A névsorból kitűnik, hogy az art brut műfaját bemutató, Alternatív világok című kiállításon vagyunk.
Két, csaknem százéves történelmi gyűjteményből válogatott anyag tárulkozik most a nyilvánosság elé a Tárt Kapu Galéria már hatodik kiállításán. Az egyiket Budapesten, az OPNI orvos-igazgatója, dr. Selig Árpád gyűjtötte az 1920-as évektől, és tárta a látogatók elé a kezelt páciensek kórképeivel együtt. UtánaFekete Jánosgondozta, majd Veér András nyilvánította a gyűjteményt védetté és múzeummá. Az intézet 2002-i bezárása után az anyag az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményébe került (de a kórképeket – sajnos – kivették belőle). A gyönyörű, az 1860–70-es éveket idéző épület pedig végső pusztulásnak indult, benne a kis kápolnával, amelyet Róth Miksa (1865–1944) üvegablakai és (a mára teljesen beázott) fantasztikus freskói díszítettek.
A másik kollekció Pécsett keletkezett dr. Reuter Camilló elmeorvos jóvoltából. Mindkét patinás, európai rangú, egymással mindig kapcsolatot tartó gyűjtemény több ezer műtárgyat tartalmaz, amelyet az utókor további gyűjtése és rendszerező munkája követ – elsősorban Plesznivy Edit áldozatos tevékenységének köszönhetően.
A nagyközönség előtt alig ismert művek különösen érdekesek, nagy a hívóerejük, mert személyes üzeneteket közvetítenek a lélek időtlen mélységeiből – mutatja be a műveket házigazdánk, Tóth Eszter. Beszédes arcok, mitológiai testek, elképzelt tárgyak, technikai találmányok, szubjektív terek, különös tájak, városok – válaszolnak a korok nehezen kezelhető kérdéseire, amelyeket csak sajátos érzékelőkkel foghatunk fel. Érdekes, hogy a gyerekek rögtön megértik, kérdés nélkül magukévá teszik azt, ami szavakkal ki nem mondható. Ők a galéria legjobb látogatói.
A közszemlére bocsátott alkotások az egyes emberekről szólnak, a létezésükről adnak számot a pszichológia és a művészetek különféle ágainak találkozási pontjain. A megértésükhöz humánus szemléletre van szükség.
Plesznivy Edit előadásából tudjuk, hogy a pszichiátria tudománya az 1910-es években kezdett kialakulni. A szavakkal ki nem fejezhetőt diagnosztikai céllal képben mondatták el a betegekkel. Az avantgárd határán fejlődött ki a művészetterápia is. Akkor kezdődhetett a pszichiátriai kezeltek és a gyerekek rajzainak értékelése.
Európában számos helyen, először Heidelbergben használták a művészetterápiát, de csak az 1960-as években fedezték fel igazán az alkotás gyógyító hatását is. Ma már rangos képzőművészek és a Művészeti Tanács foglalkoznak a betegekkel.
Komáromy Erzsébet gyógyterapeuta a Lipótmezőn (OPNI) együtt dolgozott Plesznivy Edittel a közönség felé nyitott kis alkotóműhelyben. Non-verbális csatornákon mutatkoztak be diagnosztizált és „egészséges” művészek.
Most a főváros közepén sokkal többen ismerhetik meg az ott létrehozott műtárgyakat. Egyik támogatójuk a Ferencvárosi Önkormányzat, amelyik a szintén IX. kerületi Merényi Kórházat terápiás épületté nyilvánította. Mindannyian, a nem profitorientált Gyógyfoglalkozásért Alapítvánnyal együtt adományokból tartják fenn magukat. Németországból tetemes támogatást kapnak. A tavaly márciusi megnyitó óta kéthavonta rendeznek kiállításokat a meglévő műtárgyakból, sőt múzeumpedagógiai programokat szerveznek köré. Örömmel veszik, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) gyakornokai szívesen jönnek ide, és idősügyi szociális intézmények is látogatják. Készek aukciók rendezésére, az outsider art bemutatására, a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódásba.
Hívják őket art brut kiállításokra, az idén Olaszországba, valamint „Dívány a Dunán” címmel rendeznek pszichoanalitikusok számára konferenciát. Az időszaki kiállításokra azért kényszerülnek a pici kiállítótérben, mert a törzsanyag raktárban, illetve a Merényi Kórházban kapott helyet. Legalább olyan intenzív munkába fogtak, mint bármelyik kortárs galéria.
Az art brut mozgalom valaha Franciaországból indult, hogy elismerje a világ a row vision műfajt. Outsider Art címmel folyóiratot indítottak, ahol a hivatásos művészeken kívüli alkotók is együtt bemutatkozhatnak. Született róluk animációs film, és több művész közülük híressé vált. Szép történet, hogy a Ráday Galéria egyik teremőre szintén az art brut alkotója, és amikor egy külföldi múzeum húsz képét megvásárolta, megmentette őt az éhhaláltól.
Ideje volna a hasonlóan hátrányos helyzetű alkotókat végre művészeknek tekinteni! Magyarországon még nem eléggé alkalmas a légkör, baj van a befogadás szocializációjával, pedig akár a hivatásos művészek is tanulhatnának tőlük. A világ működő felének országaiban kijár nekik a „művész” megszólítás.
Aki ide ellátogat, bizony elkápráztatják a régi és mai művek. A két korosztály közötti különbség csupán annyi, hogy a mai pszichiátriai betegek már kapnak antipszichotikumokat. A régiek még gyógyszerek nélkül keletkezett, csupán diagnosztikai célokra készült munkák.
Az „Alternatív világok” című kiállítás tereit a rendezőelv imaginárius (csak a képzeletben létező) terekre, portrékra, testekre és kísérletező művekre osztotta. A szerzőket természetesen csak monogrammal és a készítés évszámával jelölték. Az egyik alkotó például a pécsi pszichiátriai intézetben tíz év után kért csak ceruzát, majd fantasztikus gépeket rajzolt meghökkentő mérnöki elképzelések alapján.
Érdemes egy-egy órára bekukkantani ebbe a kicsi galériába az Iparművészeti Múzeum mögötti utcában, ha valami különleges látványra vágyunk.