A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung című német napilap „Sötét sas és tűrő angyal” című cikke szerint tény, hogy a Wehrmacht annak idején megszállta Magyarországot, a szoborterv mégis erősen vitatott, Magyarországon és külföldön egyaránt. Még a budapesti német nagykövetség is állást foglalt, és sajnálkozását fejezte ki a döntés miatt. Az ellentétek lényege, hogy milyen felelősség terheli a magyar államot az 1944. március 19. után elkövetett bűnökért, és hogy ez a felelősség érvényes-e a mai hatalomra is. Horthynak voltak ugyan érdemei a zsidók védelmében, az azonban túlzás, hogy ártatlan angyalnak állítsák be az országot, mert pl. a zsidóság jogfosztásában a magyarok egyenesen dicstelen éllovasnak számítottak a földrészen. Kamenyec-Podolszkijról nem beszélve, meg arról sem, hogy a cinkosok lelkesen részt vállaltak a deportálásokból.

A mostani kormány nem tagadja a felelősséget, de a másik oldalon igyekszik távol tartani az államot a bűntől. Ezt tükrözi az új alaptörvény is. Ráadásul itt van Szakály Sándor nyilatkozata, amelynek kapcsán Orbán Viktor egyáltalán nem bocsánatkérően reagált a Mazsihisz levelére. Az, hogy a történelmet és az emlékezést ennyire áthatja a politika, annak az az egyik fő oka, hogy a Fidesz mindenképpen keresztülviszi a saját történelemszemléletét. 

A Német Zsidók Központi Tanácsának lapja, a Jüdische Allgemeine (forrás: Galamus) úgy ítéli meg, hogy az Orbán-kormány minden felelősség alól tisztára akarja mosni Magyarországot és áldozatoknak tünteti fel a tetteseket. A kabinet igyekszik kiretusálni és átírni a magyarok háborús történelmét.

A holokauszt után 70 évvel új „emlékezetpolitikai koncepció” kell, amely felmenti az országot és az embereket a felelősség és a bűnrészesség alól. A szobor azt kívánja hirdetni, hogy a megszállás után az ország már nem tudott önállóan cselekedni. Vagyis: a sok százezer zsidó megsemmisítése kizárólag a németek műve volt. Megpróbálnak történelemhamisítást becsempészni az európai tudatba, szándékosan eltorzítani a tényeket.

Horthy nem mondott le, és ezzel legitimálta a német csapatok jelenlétét, kormánya pedig egymás után hozta a zsidóellenes jogszabályokat, nem szólva az érintettek lágerbe hurcolásáról.

A szerző, aki magyar származású és évekig Stuttgartban volt tartományi rabbi, teljesen alaptalannak tartja, hogy a kormányzó megvédte volna a budapesti zsidókat. 

A teljes nemzetközi lapszemlét itt olvashatja, tessék kattintani!