1988 decemberében írtam le, hogy csendes forradalom van Kelet-Európában. Ez a kifejezés utóbb szép karriert futott be. Az 1989-es évet a csodák évének nevezték, „annus mirabilis” – és számunkra az is volt. A rendszerváltásról ugyanis hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mint valami történelmileg elkerülhetetlen folyamatról. Pedig belülről nézve egyáltalán nem annak látszott.

Lengyel barátaim közül többen nem hitték, hogy a kommunista rendszer ilyen gyorsan és ilyen békésen omlik össze. Egyszer volt módom erről beszélgetni Bronisław Geremek professzorral, a későbbi lengyel külügyminiszterrel is. Azt mondta: ő sem hitte, hogy így történik majd, ilyen gyorsan és vér nélkül. Állítása szerint egyedül Wałęsa mondogatta neki, hogy ez bekövetkezik.

Néhány évvel ezelőtt egy lengyel barátom tett egy megjegyzést Magyarországról, amely sokáig megmaradt a fejemben. Azt mondta: „Nálatok azért történhetett meg mindaz, ami később történt, mert nem dolgoztatok meg igazán a szabadságért.” Van ebben valami fájdalmas igazság.

Lengyelországban a szabadságnak ára volt: sztrájkok, internálások, rendőri erőszak, földalatti sajtó, személyes kockázat. Magyarországon 1989 inkább úgy érkezett meg, mint valami váratlan történelmi ajándék. Egy összeomló birodalom nyitotta ki az ajtót előttünk. Nem véres harcokkal szereztük vissza a szabadságot, hanem szinte „mennyei ajándékként” hullott az ölünkbe.

Talán azért is volt az a különös kettősség, amelyet ma már kevesen értenek. 1989 júniusában hatalmas tömeg vett részt Nagy Imre újratemetésén. Egy hónappal később legalább ugyanennyien voltak ott Kádár János temetésén. Az egyik tömeg a szabadság reményét gyászolta és ünnepelte egyszerre. A másik a kiszámíthatóságot, a biztonságot, a megszokott világ végét siratta. Ugyanaz az ország volt, estenként ugyanazok az emberek — csak két különböző félelemmel. És azt hiszem, ez ma sincs másként.

A mostani választás után választási forradalomról beszélnek, és a választás eredménye sok ember számára elemi erejű örömöt hozott. Most ünnep lesz a Kossuth téren, és én is megyek, hogy együtt ünnepeljünk. De több mint kétmillió ember szavazott a régi rendre. Nem tudjuk pontosan, ebből mennyi volt a félrevezetett ember, és mennyi a tudatos választó. De a szám tény marad.

A modern magyar történelem egyik legnagyobb kérdése talán mindig ugyanaz: a szabadság vagy a biztonság ígérete erősebb-e, a ragaszkodás a biztoshoz, vagy a félelem a változástól? És lehet, hogy a valódi rendszerváltás nem a politikában történik, hanem az emberek lelkében? Mert ott dől el, hogy mitől félnek jobban: a szabadságtól, vagy annak hiányától...

P.S. Az is eszembe jutott, hogy az ígéret földjére 40 évig tartott eljutni, és oda nem léphetett be mindenki…

A Három rendszerváltás bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Maciej Czarnecki: Mi hozza Önt szerint közelebb egymáshoz Lengyelországot és Svédországot? Mert szerintem egyetértünk abban, hogy az utóbbi években valóban közeledés történt.
Maria Malmer Stenergard, svéd külügyminiszter: A szoros személyes kapcsolatok minden bizonnyal fontosak. Svédországban nagy lengyel közösség él. Nagyon örültem annak is, hogy ma [március 10-én] találkozhattam a Lengyelországban élő svédekkel.Negatív tényező az Oroszországtól érkező fenyegetés és a biztonságunk növelésének szükségessége. Ez egyesít minket. Úgy gondolom, hogy nincs más olyan ország, amellyel az elmúlt öt évben annyira megerősítettük volna az együttműködést a biztonság terén a Balti-tengeren, mint Lengyelországgal. Úgy véljük, hogy együtt a balti régió pillére lehetünk, amikor Oroszország visszatartásáról van szó.

A „mi” alatt nem csak Lengyelországot és Svédországot értem, hanem a többi skandináv és balti országot is, és ha tágabban nézzük az európai biztonságot, akkor a Bukaresti Kilencet, azaz a NATO keleti szárnyán fekvő országokat is? Karol Nawrocki nemrég nem hivatalosan meghívta Svédországot, hogy csatlakozzon ehhez a formátumhoz. Ami a balti-tengeri régiót illeti, a Balti-tengeri Államok Tanácsában (CBSS) folytatott együttműködésünk nagyon jól működik. Nemrég tartottunk itt Varsóban egy találkozót, ahol hat nappal ezelőtt jártam, és májusban, úgy gondolom, visszatérek. Jó, hogy ilyen gyakran itt lehetek. Lengyelország jelenleg tölti be az elnöki tisztet. Ez egy nagyon jó formátum.

Az északi és balti országok, Lengyelország és Németország nagyon hasonlóan gondolkodnak az Oroszország által jelentett fenyegetésekről és Európa megerősítésének szükségességéről.

Nagyon örülök, hogy a CBSS figyelmét a sokféle kérdésről a biztonságra irányítottuk, ami a legsürgetőbb szükségletünk.Az is nagyon örültem, hogy az elnök említette a skandináv országok Bukaresti Kilencbe való felvételének lehetőségét.Úgy gondolom, hogy együtt kell megerősítenünk a keleti szárnyat. Most minden formátumra szükség van.

Az egyik legfontosabb lengyel-svéd kezdeményezés a keleti partnerségnek bizonyult. Amikor 2009-ben Radosław Sikorski és Carl Bildt külügyminiszterek létrehozták, Washingtonban melegen fogadták. Most más a helyzet, Donald Trump külpolitikája jelentősen megváltozott. Hogyan befolyásolja ez Svédország és az EU kelet-európai politikáját?

Az elmúlt év megmutatta, hogy Európának valóban nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonságáért. Kár, hogy Trump ilyen kemény retorikájára volt szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, eljött az idő. Ezt már régen meg kellett volna tennünk. Lengyelország megértette ezt, és most Európa többi része is követi a példáját, sokkal gyorsabb ütemben, mint korábban. Ez nagyon pozitív. Az Egyesült Államok továbbra is nagyon fontos a biztonságunk szempontjából. Azonban, mint mondtam, itt Európában sokkal többet kell tennünk. A képességek kiépítése időbe telik.

