A német elnök kifejtette azt is, hogy a vitának Európáról és nem arról kell zajlania, hogy egyes országok visszahúzódnak a nemzeti keretek közé. Mert lehet, hogy anyagi előnyökkel jár, ha valaki megtagadja az együttértést, csak éppen közben elveszítjük az önbecsülésünket. Gauck ugyanakkor nem tagadta, hogy a bevándorló hullám az előnyök mellett gondokkal is jár. A német határok szigorú ellenőrzését ellenben továbbra is elutasítja, mert úgy ítéli meg, hogy bizonyosan nem jó ily módon bezárkózni. Ugyanakkor védelmébe vette Merkel menekültpolitikáját. Hangsúlyozta, hogy az őszi határnyitás nem naivitásból fakadt, hanem hitvallás volt egy nyílt, szolidáris ország mellett, amely a súlyos bukás után nem akar többé idegenellenes lenni, rasszista meg végképp nem.

A Financial Times vezércikke szerint a menekültválság halálos veszély Schengen számára, és a rendszer megmentésére csak akkor van esély, ha az európai vezetők legalább valamekkora egységet és politikai szándékot tanúsítanak, miközben az összefogás egyik legláthatóbb eredményéről van szó. Schengen azért sodródott bajba, mert részvevői nem gondoskodtak a külső határok erős védelméről. Az utóbbi években érkező tömegek arra kényszerítik a kormányokat, hogy egymaguk bütyköljenek a nemzeti határok felügyeletén. Nem voltak képesek arra sem, hogy elosszák a egymás közt a migránsokat.

Az Európai Bizottság becsületére legyen mondva: a testületnek megvannak a szükséges tervei, ideértve a jogosnak számító kvótákat is. Ám ha utóbbi ügyében egy-két tagállam miatt továbbra sem jutnak egyről kettőre, akkor a kulcsországoknak nemigen lesz más választásuk, mint hogy létrehozzák a mini Schengent. Így kimaradnak belőle mindazok, akik nem akarnak igazodni a közös menekültpolitikához.

Viszont: ha meg akarják menteni a jelenlegi rendszert, akkor a tagoknak be kell ismerniük, hogy az előnyök fejében el kell fogadniuk mindent, ami azzal együtt jár. Ám ha csak úgy lehet működőképessé tenni az övezetet, hogy kisebbre veszik, akkor bármennyire sajnálatos is, ezt az árat meg kell fizetni érte.

A The Guardian brit lap úgy látja, hogy a Bizottságnak igaza van, és valóban újjal kell felváltani a dublini rendszert, de a megoldást csak az hozhatja meg, ha igazságosan elosztják egymás között a menekülteket. A vezércikk kiemeli: ekkora emberáradat mellett nem járható, hogy ott lássák el őket, ahol először léptek az unió területére. Vagyis olyan utat kell találni, amely nem ró elviselhetetlen terheket a peremállamokra, nem várja el, hogy a tehetős országok viseljék a beilleszkedés minden költségét, végül pedig nem kelt indokolatlan feszültséget olyan tagok körében, amelyeknél még törékeny a tolerancia. Utóbbiaknál a következmény, hogy fellángol a nacionalizmus, erősödik a hátrányos megkülönböztetés, és kerítések emelkednek, holott az EU éppen azok ellen van. Ám ha közösség nem tudja megvédeni a saját határait, akkor nem sokáig fogja élvezni polgárai bizalmát. Ezért létkérdés a külső határok őrizete, valamint a menekültek arányos elhelyezése. Máskülönben erősödik a nyomás a belső határok visszaállítására, és elsodorja a schengeni rendszert. Ugyanakkor Nagy-Britanniának és a vonakodó Kelet-Európának is be kell látnia, hogy fogadni kell a menekülteket, mert jövetelüknek vannak előnyei, lásd pl. a Valutaalap legfrissebb állásfoglalását. És minden más alternatíva csak rosszabb volna.

Bármennyire keserű is, de be kell látni: Merkel magára maradt, senki nem segít neki a menekültválságban, egyedül kell boldogulnia – mutat rá a müncheni Süddeutsche Zeitung. Érdemi támogatásra csak akkor számíthat, ha sikerül legalább valamennyire ellenőrzés alá vonnia a helyzetet. Csakhogy a kancellár rosszul mérte fel a helyzetet, mert már akkor érzékelni lehetett, hogy igazából senki sem áll mellé, amikor még javában arra panaszkodott, hogy a magyarok és a szlovákok csak kevéssé szolidárisak. Sokatmondó, hogy most már Ausztria is korlátozni kívánja a befogadandó menekültek számát.

