(Írta: Selmeci János/Klubrádió) Kilátás nélküli mini kilátó, lomb nélküli lombkoronasétány, életveszélyes kalandpark, a legfrissebb találat pedig a húszmilliós csónakázótó, amiből elpárolgott a víz – a nyugati adófizetők pénzének nagysikerű felhasználásának szimbólumai. (A képhez: száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.)
Nem szeretem az uniós forrásokat. A covid-járvány előtti időszakban azt gondoltam, talán jobb is lenne, ha Magyarország egyáltalán nem kapna ajándékpénzt, mert ami könnyen jön, az könnyen is megy, politikusok rossz döntései alapján, irracionálisan, hülyeségekre. A vállalkozások a versenyképességük javítása helyett pályázni tanulnak meg, hogy újra meg újra hozzájussanak a támogatáshoz, amit nem kell értelmesen elkölteni, ahogy az önkormányzatoknak sem kell, mert úgyis lesz legközelebb is, csak legyen lepapírozva a képzés meg az építkezés.
Persze a leszakadó települések felzárkóztatása bármilyen pénzből fontos feladat lenne, de az a benyomásom, a leszakadó települések még mindig leszakadó települések, hiába költöttünk el rengeteg uniós forrást, talán éppen a tisztességes vidékfejlesztést úszta meg a kormány azzal, hogy elég volt odaönteni a pénzt arra, amire éppen pályázni lehetett, nem is beszélve most a mutyizó polgármesterekről és a pénzt zsebre vágó országgyűlési képviselőkről, illetve a NER kiépülésének uniós finanszírozásáról.
Nem hiszem egyébként, hogy ez magyar sajátosság lenne, elég tőlünk északra nézni, például az uniós forrásokkal ugyancsak rendesen megsegített Lengyelországra, ahol szintén a leszakadó települések szegényebb rétegei tarthatják kormányon a jobboldalt, mert pénzt adott azoknak, akik valahogy nem vették észre az elvileg az uniós forrásoknak is köszönhető gazdasági növekedést.
Aggódva figyelem a Magyarország és az Európai Bizottság közötti vitát. Bizonyosan politikai hiba, de inkább bűn, hogy a magyar kormány ennyire rossz viszonyba került a szövetségeseivel, de a brüsszeli oldal is nehéz helyzetbe hozta saját magát. Az is visszás lenne, ha megkapnánk a pénzt, miközben Magyarország nyilvánvalóan nem lesz hirtelen jogállam, ha viszont nem kapjuk meg, és az úgynevezett Brüsszel nem tudja elmagyarázni a magyar választóknak, hogy ez nekik miért is jó, akkor gyorsan csökkenhet az uniós tagság honi támogatottsága. De ha elindulnak is felénk az eurók, mi a garancia arra, hogy nem víz nélküli csónakázótóra költjük őket?
Jó lenne magyar és uniós részről is számot vetni arról, hogy mennyire működik jól a kohéziós források rendszere, és mit kell majd nagyon máshogy csinálni például az unió bővítése után. Mi pedig, amíg nem jönnek az uniós források, vitatkozzunk sokat arról, hogyan kellene jobban bánni velük.
Magyar szempontból persze a legjobb lenne már túl lenni ezen, nettó befizetővé válni egy olyan unió tagjaként, ahol világosan látszik, hogy miért nagyon jó nekünk ez a közösség még akkor is, ha tagdíjat kell is fizetni érte.