A Die Welt című német napilap azután kereste meg a külügyminisztert, hogy vasárnapi kiadása, a Welt am Sonntag szerkesztői nem tartották elég mélyrehatónak a magyar kormányfővel készült müncheni beszélgetést, így nem közölték azt, amit a magyar fél igencsak rossz néven vett.

A miniszter visszautasította, hogy magyar fél kevésbé keményen viszonyulna Oroszországhoz, mint a lengyelek. Mint mondta, „teljes mértékben vállaljuk az EU irányvonalát”, így azt a döntést is, amely ma várható a külügyminiszterek tanácskozásán. A magyar vezetés nem kívánja sürgetni sem a megtorló intézkedések lazítását, sem pedig a szigorítását. Szijjártó ugyanakkor nem foglalt állást az ügyben, hogy szükség van-e a NATO katonai jelenlétének erősítésére Kelet-Európában.

Egy kérdésre válaszolva visszautasította, hogy Magyarország szakított volna a demokráciával, szerinte a nemzetközi sajtó néha igazságtalanul kezeli az országot. Kifejtette, hogy minden konkrét kifogásról lehet tárgyalni, de szerteágazó előítéletek ellen nehéz harcolni. Hozzátette, hogy „az elmúlt négy évben a magyar vezetés megoldást talált a Brüsszel által felvetett minden problémára”, miközben feltehetőleg nincs még egy tagállam, amelynek a törvényhozását szigorúbban figyelnék, mint a mienkét. Már előre jelezte ugyanakkor, hogy az átfogó reformintézkedések várhatóan újabb vitákat váltanak ki, de ezeket konstruktívan kívánják rendezni az Európai Bizottsággal.

Hangsúlyozta: „Orbán Viktor meggyőződéses híve Európának, saját érdekünk, hogy jó kapcsolataink legyenek az EU-val és az USA-val”. Azonosak az értékek, és szerinte ez ügyben a hiba Orbán Viktor tusványosi beszédének fordítása során történt. Mert a kormányfő nem kérdőjelezte meg sem a demokráciát, sem az alapvető polgári és szabadságjogokat. Csupán olyasmit vetett fel, mint pl. hogy az államosítások használhatnak az újraiparosítás szempontjából. Kínát, Törökországot és Oroszországot pedig csak abban az összefüggésben említette, hogy érdemes megnézni, miért olyan sikeresek gazdasági területen, lehet-e tanulni valamit a kínaiak gazdasági eredményeiből. De nem javasolta, hogy vegyük át az ottani politikai rendszert. Szijjártó Péter kiemelte, hogy keresztény európai ország vagyunk, megfelelő kulturális és történelmi értékekkel, ezeket nem dobjuk ki.

„Európa a közös sorsunk” címmel a Frankfurter Allgemeine Zeitung konzervatív lap most közli Orbán Viktor méltatását Helmut Kohl legújabb könyvéről. Mint írja: Kohl kíméletlenül megállapítja, hogy rossz döntések miatt Európa nincs jó állapotban. De olyan témákban is irányt mutat, ahol azt nem is várnánk. Így pl. nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban ugyanannak a politikai erőnek a képviselői aggódnak, mármint hogy „Magyarország elfordul az európai értékektől”, amely erő Kohl szerint rövid távú pártpolitikai előnyök oltárán feláldozta a földrész gazdasági és pénzügyi stabilitását és külpolitikája megbízhatóságát. A kis tagállamok ugyanannyit számítanak, mint a nagyok, véleményük, látásmódjuk ugyanúgy a közösség erősítését szolgálja. Orbán egyetért a memoár szerzőjével abban is, hogy a nemzetek jelentik a kontinens legfőbb értékét, éspedig a sokoldalú nemzetek. Az Európai Egyesült Államok utópia. Ha bárki megpróbálná elszakítani az ezeréves nemzeti gyökereket, az öngyilkossággal érne fel.

A magyar kormányfő meg vagy győződve arról, hogy a népeket és nemzeteket jobban be kell vonni az EU működésébe. És eleve kudarcra van ítélve, ha Európát a nemzeti sajátosságok nélkül akarják építeni. Senki sem követelheti a népektől, hogy mondjanak le identitásukról.

A magyarok is vallják, hogy nincs szükség önállósodott bürokratikus és központosított mamutintézményekre. Európában keresztény gyökerekkel rendelkező érték- és kulturális közösség részei vagyunk. A gondokkal és kihívásokkal kíméletlenül szembe kell nézni, eközben nem lehet nélkülözni a kérlelhetetlen tisztességet, ha a jó válaszokat keressük. Alázatot kell tanúsítani a cél iránt, világos és egyértelmű vízióra, olyan erős politikai vezetésre van szükség, amely képes irányt adni, illetve tudja az irányt tartani. Így jutunk el az Európáért érzett aggálytól a közös cselekvés kiinduló pontjáig.

A mai teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!