Jó ideje tart az a folyamat, amely a színházi világ elbulvárosodásának jó és rossz értelemben vett átalakulását eredményezi. Olyan színpadokon, ahol pár évtizede görög sorstragédiákat, Shakespeare, G.B. Shaw, Tennessee Williams drámáit játszották, ma musical-ek hódítanak, és a prózai színműveket sokszor csak zenékkel, tánccal feltupírozva merik felvállalni a színházak. Most nem arról van szó, hogy ez jó vagy rossz folyamat, hanem hogy általános irányzat, s közbena magyarés világirodalom sokak szemében már poros, és nem „trendi”.

A dolognak sokkal rosszabb állapota, amikor színházak és mozik zárnak be, legalább is kulturális értelemben, és a termeket használtruha- és bóvli-vásároknak adják ki, vagy bennük új vállalkozások: peep-show-k, tetoválószalonok stb. nyílnak meg. A színészek társulat és szerepek nélkül maradnak, és ahhoz, hogy életben maradjanak, mindenféle méltatlan szerepeket kell elvállalniuk: reklámokat, futószalagon gyártott nívótlan szinkronizálásokat, seggre esős „szórakoztatásokat” a tévékben, vagy feladhatják hivatásukat. A tévéjátékok helyét átveszik teljesen dilettáns amatőr „sztárokkal” játszatott „valóságshow-k”, a kabarét megölte a szellemtelen stand up comedy öncélú „nevettetése”, a szórakoztatóipar tele van kérészéletű celebekkel, a diplomás színészek pedig jobbára alkalmi társulásokkal próbálják fenntartani magukat, nem egyszer szó szerint nyomorogva. Az igénytelenség vigyorogva tort ül, mert „ez a közönség igénye” mondják a menedzser lelkületű igazgatók, akik kétségbeesetten kapaszkodnak legalább a könnyű múzsa értékeibe, hogy ne kelljen teljesen lemenniük kutyába.

A kettő közti folyamat parodisztikus rajzát írta meg Harsányi Gábor jó pár éve született komédiájában, amit most aktuális vígjátékként tűzött műsorra és visz sikerre a Fogarassy András vezette Budapesti Bulvárszínház. Harsányi az írói érzékét krimik társszerzőjeként és sikeres színművekkel is bizonyította (Börtönszínház, Meghódítjuk Amerikát, Sztriptíz-bár a Cityben). Ebben a darabban nevet és nevettet, miközben ott van benne a keserűség is, amiért ez így megy a színház világában.

Pipi, a Kossuth-díjas színházigazgató (Várkonyi András), aki ugyancsak forrásgondokkal (értsd: pénzhiánnyal) küzd, szerződést kötött a Frigyó producer (Harsányi Gábor) által képviselt, ismeretlen filmforgalmazóval, amelynek értelmében a színház kapott 150 millió forint kölcsönt, hogy nívós előadásokat hozhasson létre, a kamat fejében viszont a neves társulatnak el kell készíteni egy bizonyos külföldi film szinkronját. Az igazgató csak akkor ébred a valóságra, hogy nekik bizony egy kemény pornóhoz kéne a nevüket adni, amikor a pénzt már elköltötte díszletekre, jelmezekre. Vezető színészei: Debi (Nyertes Zsuzsa), Margó (Cseke Katinka) és Endy (Borza Valentin) nem hajlandók a színvonaltalan feladatot vállalni, a producer viszont kezébe veszi a színházat, mondván, mivel a pénzt se tudják kamatostól visszafizetni, itt eztán más műsorpolitika kell. A Kossuth-díjas színésznőnek vetkőznie kell, az igazgató transzvesztita- és meleg-show részeseként álljon színpadra, a fiatal színész, mint Chippendale-fiú vetkőzzék, és a fiatal színésznővel nyilvánosan szeretkezzék, sőt, még az ambiciózus, ám szexi takarítónő (Várkonyi Andrea) is beszállhat a műsorba. Fele sem tréfa, mert időnként megjelenik a sötét hústorony behajtó ember, Musztafa is (Virág László), aki vagy a filmet, vagy a pénzt akarja leszállítani főnökeinek. A színészek, hogy megmentsék Pipit, végül mindenbe belemennek, sőt, megjelenik egy különös figura, Hosszú Puska (Heller Tamás), akiről nem egyértelmű, hogy idős bérgyilkos, live-show pornószínész, vagy netán rendőrnyomozó?

