Talán ezért is van az, hogy honfitársaink többsége vagy csak a Côte d’Azurig utazik, ahol Nizza, Cannes és Monaco vidékén tölti szabadságát, avagy az autópályán továbbrobogva egészen Spanyolországig száguld, hogy Barcelona és a Costa Brava nyaralóhelyein pihenje ki az egész éves fáradalmait.
Magyar turista számára valóban szinte feldolgozhatatlan az a sokszínűség, amit ez a tájegység tartogat a látogató számára, legyen szó akár a történelemről, a kultúráról, az építészetről, a természetről, a mezőgazdaságról vagy a gasztronómiáról. Valószínűleg ez a kavalkád az oka annak, hogy inkább megelégszünk egy-egy jellemzőjét kiragadni, ami azonban általában csak túlzott egyszerűsítése mindannak, amit az aktív kikapcsolódásra vágyó turista felfedezhet.
Provence történelméről itt elég annyit megemlíteni, hogy a Római Birodalom valamikori provinciájáról van szó, amely a Rhône folyó keleti oldalán terült el, nagyjából a mai Cannes városáig, központja sorrendben Arles, Aix-en-Provence, majd Marseille lett, ma már kihalóban lévő eredeti nyelve pedig a provanszál (okszitán), amely inkább a katalánhoz, mint a franciához hasonlít.
Fantasztikus érzékük volt az ókori rómaiaknak ahhoz, hogy kiválasszák a legjobb fekvésű, leggazdagabb földű területeket, és ott rendezzék be városaikat. Provence-ban ennek a kornak legszebb, máig fennmaradt emlékeit láthatjuk, a nîmes-i és arles-i arénáktól a Pont du Gard lenyűgöző mérnöki teljesítményről tanúbizonyságot nyújtó hatalmas aquaductus-on át Vaison-la-Romaine, Saint-Rémy-de-Provence és számtalan kisebb település római kori emlékeiig, vagy a Van Gogh által is megfestett Alyscamps temetőig.
Mivel ezt a tájat évszázadok, évezredek óta alig érintette nagyobb háború, így nem csupán ezek a kétezer esztendős romok maradtak meg szép állapotban, hanem a következő évszázadok román, gótikus, reneszánsz és egyéb stílusaiból is nagy számban találunk (csaknem) újszerű állapotban lévő, csodálatos épületeket. Gyakran megfigyelhető az eltérő stílusjegyek keveredése is, ahogyan például egy-egy templomot román stílusban kezdtek el építeni, de a magasabb részeket már a gótika uralja, avagy egy középkori épületet reneszánsz díszekkel csinosítottak fel.
Ez a fajta sokszínűség a viseletekben is nyomon követhető, amit talán legjobban az Arles-ban megrendezett kosztümös felvonulásokon tanulmányozhatunk, ahol nemcsak a különböző történelmi korok, de a különböző foglalkozások, illetve a városi-falusi ruhák lenyűgöző kavalkádjában is gyönyörködhetünk. Szintén a régi korokat idézik a lovasbemutatók, illetve a bikaviadalok, annak leggyakrabban „soft”-változatában, ahol nem bántják az állatokat, csak ügyességi próbákkal idézik meg a mediterrán vidék ősi játékait.
A nagyobb városok közül Arles, Aix-en-Provence és főként a rendkívül gyorsan fejlődő Nîmes érdemes egy-egy fél- vagy egész napos vizitre, de Salon-de-Provence és Saint-Rémy-de-Provence is sok-sok érdekességet tartogat a számunkra. Akik egészen különleges hangulatra vágynak, azoknak érdemes a pápák egykori székhelyére, Avignonba, vagy a keresztes hadjáratok valamikori kiinduló állomására, Aigues-Mortes egykori kikötővárosába, esetleg Tarascon híres várába ellátogatni, ahol szinte érintetlen állapotban láthatják a kora-középkori utcákat, tereket. (Marseille külön fejezetet érdemelne, amelyre azonban itt hely hiányában nem vállalkozhatunk).
Az útikönyvekben felsorolt látnivalókon túl mindenütt nyüzsgő sétálóutcák, gyönyörű parkok, elegáns üzletek és ínycsiklandozó illatokkal csalogató éttermek vonzzák a turistákat, akik júliusban, augusztusban szinte elviselhetetlen tömegben jelennek meg ugyan mindenütt, ám az általuk gerjesztett forgalom révén engedhetik meg maguknak a települések mindazt a helyreállítást és fejlesztést, ami magyar ésszel szinte felfoghatatlan összegeket emészt fel.
