Zentai Péter: Azon túlmenően, hogy mindannyian hatalmas vagyonokat birtokolnak, milyen egyéb közös jellegzetességgel bírnak a világ dúsgazdagjai?


Benjamin Kinnard: Semmilyennel sem. Öt kontinens több tucat országából szereztük be és tanulmányoztuk át ultragazdagnak számító 18 245 ember profilját: életrajzát, a vagyoni helyzetéről szóló nyilvánosan vagy korlátozottan hozzáférhető adatokat, az országaikban és külföldön megjelentetett média-beszámolókat, az önmaga által elmondottakat, leírtakat, az életéről, terveiről, családjáról kiadott könyveket, írásokat.

Következtetésünk: a világ legjobb módú polgárainak összessége hihetetlenül tagolt, összetett, színes és folyamatosan változó összetételű társaság. Egységként semmilyen tekintetben sem tipizálható az emberiség legfelső, úgynevezett egy százaléka.

– Mekkora a vagyonnal kell rendelkeznie annak, akit a legfelső egy százalékhoz sorolnak?

– Harmincmillió dollárral – tisztán. Általunk dokumentáltan 2015-ben 212 615 szupergazdag polgár élt a világban. Nagy többségük harminc-százmillió dollár vagyonnal bír, piciny, de „ütős” hányaduk: a Föld lakóinak 0,01 százaléka viszont dollármilliárdokkal. Az egy százalék összvagyona 2015-ben mintegy 22 trillió (22 ezer milliárd) dollárra rúgott. A nyomon nem követhető, titkoltan szupervagyonosok létszámáról persze nincs fogalmunk, de aligha lehetnek többen 1-2 ezernél a világban. A következő öt évben mindenesetre nagy változások prognosztizálhatók: ugyanis mintegy másfélszeresére bővül a szupergazdagok száma és még ennél is nagyobb arányban növekszik összvagyonuk értéke. 2020-ra 320 ezren lesznek, akik előre kiszámíthatóan csaknem 46 ezer milliárd dollár felett fognak uralkodni.

– Mitől is szélesednék nagy hirtelenjében a vagyonosok köre?


– Az utóbbi két-három évben stagnált a szupergazdagok száma, összességében e kör alig bővült. Persze, míg a modern ipari és feldolgozó potenciállal, innovatív erővel, hatalmas exportkapacitással bíró országokban, például Németországban, Hollandiában, Skandináviában, Kínában szaporodtak a gazdagok és a vagyonok, addig – az árzuhanások miatt – a nyersanyagból élő Oroszországban, Latin-Amerikában és közel-keleti társaiknál viszonylagosan gyengültek a gazdagok. A dollár masszív árfolyam–emelkedésével párhuzamosan ugyanakkor felértékelődött Amerika ultragazdagjainak a vagyona. Viszont most világszerte megint dinamikus növekedésnek indultak mind a vagyonok, mind a tulajdonosaik. Ez elsősorban a nemzetközi gazdasági fellendüléssel függ össze, ami most van kibontakozóban. A pénz- és tőkepiacok rendkívüli aktivitásával lehet számolni a következő években, ezen a területen – a múlt néhány évi stagnálás után – megint robbanásszerű lesz a gazdagodás. Az urbanizáció közben újra rendkívüli mértékben erősödik, eközben a fejlődő piacok újabb fogyasztási boomjának és annak vagyunk a tanúi, hogy az utóbbi idők technológiai innovációi az élet minden egyes szegletét behálózzák.

Dúsgazdaggá válik tehát a kereskedelem, az ingatlanpiac, a technológiai szektor megannyi megújítója, köztük sok vadonatúj szereplője. Ugyanakkor immár „alanyi jogon” szintén bejut a legfelső egy százalékba rengeteg örökös is. A következő években összességében mintegy tízezer trillió dollár értékű vagyon száll át gyerekekre, unokákra, más rokonokra a jelenlegi szupergazdagok derékhadát képviselő nyolcvan évesnél idősebbekről. Történelmileg példátlan vagyontranszfer megy végbe néhány év alatt.

