A világ egyik legszebb pontján, a Budai Vár Duna-partra néző oldalán várják az érdeklődőket az I. édes napok rendezvényen. Nem szerepel elnevezésében fesztivál szó, noha az, mert szerettek volna fantázianevet is adni a szervezők a rendezvénynek. Féléves előkészület, sok munka előzte meg a mai megnyitót – s a látogató krónikásnak úgy tűnik föl, meghálálja a közönség az ötletet is, a megvalósítást is. Még csinosították a kiállítók faházacskáikat, amikor már sok-sok vendég jött, érdeklődött, kóstolt és vásárolt. Láttam felnőtteket és persze gyermekeket, szüleikkel. Ahogy a szervezők elképzelték: a családokat is várják, hiszen mindenki volt egyszer gyermek, mindenki szerette-vágyta az édességet, mindenkinek mosolyt csal arcára egy-egy falat csoki, cukrászsütemény.

A családi programokat úgy szervezték, hogy azok főleg délelőttre essenek, és gondoltak a kényelemre is, mert a gyermekeknek kis bútorokkal játszósarkot is berendeztek, ahol játszhatnak, rajzolhatnak, persze kóstolhatnak is.  A gyerekek – mi sem természetesebb – Gombóc Artúrral is találkozhatnak, aki szerette a gömbölyű, a lapos, a hosszú, a töltött, a mogyorós…csokit, mint egy igazi gyerek.

A szervezők azonban elsősorban a felnőtteket várják, mert bár sem az édességet, sem a csokievést nem akarják túlságosan komoly dolognak feltüntetni, azért nem titkolt céljuk, hogy az édességfogyasztás kultúráját is emeljék. Úgy látják, hogy valahol az óvodások szintjén állunk mi, felnőttek e területen, s ők azt szeretnék, ha nem a csokitól maszatos szájú kedves gyermekarcok jutnának eszünkbe ezekről a míves termékekről.

Ezért aztán, miközben magán az eseményen jó hangulatú, vidám embereket szeretnének látni, a főleg kézműves magyar termékeket kínáló standokon minden fontos tájékoztatást megkapunk: miből, hogyan készül a termék, mire és hogyan figyelnek készítésénél, milyen hagyományokat élesztenek újjá és milyen új ötletekkel állnak az édességszerető közönség elé. 

Mert hagyományosra és újra egyaránt szükség van e szakmában is: megtudtuk, hogy a világ csokoládés termékeinek mintegy 70%-a Európában lel gazdára, s a vevők mindkettőt igénylik. S miközben ilyen nagy a részesedése az európai fogyasztóknak a piacon, egy-két kisebb-nagyobb külföldi várost kivéve az édességfesztiválon, az édes napokhoz hasonló színvonalas rendezvényen nem jelenik meg. Ezért tudják, nem csak remélik, hogy „sikerre van ítélve” a rendezvény. Már most tárgyalnak neves külföldi cégekkel, hogy jövőre már sokkal több híres külföldi csokoládét kínáljanak a látogatóknak.

Az igazi ínyenceknek, a szakma jeleseinek pedig neves előadót is hoztak: Sarah Jane Evanst, a BCC Good Food Magazin volt szerkesztőjét, a Csomagolatlan csokoládé (Unwrapped Chocolate) című könyv íróját, a Master of Wine és az Academy of Chocolate alapítóját, aki kedvenc édességünk új oldalait mutatja be, és néhány külföldi és hazai készítővel is megismertet.

És ha már a szakmai kérdéseket is megemlítettük: a szakma, a képzés hazai helyzetéről is hallhattunk. A többi között arról, hogy a jó bonbonkészítés tanításához nem kell olyan nagy beruházás az iskolákban. Az egyszerű, hagyományos márványlap az egyetlen eszköz az alap, s persze nem hiányozhat a mester, aki tudja, mit, hogyan, hány fokon kell készíteni, tartani… A kézműves termékek iránt általában nagy az érdeklődés, és hogy a 6 évvel ezelőtt első ízben, és azóta minden évben  elkészült „ország tortája” nagy népszerűségnek örvend: a szilvásból 20 000 szelet sem volt elég  legutóbb.

Az édességhez, természetesen ital is „dukál”: lehet jóféle borokat, pálinkát is fogyasztani, sőt sós falatokat is választhatnak: sonkás-tejfölös kenyeret, hogy jobban csússzék rá az édesség és az ital. Az édesség zárja családi étkezésnél is a menüsort: nem szabad hát elrontani, tökéletesnek kell lennie, mert egy rossz íz, és oda a legjobb ebéd emléke…

Nos, itt, a várban csak jó emlékkel gazdagodhatnak a látogatók. A szervezők mindenből a legjobbat választották, s nem titok: magasra emelték a mércét. Mesterek, a csokoládékészítés megszállottjai vannak jelen, akik a legjobbat és a legszebbet hozzák.

Külön ki kell emelnünk, hogy a finom termékek csomagolása, a szórólapok, ismertetők teljes összhangban állnak a minőségi csokoládékkal: ízléses, gondos tervezés, szép papírok, betűtípusok és nem utolsó sorban szép ruházatúak, cukrászsipkások sok helyütt a kínálók. 

Nem lenne igazán jó a hangulat, ha jó zene nem társulna: komolyzenét is, dzsesszt is kínálnak mindhárom napon a szervezők.

Az édes napok tehát várja a látogatókat; vasárnap is (szeptember 18-án), amikor az éjszakába nyúlik a program. Mindenről részletesen a rendezvény honlapján olvashatnak. Mindazonáltal javasolom, hogy ne böngésszék túl hosszan a portált, hanem induljanak fel a várba: egy kis nyalánkságot igazán megérdemlünk ezekben a gyakran keserű órákban.