Svédország, Lengyelországhoz hasonlóan, nem támogatta az Egyesült Államok Fehéroroszország elleni szankciók enyhítésére irányuló politikáját.

Tudom, hogy Lengyelország nagyon aktívan részt vesz a belarusz demokrácia előmozdításában. Mi is. Különböző módokon próbáljuk támogatni a belarusz demokratikus ellenzéket, hogy az országot a demokrácia felé vezethesse. Indítottunk egy vezetői programot női ellenzéki aktivisták számára. Többször is találkoztam velük Stockholmban.

Úgy gondolom, hogy amíg az elnyomás folytatódik, nem oldhatjuk fel a szankciókat. Ebben a kérdésben nagyon óvatosnak kell lennünk. Ugyanez vonatkozik Venezuelára is. Egyesek a szankciók enyhítését szorgalmazzák, de először konkrét eredményeket kell látnunk. Svédország, a balti és az északi országok, valamint Lengyelország nagyon hasonló álláspontot képviselnek ezekben a kérdésekben.

Egyetért-e a kanadai miniszterelnök, Mark Carney Davosban tett megállapításával, miszerint a Trump-korszakban a szabályokon alapuló világrend végének tanúi vagyunk, és a geopolitika korlátozások nélküli brutális valóságával kell szembenéznünk?

Őszintén szólva, nagyon érdekes beszéd volt, de nem értek egyet ezzel a következtetéssel. A történelem során voltak olyan esetek, amikor az Egyesült Államok nem a nemzetközi rend vagy jog elveinek megfelelően járt el. Ezeket az elveket most megkérdőjelezik, de még nem lehet azt mondani, hogy már elvesztek. Most az a pillanat, amikor a kis- és közepes méretű országoknak meg kell védeniük a második világháború után kialakult rendet, amely számukra nagyon előnyös. Reformálnunk kell az ENSZ-t, hatékonyabbnak kell lennünk, de nincs szükségünk egy új ENSZ-re…

Azaz Donald Trump béketanácsára.

Igen. Ezek bizonyosan kihívásokkal teli idők. Nézzük meg az iráni helyzetet, amely nem egyszerű, és biztosan nem fekete-fehér. Ez [az amerikai és izraeli támadások] összhangban van-e a nemzetközi joggal? Valószínűleg nem. Ugyanakkor mi valóban támogatjuk az iráni népet, amely a szabadságáért, jogaiért és a demokráciáért küzd. Tehát ezek nem mindig egyszerű kérdések. Fontos azonban, hogy továbbra is védjük a nemzetközi jogot.

Aggódik Trump Grönlanddal kapcsolatos retorikája miatt?

Nagyon is. Ez nagyon káros volt a transzatlanti kapcsolatokra nézve. Ez egy szövetséges megfélemlítése! És amikor az európai országok védelmére keltek, vámemeléssel fenyegettek minket. Ez egy szövetségestől teljesen elfogadhatatlan. Úgy gondolom, nagyon jó volt, hogy Európa megmutatta erejét. A jövőre nézve megjegyezzük, hogy ennek azonnali hatása volt.

A jövőre nézve? Úgy gondolja, hogy ez a saga még nem ért véget, csak felfüggesztették?

A Grönlandra irányuló retorika? Úgy gondolom, hogy felfüggesztették. Remélem, hogy nem térünk vissza hozzá, de nem vagyok benne biztos.

A svéd külpolitika prioritásairól szóló legutóbbi beszédében a Riksdagban hangsúlyozta, hogy növelni kell a nyomást Oroszországra. Hogyan kellene ezt megtenni?

Tervünknek két fő pontja van. Az első az Ukrajna támogatása. Lengyelország ebben a tekintetben példakép, hiszen sok ukránnak segít, és biztosítja a támogatáshoz szükséges logisztikát is – ami sajnos általában túl kevés. Sok ország sokkal többet tehetne.

A második pont az Oroszországra gyakorolt nyomás. Itt is sokkal többet kellene tennünk – szankciók, az árnyékflotta és az orosz olajat és gázt szállító hajók tekintetében, amelyek a háborús gépezet fő bevételi forrásai. Minden lehetséges módon meg kell akadályoznunk Moszkva tevékenységét. Például az orosz műtrágyák EU-ba történő behozatalára gondolok. Végül is vannak alternatívák. Lehet, hogy kicsit drágábbak, de más ágazatokban már hoztunk hasonló döntéseket.

Felháborít az is, hogy az orosz állampolgárok úgy vásárolhatnak luxuscikkeket, mintha mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy francia bort vagy olasz ruhákat vásárolhatnának, mintha mi sem történt volna.

Svédország nemrég feltartóztatott egy hajót, amely guineai zászló alatt hajózott, de valójában orosz volt, és ukrán szankciók hatálya alá tartozott, mert az oroszok által az elfoglalt ukrán területekről ellopott gabonát exportált. Lesznek még ilyen akciók?

Formálisan nem tartozott az árnyékflottához, de igen, szankciók hatálya alá tartozott. Úgy gondolom, hogy minden törvényes eszközt fel kell használnunk, hogy megnehezítsük az életüket.
Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a tengeri jogot alkalmazzuk. Hiszek a szabad kereskedelemben, amelynek nagy része tengeren zajlik. Sok ország figyeli, hogyan viselkedünk a Balti-tengeren, és ha átlépjük a határt, akkor olyan országok, mint Kína, átlépik azt a Dél-kínai-tengeren, ami nagyon káros hatással lesz a nemzetközi kereskedelemre. Svédország őrizetbe vett egy ukrán szankciók alá tartozó hajót. Európa felveszi a harcot az orosz árnyékflottával. Ezért fontos, hogy minden lehetséges módszert megpróbáljunk, de a törvénynek megfelelően.

Azt is mondta: „Svédországnak és Európának fel kell készülnie egy hosszú távú, messzemenő konfrontációra Oroszországgal.” Úgy gondolja, hogy Oroszország a jövőben megtámadja a NATO-országokat? Ha igen, mikor?

Ez attól függ. Továbbra is maximalista céljaik lesznek. Sok múlik az ukrajnai békeszerződés feltételeitől. Ha ez arra ösztönzi Oroszországot, hogy más békés szomszédjaival is ugyanezt tegye, vagyis ha kiderül, hogy megtámadhatnak egy békés szomszédot, és több területet szerezhetnek, akkor újra meg fogják tenni. Ezért nagyon drágává kell tennünk számukra. Akárhogy is, a háború után képesek lesznek újjáépíteni képességeiket. És sokat tanultak a háború alatt. Ezért nagyon fontos, hogy növeljük elrettentő erőnket, hogy ne legyen számukra nyereséges megtámadni minket. Nyilvánvaló, hogy mit akarnak hosszú távon.

