(Kárpáti Iván/klubradio.hu jegyzete) Időnként hiányoljuk, hogy az állam elnöke, ez az alapvetően szűkre szabott hatáskörű közjogi méltóság, azért a meglévő eszközeivel élve jelezze az országnak: létezik. Erre mostanában Magyar Péter többször is felszólította, látva, hogy milyen támadások érik a Tisza aktivistáit. (A nyitó képen: Sulyok Tamás inget vasal.)
Hát megszólalt, bár inkább ne tette volna. Azt kezdte maga elé meredve fejtegetni egy videóban, hogy „mindenkinek meg lehet a véleménye arról, hogy mi a gyűlöletbeszéd, de ezt mindig a kontextusban kell értelmezni”. Aztán egy percben kiöntötte a lelkét, felemlegetve, hogy őt már nevezték egy „szatyor fingnak”, majd Magyar Péter lehallgatott beszélgetéseiben elhangzó kijelentéseket citált, ezzel illusztrálva a hazai közbeszéd helyzetét. Arról nem emlékezett meg, hogy pár hete a kormányfő tavaszi nagytakarításról értekezett a nemzeti ünnepen, és nem igazán idézett mondjuk Bayer Zsolttól sem.
Örülök, hogy Sulyok Tamás azért megemlítette a kontextust, mert akkor elmagyarázom én, most már sokadik alkalommal ebben a műsorban: Ha pl. Tóta W. Árpád kellemetlen szagú, légnemű anyagnak minősíti az államfőt, az nem az a kategória, mint amikor az államhatalom minden eszközét magának tudó politikus gerjeszt gyűlöletet emberek csoportjaival szemben.
Pontosabban fogalmazok: mindazokkal szemben, akik nem értenek vele egyet. Nem olyan bonyolult ez, szerintem még egy üres öltöny is képes felfogni, érti is, csak tudja mi a dolga, mit kell neki mondania.
Na, ez itt a probléma.
