A szerda esti pódiumbeszélgetésen Rónai Egon felidézte a Népsport szerkesztőségében tizennyolc évesen indult pályájának állomásait. A média különböző ágaiban eltöltött évtizedek alatt foglalkozott koncertszervezéssel, szerzett vezetői tapasztalatokat is, karrierje átívelt rendszerváltozáson és kormányváltásokon.

Lampé Ágnes kérdésére, hogy milyen volt a ’80-as években újságírónak lenni, elmondta: akkoriban az újságírói réteg kiváltságosnak számított, sportújságírónak lenni talán még inkább az volt, hiszen a legmagasztosabb pillanatokat lehetett megélni egy-egy sikeres sportesemény során. Rónai elmesélte azt is, hogy milyen megrázó körülmények között távozott a Népsporttól – és egy időre az újságírástól is.

A cikk, amelyben egy tehetséges fiatal sakkozó sorsáról írt, felsőbb érdekeket, a sakksport Kádár Jánoshoz közelálló képviselőinek érdekeit sértette, így nagy hezitálás volt a megjelenése körül. Rónai többször is úgy tudta és eszerint tájékoztatta interjúalanyát, hogy másnap bent lesz a lapban, mégse így történt, és ez négyszer-ötször megismétlődött. A Népsport naponta kétszer jelent meg akkoriban, az egyik délutáni lapszámban végül lejött a vidékről Budapestre költözött sportoló helyzetét bemutató írás, de Utasi Tamás aznap délelőtt öngyilkosságot követett el – túlélte, de a lábait amputálni kellett. Emberileg és szakmailag is nehéz volt feldolgozni a történteket, pár nappal később, a korabeli hatalmi viszonyokra jellemző módon, közölte vele a főszerkesztő, hogy nincs más választása, mint önként távozni a laptól. A kirúgás mellett gondoskodtak arról is, hogy más szerkesztőségben se kaphasson munkát.

A számtalan „mi lett volna ha” kérdés után, tovább kellett lépni – folytatta, ha nem is könnyen, a történetet Rónai. A puha diktatúra slendriánságát jelzi: az írott sajtóban „letiltott” Rónai Egon a Magyar Rádióban gond nélkül külsőzhetett.

Így kezdődött rádiós korszak, amit a Danubius Rádióban műsorvezetőként, szerkesztőként töltött tizenkét év fémjelzett. A kereskedelmi rádiózás ekkor jutott el Magyarországra, a danubiuszosokra várt az az úttörő szerep, hogy a szakmát ki és eltanulják az osztrák kollégáktól. A rádió az írott sajtóhoz képest szabadabb volt, nem volt idő a folyamatos ellenőrzésükre, így a fésületlenebb, hitelesebb hírszolgáltatásnak, valamint a sok-sok zenének köszönhetően nagy népszerűségre tettek szert. A rendszerváltás idején már jelentős hírforrás volt a Danubius, a szakmai fejlődés konkrét példájaként a taxisblokád idején végzett munkáról esett szó.

Rónai Egon 2011-től vezeti az ATV politikai-közéleti műsorait. A média felelőssége kiemelt a kiegyensúlyozott tájékoztatásban, hangsúlyozta, majd hozzátette: a rossz sajtó is sajtó, ha valami átlépi az ingerküszöböt, az ismertséget szerez, és hogy ez az ismertség milyen irányt vesz, az már nem mindig befolyásolható. Rónai pontosan tudja: a hatalom kontrollja mellett a média feladata a szórakoztatás is, a néző érdeklődésének felkeltése és megtartása érdekében ezért tudatosan provokál, szereti megmérettetni a különböző nézőpontokat.

A médiában ma a gazdasági érdekek diktálnak, „elgyávul a sajtó” – fogalmazott – „a bátorság az interneten van”. Egy kommentben könnyebb megírni azt, amit az újságíró szeretne, mint egy cikkben, amelynek sokkal több szempontnak és érdeknek kell megfelelnie. Simicska Lajos és Orbán Viktor konfliktusa, a G-nap élesen rávilágított erre is, illúziók nélkül láttatta a mai magyar média működési mechanizmusait – mondta Rónai.

Több aktuális médiahír is szóba került, kiemelten a legfrissebb abszurd, Pintér Sándor törvénymódosító javaslata, amely szerint minden tartalomszolgáltató köteles foglalkoztatni a nemzetbiztonság munkatársait, ha erre felkérés érkezik. Ennek kapcsán elhangzott: a Fidesz nem érzi, hogy mennyire új szelek fújnak a médiában, hogy a hagyományos módszerekkel már nem tudja kontrollálni a nyilvánosságot.

Végszónak is beillett, ahogy Rónai Egon szakmai közérzetét, pozícióját összegezte: „Szabad vagyok. Senki nem mondja meg, mit tegyek vagy ne tegyek”.