• A helyzet veszélyesebb, mint a hidegháború idején? Nemrég hallottam ezt a véleményt Carl-Oskar Bohlin svéd polgári védelmi minisztertől
• Minden bizonnyal ez a legveszélyesebb helyzet a hidegháború óta. Ha ehhez hozzátesszük mindazt, ami más régiókban, például a Közel-Keleten történik, akkor egy nagyon veszélyes világ képe rajzolódik ki. Ugyanakkor ez egy nagyon összetett világ is. A technológia gyorsan fejlődik, és a hadviselés másképp néz ki, mint 2022-ben, amikor kitört az ukrajnai háború. Ez egy nagyon veszélyes fejlemény.

• Maria Malmer Stenergard (1981) a svéd diplomácia vezetője, ügyvéd, a Mérsékelt Párt politikusa, a Riksdag tagja, migrációs miniszter (2022–2024) és külügyminiszter (2024).

A A hidegháború óta a legnagyobb veszély bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

2030-tól egy lengyel négycsillagos tábornok vezeti majd a NATO egyik legfontosabb hadműveleti parancsnokságát, a hollandiai Joint Force Command Brunssumot, ahonnan az Atlanti Szövetség keleti szárnyát irányítják. A döntés formálisan egy rotációs megállapodás része, amelyben a poszt a német és a lengyel vezetés között váltakozik majd. Valójában sokkal többről van szó: ez a lépés szimbolikusan is rögzíti, hogy a NATO súlypontja kelet felé tolódott, és Lengyelország immár nem a szövetség perifériáján van, hanem az egyik központi szereplővé vált.

A történelmi reflex: biztonság mindenekelőtt

A lengyel stratégiai gondolkodás egyik állandó eleme az orosz fenyegetés. Poroszország és Oroszország a 18. század végétől eltörölte a térképről a lengyel államot, amely az első világháború után feltámadt, de1939-ben a náci Németország és a sztálini diktatúra ismét felosztotta, 1945 után pedig a szovjet uralom évtizedei következtek, mindez mélyen beépült a lengyel politikai kultúrába. 1989 után Lengyelország első számú célja a NATO- és EU-tagság volt – nem csak gazdasági, hanem biztonsági megfontolásból is.

Ugyanakkor érvényesült az is, amit a neves amerikai szakértő, a magyar származású George Friedman írt egy elemzésében, hogy a régió bármilyen védelme, amely a nagyhatalmak beavatkozására épül, történelmileg kudarcot vallott. Amikor Európában kitör egy rendszerszintű háború, az észak-európai síkság mindig stratégiai régió, de Európa kicsi, és valószínű, hogy amikor a legnagyobb szükség van a szövetségesekre, akkor a szövetségesek a saját biztonsági érdekeikkel vannak leginkább elfoglalva, írja Friedman. A lengyelek legutóbb a második világháború idején tapasztalhatták, hogy francia szövetségesük véleménye az volt, ugyan ki akar meghalni Danzigért, vagyis Gdanskért?

Az ukrajnai háború 2022-es kitörése ezt a történelmi reflexet igazolta vissza. Varsó nem lepődött meg, hanem felgyorsított. A lengyel védelmi költségvetés a GDP 5 százalékára emelése NATO-szinten is kiugró. A cél egy 500 ezres haderő felállítása, modern harckocsikkal, rakétarendszerekkel, a legmodernebb, F–35-ös vadászgépekkel és a többrétegű légvédelemmel. hivatásos katonákból, önkéntes területvédelmi erőkből és tartalékosokból – ezt a napokban jelentette be Wladyslaw Kosiniak-Kamysz nemzetvédelmi miniszter Varsóban.

A tárcavezető emlékeztetett, hogy Lengyelországban csak felfüggesztették, nem pedig megszüntették a sorkatonaságot. Kijelentette, hogy „bármikor visszaállítható, bár jelenleg sem a minisztérium, sem a vezérkar nem tervez ilyet”
Eddig is tudható volt, de most már bizonyosság: Lengyelország Európa legnagyobb szárazföldi haderejének kiépítésére törekszik. A stratégia lényege az elrettentés: olyan katonai potenciált felmutatni, amely a konfliktus árát Moszkva számára elfogadhatatlanul magasra emeli. A már említett Friedman tanulmány a svájci stratégiát javasolta, idézve a néhai Charles de Gaulle tábornokot: a haderő elég erős legyen, hogy „letépje a karját annak, aki támad”, vagyis nem az a cél, hogy legyőzze Oroszországot, hanem elriassza a potenciális támadót.

Lengyel–orosz viszony: a konfrontáció korszaka

A lengyel–orosz kapcsolatok mára gyakorlatilag befagytak. Lengyelország a Kaczynski elnök életét követelő repülőszerencsétlenség óta – amely miatt az orosz titkosszolgálatot vádolták – ellenségként tekint Moszkvára. Varsóban a történelmi tapasztalatok miatt egyre idegesebbek lettek Oroszország azon törekvései miatt, hogy különböző eszközökkel uralja Európát. Az oroszok egyik legfontosabb eszközét ebben a küzdelemben az energiaforrások adták, mondta Marek Kloczko, a Lengyel Gazdasági Kamara elnök. Ezért az orosz energiaforrásoktól való függetlenség a lengyel kormány egyik prioritásává vált, miután felismerték Putyin birodalmi törekvéseit.
Az ukrajnai háború kezdete óta Varsó az egyik legkeményebb Oroszország ellenes politikát képviseli Európában. Fegyvereket szállít Kijevnek, logisztikai csomópontként működik, és következetesen a szankciók fenntartása mellett érvel. Moszkva retorikájában Lengyelország rendszeresen „ellenséges államként” jelenik meg. A kölcsönös bizalmatlanság teljes. A kérdés nem az, hogy a viszony javul-e, hanem az, hogy a konfrontáció milyen formát ölt: katonai elrettentés, hibrid műveletek, kibertámadások, vagy gazdasági nyomásgyakorlás.
A lengyel fegyverkezés rövid távon stabilizáló hatású lehet, hiszen növeli a NATO keleti szárnyának védelmi képességeit. Hosszabb távon azonban fennáll az eszkalációs spirál veszélye: minél erősebb a katonai jelenlét, annál erősebb az ellenoldali narratíva.

