A bemutató csak egy nappal előzte meg Sebő Ferenc koncertjét, amelyet a budapesti Művészetek Palotájában „A népzene ünnepe – SEBŐFERI 70” címmel. Az előadáson a Sebő Együttes tagjai mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékének már végzett és jelenlegi hallgatói vesznek részt.
A Sebő 70 című monográfiában Jávorszky Béla Szilárd mintegy 70 kitűnő fekete-fehér fotóval illusztrálva mutatja be a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző és népzenekutató sokszínű életét és szerteágazó munkásságát. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötethez cd-melléklet is tartozik, amely Sebő Ferenc sokak számára ismeretlen népzenei gyűjtéséből válogat.
A könyvbemutatón az ünnepelt egyebek között elmondta: az 1960-as évek végén társaival, köztük a 2013-ban elhunyt Halmos Bélával együtt léptek a mába vezető útra, miközben még a szakemberek is állították: nem lehet megtanulni a népzene autentikus előadását. Sebőék nemzedéke bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Emlékeztetett Martin György népzenekutató tanácsára, hogy „alaposan tanulják meg ezt a zenét, különben nem fogják élvezni”.
A táncház-mozgalom kezdetén, a hetvenes évek elején már az volt a szakemberek véleménye, hogy a muzsikát és a táncot pontosan úgy kell előadni, ahogy van. Sebő szerint a hatvanas évek végéig még nem vállalták fel Magyarországon a táncot és a népzenét, ami évszázadokon át a társkeresés gyönyörűséges és fontos eszköze volt.
Sebő Ferenc az első gyűjtését 1972-ben az Erdélyi Mezőség térségében, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében, Szék községben végezte egy csoporttal. Évtizedekig gyűjtötték a zenét, elsősorban Kallós Zoltán néprajzkutató irányításával, tiszta forrásból, eleve autentikus személyekhez kopogtattak be. A jó néhány ezer órányi zenei anyag archívumából válogatva, a Bartók Rádió Népzene című, hetente jelentkező műsorában mutat be kincseket. Ezekből a felvételekből a ma megjelent Sebő 70 című könyv cd-mellékletén is szerepel néhány.
Az 1973 óta működő Sebő-klubban járt Weöres Sándor és Nagy László is, velük később is együtt dolgozott. Fellépett az Egyetemi Színpad József Attila-műsorában. Zeneszerzőként, előadóként, zenei vezetőként dolgozott a réges-rég megszűnt 25. Színházban.
Sebő Ferenc az 1970-es években a Népművelési Intézet munkatársa volt, közben televíziós produkciókban és filmekben népszerűsítette a népzenét és a verseket, később a Magyar Televízióban szerkesztőjeként működött. Építészdiplomát szerzett, elvégezte a Zeneakadémia zenetudományi szakát, ahol napjainkban a népzene-tanszék oktatója.
Gazdag pályafutásának kiemelkedő szakaszában, a kilencvenes években a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként, majd a Hagyományok Házában dolgozott. Az utóbbi években a Fölszállott a páva tehetségkutató megmérettetés zsűrijének az elnöke.
A jövőre 45 esztendős, sok-sok sikeres versfeldolgozó és népzenei lemezt készített Sebő Együttes – némi működésszünet után – 1998-ban újjáalakult, s jelenleg a Barvich Iván–Perger László–Soós Réka–Tímár Sára-összetételben lép fel. A mai könyvbemutatón ez a formáció játszott két dalt.
A most megjelent kötetben szerepelnek a vele együtt már-már a műfaj klasszikusainak számító alkotótársai, Éri Péter, Gryllus Dániel, Halmos Béla, Perger László, Sebestyén Márta és Szomjas György is.
A Sebő-kötet szerzője, Jávorszky Béla Szilárd évtizedek óta foglalkozik a zenével. Számos műfajba ásta bele magát, rock-, blues-, folk- és jazzkötetek szerzője, illetve társszerzője. Sokáig rendszeresen publikált a napi és a szaksajtóban. Mostani könyve előszavában írja: „Sebő Ferenc az elmúlt bő négy évtizedben voltaképpen nem tett mást, mint egyrészt visszahelyezte a verset abba a közegbe, amelyben azelőtt is létezett, másrészt társaival plasztikusan bebizonyította, hogy az internacionalizmus és a globalizáció korában egyáltalán nem korszerűtlen bennszülött kultúrából építkezni. (…) Tevékenységének fő hajtóereje éppen abban rejlett, hogy amibe belekapott, az egyből a megfelelő közegbe került. Ahol aztán magától erjedt tovább. Legyen szó énekelt versről, 25. Színházról, népzenei újjászületésről, táncház-mozgalomról.”