Németországon ugyanakkor az sem segít, hogy maga mögött tudhatja a Bizottságot, mert annak nincsenek eszközei, hogy keresztülvigye az elképzeléseit. Ráadásul mintha Európa még nem ébredt volna rá, hogy mekkora a veszély. Senki sem veszi komolyan, mivel jár az, ha befellegzik a szabad utazás rendszerének. Ehelyett sokkal erősebb a félelem a populistáktól és a szélsőségesektől, akik bezsebelik a menekültválság politikai hasznát.

Merkel azonban akkor tud lépni, ha kevesebben jönnek Európába. Az unió egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel, de ez nem maradhat így.

A közmunka korlátait mutatja be a Kállóban készült tudósítás. Az érintettek kötelesek végezni, ha nem csinálják, elesnek a havi 50 ezer nettótól, sőt három évig nem kaphatnak semmiféle szociális juttatást – írja beszámolójában a Le Monde. A Mátrában található, 1600 lakosú Kállón a lakosság fele roma. A helybéliek közül a legtöbben a mezőgazdaságban, illetve a fémüzemben dolgoznak, amelyben alkatrészeket gyártanak az Opel számára. Ám itt a roma közösség nincs annyira megbélyegezve, mint másutt. A fideszes polgármester jó keresztény, és azon van, hogy a település uniós támogatást nyerjen el. A roma közmunkások pedig a közös földön zöldséget termesztenek az iskola számára. Meg vályogtéglát is akarnak vetni, hogy kijavíthassák a régi házakat. A faluban – nem úgy, mint sok más helyen, lásd pl. Érpatakot – a szegényeket nem akarják kirekeszteni.

A kormány főleg ideológiai szerepet szán a közmunkának, a gazdasági jelentősége nem annyira fontos. Orbán Viktor a szociális bajokat igyekszik vele enyhíteni és egyre több pénzt fordít rá. Az LMP-s Gestmár Ferenc azonban drága kudarcnak minősíti a programot. Pintér Sándor ezzel szemben azt mondja, leszoktatja az embereket arról, hogy segélyekből éljenek, a gyerekeiknek pedig megmutatja, hogy dolgozni kell, ha pénzt akarnak keresni a megélhetéshez.

Kállón azonban nem a látszatmunkát akarják szaporítani. A romák vezetője szövetkezetet tervez. A Közmunkások a Jövőért nevű szervezet elnöke, Szombathy Károly viszont azzal érvel, hogy a hatalom csupán a statisztikát próbálja megszépíteni, mert a közmunkásokat nem veszik figyelembe az állástalanok között. Ám a programból nagyon nehéz átlépni a magánszektorba, ezek az emberek igazából rabszolgákká válnak. Csak minden 5. talál magának normálisan megfizetett munkát.

Európa lebontása címmel az ugyancsak francia lap, a Libération aláhúzza, hogy ez az év tele van veszélyekkel az unió számára, jön a brit népszavazás, özönlenek a menekültek és egyre erősödik a nacionalizmus. Azért, hogy a szervezet megújulhasson, az szükségszerűség, ám hogy szétesik, az sajnos, valószínűség.

Biztosnak látszik ugyanakkor, hogy csak még nehezebb lesz keretek közé szorítani a migránshullámot. Mivel nincs elegendő eszköz a kezelésére és hiányzik a közös politika, a válság elkerülhetetlen. A helyzetért a kormányok felelősek, de a balhét szokás szerint Brüsszel viszi majd el. És nem sok jót ígér a gazdaság sem.

Ami a nacionalizmust illeti, Magyarországon már gyakorolja a hatalmat, Lengyelországban most került kormányra. De nyomul Kelet-Európában másutt is, sőt Skandináviában is. Újra felbukkant Németországban és a kölni incidens csak doppingolja.

Európa sokáig alternatívát kínált a háborúval, a szélsőségességgel, a szegénységgel szemben. Ma újból itt parádéznak ezek a jelenségek. Ha a briteknél a kilépés hívei győznek, az EU kudarcot vall. Utána unióellenes járványtól kell tartani. A válasz valószínűleg az lesz, hogy az euróövezet felgyorsítja a maga összefogását. A kezdeményezésnek Merkeltől és Hollande-tól kell kiindulnia, dupla vagy semmit kell játszaniuk, ez az egyetlen választásuk.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!