Lengyel–német viszony: rivalizálás és együttműködés

A brunssumi parancsnokság rotációja különösen érdekes a lengyel–német kapcsolatok fényében. A két ország viszonya történelmileg terhelt, gazdaságilag összefonódott, kapcsolata politikailag hullámzó.
Németország hosszú ideig a „gazdasági óriás, katonai törpe” szerepében mozgott, miközben Lengyelország katonai ambíciói egyre látványosabbá váltak. A 2022 utáni német „Zeitenwende” – azaz a védelmi korszakváltás – részben éppen a lengyel és balti kritikák nyomán gyorsult fel. A z új német stratégia 100 milliárd eurós összeggel növeli a védelmi kiadásokat és csökkentette az orosz energiafüggőséget.
Ma paradox helyzet állt elő: gazdasági értelemben Németország továbbra is Európa motorja, de a katonai dinamika tekintetében mégis Lengyelország mutat nagyobb tempót. A brunssumi közös rotáció azt üzeni, hogy Berlin és Varsó – minden politikai vita ellenére – kénytelen stratégiai partnerségben gondolkodni.
Ugyanakkor a feszültségek nem tűntek el. Energiapolitika, uniós jogállamisági viták, migrációs kérdések – ezek mind hatással vannak a biztonságpolitikai együttműködésre. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a két ország rivalizálása konstruktív versennyé vagy strukturális bizalmatlansággá válik-e.

Gazdasági háttér: a lengyel modell ereje

Lengyelország felemelkedése nem csupán katonai történet. Az ország az elmúlt három évtizedben az EU egyik legsikeresebb felzárkózási pályáját járta be. A GDP növekedése tartósan meghaladta az uniós átlagot, a munkanélküliség alacsony, az ipari termelés erős, a külföldi működőtőke-beáramlás jelentős.
Varsó ügyesen pozícionálta magát a német ipari láncokban, miközben diverzifikálta kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával. Az ukrajnai háború után a logisztikai és hadiipari szerep tovább erősítette a gazdasági aktivitást.
A kérdés a fenntarthatóság. A GDP több mint 4 százalékát elérő védelmi kiadás rövid távon élénkítheti a gazdaságot, különösen, ha a beszerzések egy része hazai gyártásban valósul meg. Hosszabb távon azonban a költségvetési egyensúly, az államadósság és az inflációs nyomás komoly kihívást jelenthet.
Egy ambiciózus haderő fenntartása nem egyszeri beruházás, hanem tartós kötelezettség: kiképzés, karbantartás, személyi állomány, infrastruktúra. Ha a gazdasági növekedés lassul, a katonai ambíciók politikai viták tárgyává válhatnak.

Európa új erőközpontja?

A 2030-as brunssumi váltás tehát nem csupán egy új nevet jelent a NATO szervezeti ábráján. Annak elismerése, hogy a kontinens biztonsági architektúrája átrendeződött. A keleti tagállamok – különösen Lengyelország – ma már nem csupán védelmi objektumok, hanem stratégiai irányítók.
Lengyelország történelmi tapasztalata, gazdasági növekedése és katonai modernizációja együtt hozták létre ezt az új státuszt. De minden felemelkedés hordoz kockázatot. A túl gyors fegyverkezés, a politikai polarizáció, a német kapcsolatok hullámzása vagy az orosz konfrontáció elmélyülése mind próbára teheti a lengyel modellt.

Varsó ma az európai biztonságpolitika egyik legdinamikusabb szereplője. A kérdés az, hogy ez a dinamika tartós stratégiai stabilitást eredményez-e – vagy egy olyan korszak kezdetét jelzi, ahol Kelet-Európa nemcsak a történelem tárgya, hanem ismét annak egyik főszereplője.

Ha a katonai erőt gazdasági stabilitással és kiszámítható politikai stratégiával párosítja, Varsó a kontinens új biztonsági tengelyének egyik pillére lehet Berlin és Washington között. Ha viszont az ambíció gyorsabbnak bizonyul, mint a gazdasági és intézményi háttér, a felemelkedés könnyen túlfeszített vállalássá válhat. A 2030-as brunssumi kinevezés tehát nem a történet vége, hanem egy vizsga kezdete: kiderül, hogy Lengyelország tartósan erőközponttá válik-e Európában?

A László József: Lengyelország felemelkedése és a NATO új erőviszonyai bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Talán vannak finomabb fánkok máshol… Talán, de semmi sem hasonlítható azokhoz, amelyeket Varsóban sütnek és a városban esznek Kövér Csütörtökön,( Tlusty Czwartek) írja elérzékenyülve a wyborcza.pl szerzője, Maciej Nowak, aki címzetes pączki, ejtsd poncski, vagyis lengyel fánk szakértő. (Tavaly amerikai ismerősöm is fellelkesült, amikor az egyik budapesti élelmiszeráruházban meglátta a fánkokat, poncski, poncski, kiáltotta.)

A fánkok népszerűsége töretlen. Akárcsak az áruk, Varsóban Lary és Magda Gessler Słodki Słony nevű cukrászdájában. Mivel a közgazdaságtan olyan eszközökkel vizsgálja a gazdasági viszonyokat, mint a Big Mac Index, a Kebab Index és a Latte Index, talán létre kellene hozni egy Gessler Indexet is, kérdi a lengyel kolléga. Az idén 25 zlotyt kell fizetni ezért a rózsaszín finomságért, amelynek tetején vörös málna van, belsejében pedig málna mousse, ami 2 zloty-val több, mint tavaly. (Ez átszámítva 2250 forint, a legolcsóbb fánkok a pékségben 550-600 forintba kerülnek.)

A wyborcza szerzőjének eszmefuttatása felidézte, hogy ezt negyven éve már kitaláltam: a Magyar Rádiónak küldött varsói tudósításaimban az inflációt a sarki pékség fánkjainak árával illusztráltam. Amikor megérkeztünk, 1984-ben 12 zlotyba került egy fánk, amikor eljöttünk, 1988-ban már 32 zloty volt. El nem hanyagolható differencia, hogy akkor 1 forintért két zlotyt adtak! Közben volt egy lengyel pénzreform a hiperinfláció miatt, ami úgy változtatta meg az árfolyamot, hogy 2006-ban egy zloty 50 forintba került, de mára egy zloty kilencven forint… Ez jól mutatja a két gazdaság teljesítménye közötti különbséget, húsz év alatt a forint 80 százalékkal értékelődött le a lengyel valutához képest.

De vissza fánkokhoz: szakértők becslései szerint a héten zajló karnevál záróünnepségén körülbelül 100 millió puha, édes finomságot sütnek Lengyelországban, és az ezekre költött pénzzel 400 lakást lehetne vásárolni. Csak Varsóban több száz pékség és egy egész hadseregnyi szakember dolgozik ennek az eredménynek az elérése érdekében.

Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltettek a felejthetetlen 17. századi receptek alapján készült, fekete pudinggal és szalonnával töltött sós fánkok. Egy évvel ezelőtt a dubai csokoládéval és kataisi tortával töltött fánkok izgatták a fantáziánkat. Az Omni Kaiser Patisserie 100 zlotys áron kínált, tiszta aranyporral díszített fánkja szintén szenzációt keltett. A koncepció, amely fokozott érdeklődést váltott ki a fánkgyártók körében, nyilvánvalóan nem eredményezett kereskedelmi sikert. A cég nemrég bejelentette, hogy kivonul a fővárosból.

A komor Lukullus is vitát váltott ki. Itt juharsziruppal ízesített sült almával sütik a fánkot. A lengyel gyümölcsösök ropogós ajándékának felhasználása elbűvölő hatást kelt, megkülönböztetve a többi kínálattól. A Muus cukrászda hasonló Instagram- és TikTok-felhajtást próbál létrehozni, írja a lengyel szerző, aki nem teszi hozzá azt, amit Lengyelországban mindenki tud: aki nem eszik fánkot Kövér Csütörtökön, annak nem lesz szerencséje ebben az évben.

A Kövér csütörtök – 100 millió fánk! bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Ziobro irányította állítólagos bűnszervezet ezt az Alapot megdézsmálta, a pénzeket politikai szövetségesekhez, ismerősökhöz csorgatta. Ezekből a pénzekből vásárolták meg a Pegasus izraeli kémszoftvert is, melyet Lengyelországban az ellenzék – köztük az ellenzék akkori kampányfőnöke –, illetve kellemetlenkedő ügyészek megfigyelésére használtak. Elítélése esetén Ziobróra akár 25 év börtönbüntetés is várhat.

Hogy valóban az ő felesége a másik személy, aki menedékjogot kapott – és hogy ő vajon miért –, arról a lengyel politikus ügyvédje egyelőre nem beszélt.

Ziobro ezzel egy érdekes társasághoz csatlakozik Budapesten. Itt van már nálunk régóta Nikola Gruevszki volt észak-macedón miniszterelnök, akit a magyar hírszerzés (Információs Hivatal) és magyar diplomaták segítségével, kocsiban rejtegetve menekítettek ki hazája igazságszolgáltatása elől, hogy aztán politikai menedékjogok kapjon Magyarországon. Állítólag veszélyben van az élete – ehhez képest beszámolok szerint vígan utazgat a Balkánon.

Ziobro előfutára volt egykori helyettese, Marcin Romanowski, aki 2024 decemberében kapott politikai menedékjogot – őt 11 vádpontban álítanák bíróság elé. Ahogy Panyi Szabolcs a VSquare-nek írt hírlevél egyik korábbi kiadásában írta: egy, az Orbán-kormány lengyel kapcsolatait jól ismerő forrás szerint Romanowskit állítólag azért kellett első körben Magyarországra hozni, hogy a nem kifejezetten erős személyiségű férfi nehogy beszélni kezdjen, és esetleg terhelő vallomást tegyen volt főnökére, és másokra az egykori Jog és Igazságosság kormányból.

A magyar kormánynak volt két másik említésre méltó kimenekítési kísérlet is.

Az egyik Jair Bolsonaro volt brazil elnöké, aki a brazíliai magyar nagykövetségen húzta meg magát egy olyan időszakban, amikor úgy tűnt, hogy letartóztathatják – mindezt a The New York Timre tárta fel kamerafelvételek és források alapján (a mutatvány nem jött össze, Bolsonaro végül börtönbe került).

Tavaly februárban pedig – ezt pedig én derítettem ki – Orbán Viktor volt főtestőre, Hajdu János és TEK-es különítménye Banja Lukába utazott, hogy szükség esetén kimenekítse a letartóztatás elől Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság akkori vezetőjét. A minden szempontból hajmeresztőnek tűnő akció végül elmaradt, mivel nem volt szükség ilyen beavatkozásra. Hogy miféle feszültségeket okozott volna a Balkánon egy ilyen menekítés, azt jobb el sem képzelni.

Ziobro magyarországi menedékjoga azonban garantáltan tovább rontja a magyar-lengyel kapcsolatokat, hamarosan kiderül, lesz-e bármilyen válaszlépés.

Akad azonban egy további szál is: már korábban írtam arról, hogy a lengyel ügyészségnél rákérdeztünk, vizsgálják-e magyar állampolgárok esetleges szerepét Romanowski szökésében és rejtegetésében. A lengyel Legfőbb Ügyészség szóvivője akkor megerősítette:

„Az ilyen irányú szálat valóban vizsgáljuk az Igazságügyi Alap ügyében zajló főnyomozás részeként, amelyet a Legfőbb Ügyészség 2. számú nyomozócsoportja folytat. Eddig senkit nem gyanúsítottunk meg. A nyomozás jelenlegi szakaszában még nem hozunk nyilvánosságra további részleteket.” A lengyel büntető törvénykönyv 239. § (1) bekezdése szerint ugyanis egy körözött személy rejtegetése vagy szökésének segítése akár öt év börtönnel is büntethető. Romanowski szökése után pedig ez most már Ziobro esetében is értelmezhető gyanú lehet.

A POLITIKAI MENEDÉKJOGOT KAPOTT MAGYARORSZÁGON A 26 BŰNCSELEKMÉNNYEL VÁDOLT VOLT LENGYEL MINISZTER bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az elnöki szerep – belpolitikai potenciál

Lengyelországban ugyan a végrehajtó hatalom a miniszterelnöknél és a parlamentnél összpontosul, az elnöknek fontos jogkörei vannak: így a vétójog, és lényeges szerepe van a külpolitikai irányvonal alakításában. Nawrocki ígéretet tett arra, hogy megállít minden olyan törvényt, amely veszélyezteti a nemzeti identitást vagy Lengyelország szuverenitását – ezzel utalva a EU-val, bevándorlási politikával, abortusszal és LGBT‑jogokkal kapcsolatos kérdésekre.

Lengyelországban Donald Tusk miniszterelnök centrista, EU-barát koalíciója került hatalomra 2023 őszén, miután a választáson vereséget szenvedett a PiS (Facebook). Tusk kormánya ugyan átvészelte a bizalmi szavazást, de Nawrocki elnöksége máris politikai patthelyzetet hozhat. Elemzők szerint vétójogával akadályozhatja a kormány reformjait, különösen az igazságszolgáltatás és oktatás területén .

Ideológia és külpolitika – konzervatív fordulat

Nawrocki kampánya során egy erősen nacionalista és konzervatív programot képviselt, amely hangsúlyozta a katolikus hagyományokat, a nacionalizmust és elutasította az Ukrajna NATO/EU csatlakozását, valamint az EU migrációs paktumát és zöld megállapodását. Kapcsolata az Egyesült Államokkal várhatóan folyamatos marad – a kampányban Trump elnök és más konzervatív amerikai politikusok is támogatták őt (The White House, Index).