– Kik alkotják a többséget a legfelső egy százalékon belül: azok, akik már „otthonról” eleve gazdagok, pénzüket örökölték, avagy a self-made milliomosok és milliárdosok?
– Kétharmaduk a maga erejéből lett gazdag. Kína, Oroszország és általában a feltörekvő vagy fejlődő piacok új szupervagyonosainak eleve nem volt kitől örökölniük, miközben ők alkotják ma a világ leggazdagabbjainak egyre bővülő hányadát. Amerikában szintén „gyökértelen” a ma milliárdosainak nagy hányada, a technológiai szektor megannyi főszereplője a „semmiből jött”. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a szupergazdagok majdnem ötöde – noha eleve milliomos szülők gyereke – mégis a jelenleg birtokolt óriási vagyonát saját tehetségének, érdemeinek, saját maga által indított vállalkozásának vagy örökölt üzletei megújításának, bővítésének köszönheti. Mindenesetre tanulmányunkból kitűnik, hogy míg az Egyesült Államokban az „örökösök” a leggazdagabbaknak csupán 12,6 százalékát adják és Nagy-Britanniában – és persze Kínában, Oroszországban pláne – szintén roppant alacsony az arányuk, addig a „patinás” európai országokban, például Ausztriában és Svédországban a dúsgazdagok majdnem felének már a szülője, nagyszülője is milliomos, milliárdos volt. A feltörekvő, fejlődő világban egyedül Indiában játszanak főszerepet a gazdagok világában az örökölt vagyonok.

–   Van-e bizonyítható haszna a dúsgazdagsághoz vezető egyéni utakon az iskolai végzettségnek? Egyáltalán milyen szokásbeli vagy világszemléleti specifikumaik vannak a különböző országokban és különböző módon meggazdagodottaknak?


– Ázsia, Dél-Amerika és Kelet-Európa, értsd Oroszország, Ukrajna újgazdagjainak vagyongyarapodása sokkal inkább kötődik kapcsolati hálókhoz, politikai összeköttetésekhez – amelyek nagyrészt az egyetemi évek alatt alapozódtak meg –, mint azt Amerikában vagy Németországban tapasztalható. A Harvardon szerzett diploma – mint kimutattuk – tulajdonképpen sem nem oszt, se nem szoroz a tekintetben, hogy kiből lesz ultragazdag ember az Egyesült Államokban. A nagyon gazdag, találékony és szorgos német „iparosok” teljesítményei nem kötődnek kiváló, elit egyetemek diplomáihoz. A hedge fundok, az internetes vállalkozások, a pénzügyi szektor milliomosainak, milliárdosainak eredményei viszont nagyon is diplomához kötöttek, ezeknek az embereknek a nagy része elismerten jó egyetemeken végzett – Amerikában és Európában egyaránt.

– Nem így van ez az ingatlanpiacok moguljai, vagy mondjuk a milliárdossá lett bányatulajdonosok, egyéni részvénypiaci befektetők és kereskedők világában. Ők jellegzetesen rafinált, tehetséges, ám nem biztos, hogy „tanult emberek”. A nemhez tartozást illetően megállapítható, hogy Kínában és az Egyesült Államokban aránylag sokkal több a self-made alapon dúsgazdag nő, mint amennyi Európában vagy éppen Oroszországban. E tekintetben Kína még Amerikát is megelőzi. Adakozásban, jótékonykodásban viszont mindenütt aktívabbak azok a nők, akik eleve gazdag családok sarjai, akik vagyonuk nagy részét örökölték. Az Egyesült Államok dúsgazdagjai – nemhez tatozástól és a vagyonszerzés módjától függetlenül – általában is sokkal többel járulnak hozzá önkéntes alapon a társadalom jólétének, egészségének emeléséhez, mint ázsiai, európai és latin-amerikai „sorstársaik”.