Tehát az elején felvonultatott koporsókat kétszer hurcolta be a színpadra a gyászmenet, a két táncos főszereplő (György Lászlóés Szotkó Georgina) szintén megismételte a balettjelenetet.

Silló Sándor díszlet- és látványtervező, dramaturg, rendező 2000 óta győri lakos. Elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg és színházelméleti szakát, majd az ELTE Bölcsészkarának angolszakos hallgatója volt. Három éve a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti tanácsadója, színdarabok fordítója, angol–olasz nyelvtanár, tagja a Színházi Dramaturgok Céhének, a MÚOSZ-nak és a Műfordítók Egyesületének.

Ilyen színházi múlt után a közönség nagy várakozással tekintett a Rómeó & Júlia: a mi verziónk című, különösnek ígérkező mozaikdarab elé. Az alapvetően shakespeare-i történetből néhány nem egészen pontos idézetet használt fel a rendező. Csajkovszkij, Prokofjev, Bellini, Gounod és Berlioz egyes zenéihez a szövegeket Fábri Péter magyarította erre az alkalomra. Bernstein West Side Story című musicaljéből, Nino Rota filmslágereiből, pop-, rep- és dzsessz-számokból állt össze az előadás úgy, hogy egyikből minden átmenet nélkül, azonnal átsiklottunk a másik műfajba.

Krámer György koreográfiája szellemes indulást ígért, a várakozást azonban az sem elégítette ki. Gyors egymásutánban következtek a dzsessz-betétek a klasszikus balettel, az erőszak túl hosszan tartó jeleneteivel, ijesztő pisztolydörrenésekkel.Juhász Katalinjelmezei ehhez mérten szintén meglehetősen furcsán hatottak: piros és fehér 20. századi férfikalapok, fekete harisnyakötős, hiányosan öltözött lányok, hol farmerruhás, hol reneszánsz páncélos Rómeó, kivágott fehér estélyiben pompázó Júliák szaladgáltak a színpadon. Signora Capulet az 1920-as évek hófehér, fodros ruháját és idétlen kalapját találtuk a leginkább mulatságosnak, azaz egyáltalán oda nem illőnek. Igaz, a lánya iránti érzelmei sem voltak egészen normálisak. A legjobb jelmez és színészi alakítás Borbás Gabi nevéhez fűződik, aki az aggódó dajkát, Júlia bizalmasát játszotta.

Szabó Mónika, ifjú karmesterként a rendkívül széles mozdulatokban bízott, képes volt ugyan összehangolni a többféle zenei műfajt képviselő Savaria Szimfonikus Zenekart, a Tóth Viktor Quartetet, Schrott Pétert a Tűzmadárral, a Nemzeti Énekkart és a Savaria Táncegyüttest. Azonban feltételezhetően az operaénekes páros, Rab Gyula és a debreceni magánénekesnő, Kriszta Kinga nem hallhatta jól a jobboldali árokban muzsikáló zenekart, annyira a kísérettől eltérő ritmusban és hangon (mondjuk ki: hamisan) szólalt meg.

A prózai párosnak könnyebb dolga volt,  jól teljesített (Kocsis Dénesés Kulcsár Viktória), hiteles volt Signor Capulet (Szabó Tibor) és Lőrinc barát (Miller Zoltán), de amikor reppelni kezdett a tragikus vég után, az már meglehetősen profánnak, illetlennek bizonyult. Paris grófját a kövérkés Savanyu Gergely, Verona hercegét Szerémi Zoltán alakította. Említésre méltó még Mercutio szerepében Varga Norbert és Tybalt megformálója, Brasch Bence.

Prokofjev báli jelenetéhez különleges fellépők társultak itt: gólyalábas bábuk, amerikai dzsessz-figurák. A három Rómeó és a három Júlia hol egymást váltva, hol egyszerre jelent meg a színpadon. Az említett túlzott erőszakkal, a Capulet és a Montague család utcai harcát mutató jelenettel nyilván a fiatalok tévéfilmekhez szokott nézőseregét kívánta megszólítani a rendező.

A sokrétű rendezői ötletesség itt végképp a visszájára fordult. A nézők közül többen hangosan nevettek, és csupán udvariassági tapssal honorálták a vállalkozást.