Gazdaság és társadalom – piacbarát ígéretekkel?

Gazdasági programjában Nawrocki adócsökkentést, infrastruktúra‑ és családtámogatást, szociális jóléti programokat, valamint ingatlanadó-ellenes intézkedéseket fogalmazott meg . A beiktatási beszédben szólt ugyan a kormánnyal való együttműködésről, de kijelentette: nincs jogállam, rendszeresen megsértik az alkotmányt.

Az évek óta folyó nagy vitában tehát egyértelműen távozó elődje és a fő ellenzéki párt álláspontjára helyezkedett, hiszen a mostani parlamenti többség éppen a jogállam helyreállításának tartja azt, amit másfél év óta tesz, és éppen Andrzej Duda elnököt vádolta folyamatos alkotmánysértéssel. Az új elnök az állampolgárok hangjaként a kormány ígéreteit akarja számonkérni, például az új központi repülőtér vitatott ügyében. Támogatta a hadsereg erősítését, bírálta az EU hatáskörbővítését és elutasította az eurót. Fellépést ígért az illegális migráció ellen.

Politikai kilátások és erőviszonyok

• Parlamenti patthelyzet: A Tusk-kormánynak nincs olyan többsége a Sejmben, hogy felül tudja írni az elnöki vétót (Wikipedia).
• Polarizáció és választási előkészületek: Nawrocki elnöksége polarizált politikai klímát fenntart – PiS-indexelt aktivizmus jelei már látszanak, és a potenciális előrehozott választások erős jobboldali növekedést hozhatnak (faktumprojekt.hu, The Times, The Washington Post).
• Jogállamisági és EU-konfliktus: Lengyelország az EU forrásainak felszabadítása terén nehéz helyzetbe kerülhet, ha Nawrocki blokkolja a jogállamisági reformokat (Portfolio.hu).

Karol Nawrocki elnöksége nagy politikai harcot és ideológiai fordulatot hozhat. A jobboldali ideológia és a nacionalizmus erősödése újabb feszültséget teremt a centrista kormánnyal és az EU-val. Bár a miniszterelnök még uralja a napi politikát, az elnöki hivatal vétójoga és külpolitikai ellenlépései komolyan befolyásolhatják Tusk reformjait és irányvonalát. Lengyelország a következő időszakban belpolitikai patthelyzetbe kerülhet.

A Letette az esküt az új lengyel államfő bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A forbes.hu összeállítása szerint az elmúlt tíz évben a lengyel gazdaság reálértéken 37 százalékkal nőtt, amellyel az ország az EU legerősebb fejlődését produkálta. A Pekao Bank Lengyelország pillanata. Hogyan gazdagodott meg, és hogyan válik erős, tudásalapú gazdasággá című friss elemzése reálisnak tartja, hogy tíz év múlva az egy főre jutó GDP meghaladja Olaszországét.

„Küzdeni fogok azért, hogy a lengyel diplomáciai képviseletek az új technológiai ipar képviselői legyenek” – közölte Karol Nawrocki, Lengyelország újonnan megválasztott elnöke, bejelentve egyúttal az áttörést jelentő technológiák fejlesztésére létrehozandó új alapot.

Az erről szóló jogalkotási kezdeményezés lehet az új elnök egyik első intézkedése augusztusban, közvetlenül az eskütétele után. Mindez egy olyan politikus szándéka, akit konzervatívnak, nacionalistának és populistának tartanak. A bejelentés ugyanakkor azt valószínűsíti, hogy Varsó az innovációs verseny és tudásalapú gazdaság következő szakaszába léphet.

Két éve a lengyel digitális gazdaság értéke 80 milliárd euró volt, meghaladva az építőipar és az ingatlanpiac értékét. Ha külön ágazat lenne, akkor a lengyel GDP értékének 10,5 százalékát tenné ki. Az ágazat közel 1,5 millió munkahely fenntartásához járul hozzá – állapította meg a VeloBank „Mennyit ér Lengyelország digitális gazdasága?” című tavalyi jelentése.

2025-re a lengyel digitális ágazat ott tart – mindössze két évvel az után, hogy a Chat GPT nemzetközi debütálása felforgatta az addig ismert technológiai valóságunkat –, hogy a felhasználó számos hazai MI-modell közül ​​válogathat. Közülük kiemelkedik a PLLuM és a Bielik.

Az előbbi kifejezetten a polgárok közigazgatási eljárásokban való támogatására készült, az utóbbit az oktatási és kutatási terület szereplőinek szánták. És mivel a helyi és EU-s adatvédelmi szabályozásnak is megfelelő úgynevezett adatszuverén módon működik (az adat nem hagyja el a vállalatot) mára a bankrendszer egyfajta belső MI-rendszerévé vált.

A közép-európai startup ökoszisztéma híreiről tudósító The Recursive adatai szerint tavaly a mesterséges intelligenciával foglalkozó lengyel vállalatok (Campus AI, Nomagic, Synerise, Sky Engine AI, Endrone) tőkevonzása – duplázódva az előző éviről – elérte a 171 millió eurót. (A teljes cikk a forbes.hu oldalán olvasható.)

A Lengyelország elhúzott mellettünk bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Lengyel zene, a nyelvek hasonlósága és a tartózkodásuk pozitív élményei – ezek azok az okok, amik miatt érdeklődnek a lengyel nyelv iránt a találkozó résztvevői, de az emberek legtöbbször a lengyel gazdaság dinamikus fejlődése iránti csodálatukat fejezik ki. „Tetszik, hogy Lengyelország hogyan fejlődött a kommunizmus bukása óta. Mi valahogy megrekedtünk itt Csehországban, míg most nekik van esélyük arra, hogy gazdasági méretben még Nagy-Britanniát is megelőzzék” – mondja egy láthatóan meghatott diák.

Lengyelország annyira lenyűgözte a húszéves fiatalembert, hogy úgy döntött, tanulmányait ennek szenteli. Jelenleg lengyel tanulmányokat folytat a Károly Egyetem Filozófiai Karán. Barátjával ugyanazt a kart látogatják, rekord számú hallgatóval. A szomszédos német és orosz tanszékeket az utóbbi években félig üres előadótermek sújtották, a lengyel tanulmányok aranykorukat élik. „Az idén és tavaly is körülbelül 20 diák kezdte meg első tanulmányi évét.