Harsányi, bár mára aktualizálta a vígjátékát, nem ártott volna, ha egy jó dramaturgnak is kezébe adja, hogy annak hibáit közösen tegyék rendbe. Ettől függetlenül nagy huncut ő, mert miközben a színház devalválódásán panaszkodik, rendezőként olyan ügyesen keveri a színházi műfajokat, hogy a néző a bohózaton belül egy valóságos parodisztikus olcsó revükabarét is lát dallal, vetkőzéssel, magánszámmal, a szex körül elcsattanó poénokkal és helyzetkomikummal, mert lám, erre kényszerülnek a művészek! Ráadásul pici öngúnyként ki is kacsintanak a nézőkre, akik „barátok közt jóban-rosszban” is ismertek a televízióból. Az első felvonás a helyzet felépítése és a revüműsor első, folyamatos része, a második felvonás bohózati színdarabrészletei viszont úgy keverednek a képzeletbeli közönségnek nyújtott produkció egyes számaival, hogy jó ritmusban oldják, erősítik egymást, és még a megírt mű dramaturgiai hibáit is eltakarják. Tehát a néző egyszerre több előadást is lát az esten belül, ami újszerű ebben a vígjátéki közegben, és így még a kisebb szerepek eljátszói is hozzájutnak olyan sikerpercekhez, amikor rájuk irányulhat a figyelem. A mű végső kicsengése kicsit beletörődés a status quóba: próbáljuk mindenből kihozni, amit lehet: berzenkedünk, de a sikerért mindent megteszünk.

Várkonyi András mackós bájjal játssza a bajba került színházigazgatót, aki mellett kiállnak a többiek. Valószínűleg kissé olyan színészi alkat ő, mint amilyet játszik, mert ripacskodásba akkor sem megy bele, mikor a helyzet ezt lehetővé tenné, gondolok itt a viszkető- és búgatóporos szituációkra, ráadásul nőimitátor jelmezben.

Nyertes Zsuzsa, miközben jó karakterszínész, még ma is bátran levetkőztethető fehérneműre a színpadon, olyan jól tartja az alakját. Játékából kiérezni, hogy Debi többféle érzelemmel is viseltetik Pipi iránt, s miközben tiltakozik a szex-szinkron ellen, női kíváncsiságát csiklandozza is a dolog. Azt, hogy ő az örökös magyar Marilyn Monroe hasonmás, most is kihasználja a szerző, a Sztriptíz magyar módra számban pedig egyszerre énekel és veszi le magáról a sok alsószoknyát.

Cseke Katinkának nagyon jót tett a fogyás, ettől ő nem lett filigránabb, de a mozgása könnyedebb. Michael Jackson paródiája roppant szórakoztató, a Bubamara cigányasszonyaként pedig ügyesen oldotta meg a szoknyaproblémát, még ebből is derűt kovácsolva.

Borza Valentin, Harsányi fiatal növendékeinek egyike, jó benyomást keltett színészként és nagymamája miatt félszeg Chippendale-táncosként egyaránt.

Heller Tamás nagyon jól kihasználta, hogy a Mikroszkóp színpadi „untermann” szerepek után az egyik legjobb mellékkaraktert építhette fel, mint Hosszú Puska. Ahogy az öreg könyvelő kinézetű megjelenésétől teljesítményére büszke lőmesterig fejlődik, nagyon szépen összetett a figura, közben pedig jó érzékkel mond vicceket is az one man show szerepében. 

Várkonyi Andreanevét eddig nem ismertem, de oda kell rá figyelni! Nem csupán jó nő, de kitűnően énekel, és kedvesen hozza a mindenáron színpadra vágyó, és ezért bármire hajlandó takarítónő karakterét. Méltán kapott ő is nagy tapsokat.

Virág Lászlóban az tetszett, hogy amikor szerepe megengedte, hogy kilépjen a fekete kalapos, napszemüveges maffiózó lényegében csak megjelenésére építő karakterén, mögéje láttunk egy kicsit hiú, kicsit hódítani vágyó embernek is.

Harsányi Gábor ugyancsak lubickolhatott a producer összetett szerepében. Egyszerre zsarnokoskodó és fontoskodó a színészekkel szemben, ugyanakkor nyuszivá válik, amikor a fenyegetettség árnya őt is eléri. A konferanszié kissé hálátlan figurájától az elfátyolozott hastáncos pillanatokig ismét azt bizonyította: nagy clown ő még mindig ebben a szakmában!

a fOgi Színház Budapesti Bulvárszínháznak nem lévén állandó játszóhelye, mindig másutt lép fel az országban, ahová meghívják, vagy ahol termet tud bérelni. Az Angyalföldi József AttilaMűvelődésiHáz premierjét követően a nézők a közeli jövőben, október 20-án délután három órától Budapesten, a XVIII. kerületi Rózsa Művelődési Házban, november 8-án este hét órától Mezőberényben, másnap ugyancsak este héttől Mezőtúron, 19-én 19 órától Kiskunhalason tapsolhatnak ugyanennek az idei bemutatónak. De más darabjaikra, mint a nemrég bemutatott Délután a legjobb, avagy A miniszter félre lép produkciójukra – az Infovilágban is írtunk róla –, és más előadásaikra is szeretettel várják a kikapcsolódni vágyó közönséget. Jó szívvel ajánlom őket a nézők figyelmébe.