A darab eltér a hagyományoktól. Puckhoz egy másik kobold, Robin is társul. Az alkotó szándékai szerint mindkettő egy-egy rosszcsont, aki játékával cselekményessé teszi a koreográfiát. Vámos György szerint ugyanis még a jó koreográfiát is néha meg kell szakítani cselekményekkel a nézők figyelmének megtartása végett. Bár a két kobold egyaránt lehet fiú és lány, Győrött férfitáncosokra osztották a szerepeket.
Az új darab nem az eredeti miliőben, a reneszánsz korban játszódik, de nem is aktualizáltan a jelenkorban. A koreográfus az ötvenes évekbe helyezi a cselekményt.
Vámos György nem vegytiszta balettet állított színpadra, hanem a nézőt igazi színházi cselekményekkel vezeti be a darab feszültségekkel teli világába, a valóság és a színpadi élmény közötti távolságot minimálisra csökkentve. A mozdulatok egyszerre klasszikusak és avantgarde-ok, és bár a zene romantikus, a történet inkább kegyetlen játék, nem mese, hanem annak kényszerű felismerése, hogy a szerelem sokszor hazug, és nem működik sem az istenek, sem a gazdagok, sem a szegények körében.
Vámos sajátos Shakespeare-értelmezéseit a neves dramaturg, Jan Kott elemzései segítették.
A darab eredetileg a Veronai Fesztiválra készült, egy igazgatóváltás miatt bekövetkezett programmódosulás miatt azonban a premier csúszott, és csak Bázelben valósulhatott meg. Az alkotó, aki 1972 óta dolgozik a világ számos színházában és társulatánál, több Shakespeare-darabból is készített koreográfiát. A 2001-ben alkotott Rómeó és Júliát legutóbb 2013. június közepén állították színpadra az ausztráliai Perthben. A Vámos György által feldolgozott harmadik Shakespeare-darab az Otello.
A győri próbák Vámos György alkotótársának és asszisztensének, a világhírű prímabalerina Joyce Cuoconak a közreműködésével zajlanak.
