Az idén 75 esztendős Siklós Péter így ír magáról: „Eredetileg zenei pályára készültem, nem rajtam múlt, hogy hosszú kitérők után végül a fotográfiát tanultam szinte autodidakta módon. (Ez a tanulás ma is tart!) Néha a véletlenek döntik el az ember sorsát. Dolgoztam műszaki fotósként, fotóriporterként, de a színpadi produkciók: a zene, a tánc, a változó fények mind a mai napig új kihívást jelentenek számomra. A jazz egy külön világ. Louis Armstrong budapesti fellépése volt az első fotós élmény számomra. Ella Fitzgeraldról, majd Ray Charles-ról, Oscar Petersonról és a többi világsztárról készült fekete fehér fotóimból készült első fotóalbumom, a Jazzfantáziák. Ezeket a fotókat még kézzel továbbszíneztem. Később hasonló módon készültek különböző mozgásszínházi fotóim is. Az új kihívásoknak én sem tudtam ellenállni, és az utóbbi évek munkái már digitális technikával készültek.
Talán szerencsésnek mondhatom magam, mert a szakmát és a hobbimat együtt gyakorolhatom, akár színházi, vagy koncertfotózásokon. A zene, és főleg a jazz, mint téma mindig is érdekelt. Hogyan lehet az emlékezetes pillanatokat képileg megfogalmazni?! Talán így, talán másképp; nekem így sikerült.”
Siklós Péter tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének, a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Fotográfiai Egyesületnek. 1987-ben Székely Aladár díjat kapott.
