Sportpszichológia, a sport pszichológiája

Az élsport iránt érdeklődők természetesen elsősorban kedvenc csapataikról, a kiváló képességű és felkészült versenyről olvasnak szívesen. Csak nagyritkán esik szó a háttér hozzájárulásáról, főként az edzők munkájáról, s csak elvétve hallunk a sportpszichológusokról. Pedig ők is sokat tehetnek hozzá a teljesítményhez, nem szólva arról, hogy a tömegsport és a lélektan összefüggései is igen sokrétegűek. A testmozgásnak közismerten óriása a szerepe a betegségek megelőzésében, az egészség megtartásában, a szabadidő értelmes és kellemes fölhasználásában.

A sportlélektant és határterületeit boncolgató kötet alcímében a római egyes szám szerepel, ami azt sejteti, hogy a szerzők, szerkesztők további mondanivalóval rendelkeznek, nem sikerült mindent ebbe a 336 oldalas kötetbe belesűríteniük. A sport pszichológiájával és a hozzá kapcsoló tudományágakkal foglalkozó tanulmányok sokat fejlődtek az elmúlt harminc-negyven év alatt, ám ez a szakterület még mindig nem tölti be az őt megillető helyet. Hazánkban alig száz szakember tekinti fő kutatási területének a sportlélektant és sportpszichiátriát, holott nyilvánvaló, hogy akár a verseny-, vagy szabadidősportokban, de az iskolai testnevelésben is számos olyan mentális szempont merül föl, ami hozzáértő megközelítést igényel.

Magyarországon először Frenkl Róbert kísérelte meg, hogy összegezze a szakterület időszerű kérdéseit. A hazai sporttudomány jeles művelője öt éve vázolta föl az élsport lélektani távlatait, meghatározta a kutatás aktuális irányvonalait. Halála miatt azonban megtorpant ez a kezdeményezés, ám a Magyar Pszichiátriai Társaság Sportlélektani Szekciójának 2009. évi megalakulásával ez a tudományos igényű műhelymunka új lendületet kapott. Mint a most megjelent könyv fejezeteiből is kitetszik, a sportlélektan nem szűkíthető le a versenysportban alkalmazott gyakorlati pszichológiára, terápiára. A gyakorlatban alkalmazott segítő szerep, a hatékonyságot növelő beavatkozás mellett létezik a sportpszichológiának egy inkább elméleti, úgynevezett akadémiai területe is, amely inkább az oktatást és a kutatást helyezi előtérbe. A Kurimay Tamás és társai által szerkesztett-írt kötet ezt az akadémiai spektrumot helyezi előtérbe. A tanulmányokat egyaránt haszonnal forgathatják szakemberek, sportolók, edzők, szülők és laikus érdeklődők is.

Nagy sportcsaták idején – világversenyeken, kontinensbajnokságokon – számtalan tanújegyét adják a játékosok, csapatok annak, mennyire sikerült mentálisan is fölkészülniük a fontos viadalokra. Rendelkeznek-e egészséges önbizalommal, tudnak-e megfelelően összpontosítani, milyen az önuralmuk, hogyan dolgozzák föl a sikert, vagy a kudarcot? Ugyanakkor számos egyéb tényezőtől is függ, például a családi háttértől, hogy ki, hogyan teljesít. Az is közismert, hogy a versenysporttal felhagyó játékost nemegyszer készületlenül éri életének új szakasza, és kénytelen mentális problémákkal szembenézni.

A sportlélektan viszonylag speciális területe a fogyatékkal élők testedzése és ennek pszichés vonatkozásai. A sport árnyoldalai közé tartozik a néha túlzott fizikai aktivitást végzők között előforduló testedzésfüggőség is, és ehhez társultan más addikciók is (például testépítő táplálék-kiegészítők túlzott fogyasztása). Ezzel a kérdéskörrel, megjelenési formáival foglalkozik részletesen a vonatkozó fejezet.

A sport pszichológiája című kötet erényei közé tartozik az is, hogy érthető stílusban világítja meg ezeket az összefüggéseket, amiben a tudós szerzőket neves magyar sportolók is segítik. A velük készült interjúk plasztikus képet festenek egy-egy témáról, például a sportolókat is sújtó hangulati ingadozásokról.

Napjaink élsportjában sorra dőlnek meg a hihetetlen rekordok, ami fölveti a kérdést: mikor érkezünk el az emberi teljesítőképesség határaihoz? Ezzel kapcsolatban helyénvaló az a latolgatás is, hogy van-e határa a lelki teljesítőképességnek? Bár nem vesznek részt az idei labdarúgó Európa-bajnokságon, mégis érdemes példálózni a magyar focistákkal. Amióta külföldre szerződött játékosaink másfajta mentalitást hoznak haza, és a hazai szakemberek is támaszkodnak a tehetségek korszerű szűrésére és fejlesztésére, beleértve a lélektani vonatkozásokat is, óriásit javultak az eredmények. Ma már egészen más a csapatszellem, mint öt-tíz évvel ezelőtt, amikor úgyszólván föltartott kézzel, remegő térddel vonultak ki játékosaink, s előre „bíztak” a vereségben. A sportpszichológusok munkája remélhetően még eredményesebb lesz (köszönhető ennek a könyvnek is), és a legnépszerűbb sport, a labdarúgás szerelmesei a nemzeti tizenegynek a jövőben nemcsak a világversenyek selejtezőin drukkolhatnak majd.