Gustav Klimt születésének 150. évfordulója alkalmából hamarosan ismét régi pompájában tündököl a hietzingi Klimt-villa, amelyet 1911–18 között, haláláig használt műteremként a festő. A bécsi Feldmühlgasse 11. szám alatt álló házban olyan ismert művek születtek, mint az Adele Bloch-Bauer II, a Hölgy legyezővel, a Frederike Beer című festmények.
A felújított Klimt-villát a műemlékek napján, szeptember 30-án adják át, de nem csinálnak belőle turistaattrakciót. A földszinti termeket megnyitják ugyan a nagyközönség előtt, de az emeleten fogyatékossággal élők számára nappali zenei foglalkoztatót rendeznek be.
Az építési munkák – amelyek során például lapos tetőre cserélik a kontyos tetőt és helyreállítják a műterem hatalmas ablakait is – várhatóan augusztus végére fejeződnek be és mintegy kétmillió euróba kerülnek. A finanszírozó az osztrák gazdasági, családügyi és ifjúsági minisztérium.
Érdekesség: a ma Klimt-villának nevezett épületet a művész a mai formájában soha nem látta. Ő ugyanis 1911-ben egy földszintes kis kerti házat bérelt ki, amelyet 1923-ban a területet emlékhelyül megőrizni akaró (zsidó) Klein család építtetett át „Rózsalovag-stílusúra”: kétoldalt felfutó külső lépcsőkkel, lapostetővel és balusztráddal.
A nácik által kisajátított épületet a világháború után visszadták az örökösöknek, akik 1954-ben eladták az osztrák államnak. Utóbbi iskolaként használta a területet, akkor cserélték például kontyos tetőre az épület oly jellegzetes lapos tetejét. Az 1998-ban alakult a Gustav Klimt Emlékhely Egyesület megkezdte a festő utolsó műtermének felkutatását. Mivel az egyesület bizonyítani tudta, hogy a neobarokk épületnek Klimt műterme az alapja, és utóbbinak egyes részei eredeti állapotukban maradtak fenn, a területet 2000-ben felvették az osztrák állam elidegeníthetetlen tárgyainak listájára – és egyben elkezdődtek a jövőbeli hasznosítását célzó kutatások.
Különféle próbálkozások után, 2007-ben a Belvedere vette át a területet, amely szerette volna „kihámozni” a műtermet a ráépített villa alól, de a műemlékvédelmi hivatal és az állam tulajdonában lévő történelmi épületek gondozását végző eszközkezelő, a Burghauptmannschaft ellenállásába ütközött. Így végül a Művészeti és Gyógypedagógiai Kuratóriumé lett a villa, amely a környező épületekben harminc éve működtet óvodát, napköziotthonos iskolát, felnőttképzési akadémiát és nappali foglalkoztatót fogyatékkal élők számára.