Hatalmas élményt kínálnak a különféle piacok is, amelyek a legváltozatosabb termékeket vonultatják fel, a virágoktól az élelmiszereken és élő állatokon át egészen a régiségekig. Külön kiemelést érdemel Arles szerdánként rendezett, szinte az egész várost beterítő piaca, de L’Isle-sur-la-Sorgue vasárnaponkénti óriási régiségpiaca is egészen lenyűgöző látványosság, mivel a várost körülölelő kis folyó mindkét partján hosszú kilométereken át sorakoznak a kereskedők standjai, mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen holmival.
A kistelepülések is gyakran csodákat rejtenek. Les-Baux-de-Provence mesebeli várromján kívül a mi fertőrákosinkhoz hasonló egykori kőfejtőjében látható varázslatos vetítések, amelyek során Chagall, Klimt, Leonardo da Vinci és mások képeit láthatjuk az óriási kőfalakon, kihagyhatatlan látványosság. Roussillon okkerbányája és kősziklára ültetett falva, Gordes festménybe illő fekvése és kőkunyhói (boires), Sénanque és Montmajour kolostorai talán a leginkább érdekes látnivalók, de Séguret, Gigondas és Châteauneuf-du-Pape házai és borospincéi, Montbrun-les-Bains, Aurel és Sault festői hegyi falvai és a körülöttük fekvő levendulamezők mind-mind pazar kirándulóhelyek.
Provence települései között a táj igen változatos, a tengerparttól a napraforgó-, búza-és szőlőföldeken át a napernyő-fenyőkkel és ciprusokkal, valamint ezer színben játszó leander-, bougenvillier- és más virágos növények díszítette hegyoldalakon át egészen a magashegyi kanyonokig és tengerszemekig sokféle látképben gyönyörködhetünk. Kiemelt figyelmet érdemel az ebben a régióban már igen széles Rhône folyó, illetve ennek deltatorkolata, amely a Camargue mocsárvidéke. Ennek, a kissé a mi Hortobágyunkra emlékeztető, csaknem ezer négyzetkilométeres területnek nagy része természetvédelmi terület, ahol a vadvilág (főként a flamingók és más szárnyasok) mellett a hely „címerállatait”, a fekete bikákat és a fehér vadlovakat is saját közegükben figyelhetjük meg, akár hajóról, lóhátról avagy az olyan megfigyelő-központokban, mint például a Pont de Gau-ban működő.
A régió gasztronómiája tükrözi a tájegység fent leírt sokszínűségét. A tengerpart friss hal-, kagyló-, rák-, polip- és tintahal-ételeitől (a paella itt is állandó szereplő az étlapokon!) a bika- és báránysülteken át a legkülönfélébb saláta- és tésztakölteményekig elképesztő a változatosság, és bár a sütemények és fagylaltok is igen finomak errefelé, azért leginkább az állandó napsütéstől pompás ízűvé érő gyümölcsök ajánlhatóak az étkezések lezárására.
Az italválaszték sem marad le sokkal az ételek mögött: bár a hagyományosan provence-i ital, a pastis kimenni látszik a divatból, és egyre többen isznak hideg sört a nyári melegben, azért a helyi rozé és más borok egyeduralma töretlennek látszik, és csak a tengerparti sávban vetemednek olyan szentségtörésre, hogy sangria formájában isszák a vöröset…
A táj adottságai miatt (kacskaringós utak, szűk utcácskák, még szűkebb parkolók) szinte kizárólag autóval érdemes bejárnunk a régiót, de mivel Magyarországtól meglehetősen távoli, nagyjából 1500 kilométerre fekvő területről van szó, így ajánlatos valamilyen gyorsabb közlekedési eszközt választanunk az odautazásra (közvetlen repülőjárat Nizzába, közvetett Marseille-be, Avignonba vagy Nîmes-be, esetleg TGV-gyorsvasút Párizsból vagy Lyonból), és csak ott ajánlatos bérelni autót, motort, esetleg kerékpárt.
Aki tehát nem fél attól, hogy elkápráztatja az a sokféleség, amit Provence tartogat a látogatók számára, annak bátran ajánljuk ezt az úti célt, annál is inkább, mert az ott élők kedvessége mindenkiben hamar eloszlatja azt a Magyarországon kialakult közhelyet, mely szerint a franciák barátságtalan vendéglátók lennének. Ez a kultúrák keresztútján fekvő régió évezredek tapasztalatával, gazdagságával, tarkaságával várja a modern kor vándorait, és nem bánja meg, aki felkeresi. Életre szóló emléket kap.