A világjárvány előtt évente csak 10-12 diák volt” – mondja Renata Rusin-Dybalska, a prágai Lengyel Tanulmányok Tanszékének lengyel előadója. Hasonló a helyzet Brnóban is. Bár a prágai Masaryk Egyetem Filozófiai Karán a lengyel tanulmányok – ellentétben más ottani filológiai programokkal – nem tapasztaltak közvetlen hallgatói létszámnövekedést, továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek. A lengyel nyelvi kurzusok iránti érdeklődés azonban más területeken tanuló hallgatók számára olyan nagy, hogy a tanszék nem tud elegendő oktatóval kielégíteni a keresletet. „Azt mondanám, hogy ez elsősorban a lengyel-cseh együttműködés által kínált jó jövőbeli kilátásoknak köszönhető. Egyik végzősünk sem volt munkanélküli” – mondta Roman Madecki a brnói intézetből a Voxpotnak.

A nyelv iránti fokozott érdeklődés határozottan nem korlátozódik az akadémiai szférára. Épp ellenkezőleg, a lengyel nyelv az utóbbi időben egyre több cseh diákot vonz, akiknek a diákévei már rég mögöttük vannak. A prágai Lengyel Intézet is tisztában van ezzel. „Határozottan növekvő érdeklődést tapasztalunk. Már a COVID előtt is átlagosan négy kurzust nyitottunk félévente. A világjárvány után a számok az egekbe szöktek.

„Tíz teljes kurzusunk van” – dicsekedett ezzel a pozitív tendenciával Renata Rusin-Dybalska, aki szintén lengyel tanárként dolgozik itt. Véleménye szerint az intézet órái az akadémiai közösség mellett sokkal változatosabb hallgatói kört vonzanak: a középiskolásoktól kezdve az egyszerű csehekig, akik egyszerűen csak élvezik a Balti-tenger partján való utazást.

„Érdekes, hogy szinte egyetlen diákunknak sincs lengyel gyökere” – teszi hozzá Rusin-Dybalska. Az elmúlt 10 évben sokat írtak Csehország vadonatúj lengyel autópályáiról és Varsó felhőkarcolóiról. Hogyan lehetséges, hogy a lengyel nyelv csak most ér el egyre több csehhez?

„Véleményem szerint a COVID jelentős hatással volt” – mondja Wit Dostal, a Nemzetközi Ügyek Szövetségének közép-európai együttműködéssel és lengyel politikával foglalkozó szakértője. A világjárvány idején sok cseh utazott túl a hagyományos határ menti szupermarketeken, és kezdte el alaposabban felfedezni az ország északi részét. Ezt nemcsak a közelség motiválta, hanem az is, hogy Varsó akkoriban részben csökkentette az élelmiszerek áfáját.

„Olyan emberek kezdtek Lengyelországba jönni, akik normális körülmények között valószínűleg máshová mennének.” Később sokan közülük maguk is meggyőződtek arról, hogy valóban igaz az, hogy Lengyelországot Európa gazdasági tigrisének nevezik. „Ma már teljesen normális azt mondani, hogy a Balti-tengerhez mész nyaralni. Öt évvel ezelőtt semmi ilyesmi nem történt” – emlékszik vissza Dostal, hozzátéve, hogy bár a csehek is szívesen utaztak Lengyelországba, a vásárlásaikat többnyire a határra korlátozták.

A Csehországban a lengyel nyelv az új német bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az alábbi cikk Gordon István Facebookon közzétett elemzése alapján készült a lengyel helyzetről. Donald Tusk lengyel miniszterelnök tegnap átalakította a kormányt. A lépésre sokak szerint már régen szükség lett volna, hiszen a koalíciós kabinet teljesítménye számos területen elmaradt a választási ígéretektől és a választók elvárásaitól.

Amikor Donald Tusk másfél évvel ezelőtt átvette a kormányzást, programját a társadalmi igények alapján állította össze. A legfontosabb vállalások közé tartozott az uniós pénzek – az úgynevezett „brüsszeli források” – visszaszerzése. E téren gyors sikert aratott: brüsszeli kapcsolatrendszerének köszönhetően alig egy hónappal kormányának megalakulása után újra megindultak az euróátutalások Lengyelországba. A jogállamisági viták miatt korábban befagyasztott forrásokat felszabadították, és megszűnt a napi egymillió eurós büntetés is.

Ám ezzel a lendület megtört. A legégetőbb társadalmi problémát – a megélhetési válságot és az elszabadult inflációt – a kormány mindeddig képtelen volt érdemben kezelni. Egy áprilisi minisztertanácsi ülésen az egyik miniszter cinikusan meg is jegyezte, hogy „nyertünk”, hiszen az Eurostat kimutatása szerint Lengyelországban volt a legmagasabb infláció az EU-ban – igaz, hozzátette: „a magyarok még nem küldték el az adataikat”.

Koalíciós nehézségek és társadalmi feszültségek

A Tusk-kormány stabil parlamenti többséggel rendelkezik, mégsem tudott keresztülvinni egy új, liberálisabb abortusztörvényt – pedig ez szimbolikus ügy volt sok választó számára. Az egészségügy és az oktatás területén is egyre fokozódik az elégedetlenség: például az iskolákban a heti két hittanóra számát egyes helyeken egyre csökkentették, ami vallási körökben komoly ellenállást váltott ki.

De az egyik legnagyobb csalódás a számonkérés elmaradása volt. Bár több parlamenti vizsgálóbizottság is megalakult, és munkájukat korrekt módon megkezdték, az áttörés elmaradt. A bizottságok munkáját sokan példaértékűnek tartják – a meghallgatásokra tanúként idézték be az érintetteket, rangtól függetlenül, a testületek összetétele pedig kiegyensúlyozott volt.

Vizsgálóbizottságok: nagy ügyek, kevés eredmény

A bizottságok által vizsgált ügyek jól mutatják az előző kormány botrányainak súlyosságát:

• A vízumkiadási botrányt feldolgozó bizottság, amelynek nyomán a külügyminiszter-helyettes öngyilkosságot kísérelt meg – túlélte.
• A Collegium Humanum nevű magánegyetem ügye, ahol néhány hét és tandíjfizetés fejében akár MBA-diploma is megszerezhető volt.
• A 2010-es szmolenszki repülőgép-katasztrófa valódi okait kutató bizottság, amely végre pontot akar tenni az összeesküvés-elméletek végére.
• Az abortusztörvény következményeit vizsgáló bizottság, amely több esetben is feltárta, hogy a jogi bizonytalanság miatt orvosok nem merték elvégezni a szükséges beavatkozásokat, s így terhes nők haltak meg.
• A 2019-es, levélszavazásra kiírt, majd elmaradt elnökválasztás pénzügyi hátterét vizsgáló testület, amely a kampányra elköltött óriási összegek hollétét kutatja.

