És itt mutatkozik meg az unió baja – állapítja meg a Die Zeit. Olyan érzet alakul ki, hogy a közösség legsúlyosabb válságában minden tag azt csinál, amit akar, függetlenül attól, hogy milyen megállapodás született Brüsszelben. A szervezet olyan pitiáner nacionalisták gyülekezete lett, akik a saját szakállukra politizálnak. A nacionalista-soviniszta méreg egész Európában népszerűséghez segíti a jobboldali-populista pártokat, sőt, már az EU alapjait fenyegeti.
Mostanáig érvényesült a szolidaritás, de ez a menekültválságban már nincs így, mert Görögország szívóágra kerül, ha lezárják a Balkánt. Máris tízezrek rekedtek az országban, ami katasztrófa a Ciprasz-kormány számára. De már be van programozva a következő válság, ha a tömeg Olaszország felé kerül, mert onnan sem tud továbbjutni.
Merkel a jövő hétfői csúcsértekezlettől reméli a mindent eldöntő megoldást, csakhogy pl. a jobb- és baloldali populisták által vezetett Kelet-Európa nem akar menekülteket látni. A kancellár voltaképpen csupán 10 államra számíthat, igaz az a mag-Európa. Ha (csak) ők egyeznek meg Törökországgal, akkor nyilvánvalóvá válna Európa szétesése. Lehet, hogy tényleg lesz egy mag az egyik oldalon, amellyel szemben áll egy szűklátókörű, nacionalista tábor, amely elbúcsúzhat az EU-tól, legalábbis a pénzügyi támogatásoktól? E pillanatban erre utalnak a jelek.
Amerika még csak beszél a falról, Európa viszont bepánikolt a migránsválság láttán és sorozatban emeli a kerítéseket, állítja vissza a határellenőrzést – írja a Financial Times. Történelmi irónia, hogy negyedszázada Magyarország ütötte az első rést a vasfüggönyön, és most Orbán Viktor szintén úttörő, csak éppen ellenkező irányban. Tavaly szeptemberben elítélték, amiért műszaki akadályt építtetett, pár hónappal később viszont követik példáját Görögország és Macedónia között és mindenütt megszigorítják az utasok átvizsgálását. Az ok elsődlegesen a félelem, hogy jönnek a bevándorlók a 3. világból. De ott van mögötte az elveszett hit is, mármint hogy a Nyugat képes sikeresen megvívni a külvilággal. Ma már egyre kevesebben gondolják, hogy a szegénységet és az instabilitást le lehet küzdeni a gazdasági együttműködéssel, illetve katonai erővel. A nyugatnak manapság nemigen fűlik a foga nagyarányú fegyveres beavatkozáshoz a Közel- és Közép-Keleten, pedig főként onnan jönnek a menekültek. Veszélybe sodródik az egységes európai belső piac is. A hagyományos pártok továbbra is azzal érvelnek mind az EU-ban, mint az USA-ban, hogy a határkerítések nem oldják meg a Nyugat gondjait. Csak éppen fennáll a veszély, hogy a szavazópolgárok már nem hallgatnak rájuk.
A Stratfor amerikai kutatóintézet volt feje szerint cseppet sem véletlen, hogy Kelet-Európa szinte teljesen megfeledkezett az euró átvételéről, mivel a fejlettségi szintek az eurózónán belül is eltérnek, hát, még azon kívül! – olvasható a Bloomberg cikkében. És a magyarok meg a lengyelek teljesen másként vélekednek a valóságról, mint pl. egy portugál. És az euró körüli dilemmát csak hangsúlyozza, hogy a keleti tagok a menekültügyben szembeszállnak a közös politikával. Orbán referendumot hirdetett meg. Lehet, hogy a földrész keleti felét felbátorítatta, hogy a britek lazítani tudtak a tagság feltételein. A varsói German Marshall Alap vezetője úgy látja, hogy a visegrádi csoport távolodni akar az uniós hatalmi központtól, de az előnyökre igényt tart. Nem szeretne ugyan a periférián lenni, ám ehhez alacsonyabb szintre igyekszik levinni az összefogást, kiemelve a nemzetállamok jelentőségét. Hogy a terv beváljon, ahhoz nyilvánvalóan az kell, hogy mások is odaálljanak e modell mögé. Máskülönben a külső vonalon találod magad.
Dalos György szerint mintha Európának nem lenne amúgy is elég baja, kilógnak a magyarok és a lengyelek, ám a két jó barátot a sok közös történelmi emlék dacára jó pár dolog el is választja – olvasható a Neue Zürcher Zeitungban. Vendégkommentárjában a Berlinben élő író és történész emlékeztet arra, hogy egynémely kormányok keleten igyekeznek meglovagolni a tömegek csömörét és hosszú időre bebetonozni a saját hatalmukat. Ehhez a partvonalra szorítják az olyan zavaró tényezőket, mint az alkotmánybíróság, állami ellenőrzés alá vonják a közmédiát, és úgy tüntetik fel, mintha a demokrácia isten kegyétől függne.
E törekvések élharcosa Orbán Viktor és legjobb tanítványa a jelek szerint Kaczynski lesz. Igazából azonban itt nem egyenlő felek összefogásáról van szó. Lásd pl. ha Kaczynski támadja Merkelt, az fejfájást okoz Berlinben. Ha Orbán teszi ugyanezt, az inkább öngólnak számít.
Csakhogy az aszimmetria kontinentális méretekben jelentkezik. Az EU-t nemcsak egy-két hatalomra jutott összeférhetetlen alak gyengíti, hanem egy sor mély gazdasági és szociális különbség is. Kérdéses, hogy ha ekkora eltérések vannak a tagállamok között, akkor fenn tud-e maradni sokáig egy ilyen politikai közösség. Ha az unió nem akar összeomlani, akkor vissza kell találnia ahhoz, hogy a békét, a szabadságot és a jólétet csak közösen tudja szavatolni, és ez vonatkozik Magyarországra és Lengyelországra is.
(A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!)