jön egy sor választás, amely politikai bombával ér fel. Így Ausztriában, majd következik a magyar referendum, de a legfontosabb az alkotmánymódosításról tartandó olasz népszavazás, amely ha elbukik az ország euroövezeti tagságát veszélyeztetheti, márpedig most ott Olaszország a gyenge láncszem. Túl nagy ahhoz, hogy megbukjon, de akkorák az adósságai, hogy azokon nem lehet segíteni. És akkor még ott van jövőre a francia, német és holland választás. Nem beszélve arról, hogy Oroszország egyre tolakodóbb nemcsak Ukrajnában, hanem a Baltikumban és a Balkánon is. A közel- és közép-keleti helyzet újabb és újabb terrorakcióhoz vezet, ami idővel alááshatja a gazdaságba vetett bizalmat. A migrációs válság pedig szorosabb együttműködést tesz szükségessé Törökországgal, amely a puccs óta maga is bizonytalanabbá vált. 

Roubini ezzel együtt úgy gondolja, hogy az EU nem fog hirtelen bedőlni. De a szétesést el lehet kerülni, ha megtalálják az egyensúlyt egy sor kérdésben a szorosabb integráció és a nagyobb fokú nemzeti autonómia és szuverenitás között. De rá kell bukkanni a megoldásra, új vízió szükséges mert az eddigi gittrágás bizonytalan egyensúlyi állapotot eredményezett, abból pedig hosszabb távon szükségszerűen következik az unió kudarca.

A Die Presse cikke kétesnek nevezi Orbán Viktor vízumpolitikáját, mármint hogy akinek van pénze, az tartózkodási jogot kaphat az EU-ban. A vonatkozó hirdetések külön kiemelik – pl. kínaiul, vietnamiul –, hogy az engedély nemcsak Magyarországra vonatkozik. Nem kell hozzá más, mint hogy az érdeklődők 300 ezer euróért magyar államkötvényt vegyenek. Az ellenzék azt mondja, hogy a Fidesz veszélyezteti a nemzetbiztonságot, emellett a legmagasabb szinten korrupciós vádak is felmerülnek. A közvetítői díj 60 ezer euró, ezt kiválasztott, legnagyobb részt adóparadicsomban bejegyzett off-shore cégek zsebelik be. A szocialisták szerint ezek a Fidesz-hez közelálló vállalkozások eddig jó 100 milliárdot kasszíroztak. Az MSZP azt veti Orbán, de főként Rogán Antal szemére, hogy személyesen is hasznot húz az ügyletekből.