Ellenzéki obstrukció és az államfő szerepe

A Jog és Igazságosság (PiS) pártja ellenzékből is aktívan dolgozik a jelenlegi kormány megbuktatásán. Andrzej Duda köztársasági elnök rendre élt vétójogával, és a Legfelsőbb Bíróság, valamint az Alkotmánybíróság elnökei – akiket még a PiS nevezett ki – biztos pontjai a Tusk-kormány elleni intézményi ellenállásnak. A 2023. december 13-án alakult kormánykoalíció 13, ideológiailag sokszínű pártból áll. A működésük a legjobb indulattal sem nevezhető zökkenőmentesnek. A baloldali pártok közül három sem tudott minden kérdésben közös álláspontot kialakítani – ami tovább nehezíti a kormányzás hatékonyságát.

A kormány átalakításának célja, hogy új lendületet adjon Tusk csapatának. A hetvenhez közeledő miniszterelnök számára ez lehet az utolsó lehetőség, hogy bebizonyítsa: képes eredményeket elérni a kormányzati ciklus végéig. Lengyelországban ma a leggyakrabban elhangzó kérdés: „Vajon kitölti-e mandátumát a Tusk-kormány 2027-ig?”

A Kormányátalakítás Varsóban – Tusk utolsó esélye? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A felfedezett nyersanyagmező mérete körülbelül Lengyelország éves olajszükségletének felel meg.A CEP hétfőn közölte, hogy Lengyelország előnyt élvezne a vállalat által kitermelt olaj és gáz felhasználásában.

„Ez valami nonszensz” – nyilatkozta az Euronewsnak Piotr Woźniak, aki a földgáz és kőolaj kitermelésével, tárolásával és elosztásával foglalkozó lengyel Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo (PGNiG) vezérigazgatója volt. 2019-i adatok szerint a PGNiG 1,2 millió tonna kőolajat termelt ki Lengyelországban és külföldön összesen.

„A prioritás nem Lengyelország, nem Oroszország, nem Szudán vagy Elefántcsontpart. Az élvez elsőséget, aki felfedezi az ásványkincseket. Ha ezt a vállalat teszi, akkor neki van elsőbbsége mindenki mással szemben. Már amennyiben dokumentálta a lelőhelyet” – mondta, hozzátéve: „Ezt írja elő az európai jog”.

„Őket csak a pénz érdekli, semmilyen nemzet nem. Annak adják el (a kinyert nyersanyagot), akinek akarják. Persze, minden nemzetközi érdek figyelembe vétele mellett. Nem adhatják el az oroszoknak vagy a kolumbiai Medellin-kartellnek, mert mindenki más dühbe gurulna” – tette hozzá Woźniak.
„Az üzleti valóság az, hogy a vállalat most minél előbb pénzhez akar majd jutni. Dokumentálnia kell a saját lelőhelyét, hogy teljes joggal rendelkezzen felette, és hogy meglegyenek a jogai a bányászathoz. Fúrnia kell, és a fúráshoz pénz kell. Ahhoz, hogy fúrásra költhesse ezt a pénzt, rendelkeznie kell vele. Ahhoz, hogy rendelkezzék vele, valamit adnia kell cserébe” – magyarázza a PGNiG korábbi vezérigazgatója.

„Ők itt most tulajdonképpen hivalkodnak egy lehetséges vevő előtt, mert tudják, hogy mi [Lengyelországban] a források diverzifikálására törekszünk, és – legalábbis a kormányzati indoklás szerint – a saját erőforrásainkra támaszkodunk”.

Hogyan fedezett fel egy ilyen apró cég egy ekkora erőforrást?

„A CEP-nek jelenleg van egy kutatási engedélye, amely alapján olaj- és gázmezőt kerestek és boldogan fúrták azt. Tényleg gratulációt érdemelnek, mert ilyen (felfedezés) ritkán történik” – Wozniak.

A PGNiG korábbi vezérigazgatója azonban kritikusan nyilatkozott a lengyel állami vállalat lassúságáról, a cégnek ugyanis meg lett volna rá az esélye, hogy megtalálja azokat az erőforrásokat, amelyeket így a Central European Petroleum termelhet most ki.

„Az Orlen Upstream vállalatot 2005 decemberében alapították. Az alapító okirat az olaj- és gázfeltárásról, valamint azok kitermeléséről szól. 2005 decemberétől 2019 decemberéig, azaz 14 éven át az Orlen egyetlen köbméter gázt és egyetlen hordó olajat sem termelt ki Lengyelországban. 14 éven keresztül nem csináltak semmit, sem az egyik kormány, sem a másik, sem a harmadik alatt, eközben nyilvánvalóan szép summa pénzt beszedve. Semmi sem lett belőle” – mondja.

„Hogyan fedezett fel egy olyan apró cég, mint a CEP, ilyen hatalmas erőforrásokat? Hol volt akkor az állam?” – kérdi Wozniak, utalva a PGNiG lengyel állami vállalatra. Piotr Woźniak szerint a CEP által feltárt lelőhelyek kitermelése nem fogja megingatni az európai energiaegyensúlyt, ám maga Lengyelország igen.

A lelőhelyeken 22 millió tonna kőolaj is lehet, és – ahogy a szakértő kiemelte – „a lengyel finomítók feldolgozó kapacitása körülbelül évi 24 millió tonna nyersolaj. Ennyit tudunk feldolgozni Lengyelország határain belül”.

„Átfogó energiapolitikai szempontból ez nem jelent nagy áttörést. A balti-tengeri beruházások szempontjából viszont igen, mert ez többszöröse annak, amit jelenleg a Balti-tengeren kitermelünk” – mondta Wojciech Jakóbik energiaügyi szakértő az Euronewsnak.

„Ez egyúttal pozitív befektetési jelzés is, hogy több ilyen lelőhely lehet még, és hogy érdemes a mi medencénkben nyersanyagok után kutatni. Szóval ki tudja, nem érkezik-e több hír ezzel kapcsolatban más befektetőktől”.

„Európa-szerte megindultak a befektetők szénhidrogének után kutatni. Lengyelország nie elszigetelt jelenség. Hallani például, hogy Németország a hollandokkal együttműködve szénhidrogéneket akar kitermelni az Északi-tengeren és még azon is túl. Ez mind annak a bizonyítéka, hogy változás van Európában. A fokozott biztonság miatt ismét vonzóbbá vált az európai gáz- és olajkitermelés” – jegyezte meg Jakóbik zárásként.

A Olajmezők Lengyelország balti-tengeri vizein bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.