„Ennyi idő alatt a víz már nagyon hosszú folyószakaszokon szétterítette a szennyezést, aminek utólagos felszámolása már nem menti meg az élővilág nagy részét. A legnagyobb veszély két, összesen több mint 7000 hektár kiterjedésű Duna-parti élőhelyet fenyeget. Ezek a Kalimok–Brushlen és Srebarna néven ismert területek egyben a Vaskapuig tartó mintegy 1000 km-es folyószakasz legértékesebb vizes élőhelyei közé tartoznak” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-programvezetője.
„Egy csepp olaj akár egymillió csepp élővizet képes elszennyezni, és annak felületén az oxigén utánpótlását megszüntetni. A Duna jelenlegi magas vízállása miatt az ártérre is jut a szennyezésből, ami súlyosbítja a helyzetet. Az olaj és származékai nagyon lassan fognak lebomlani a szennyezéssel sújtott területen a víz visszahúzódása után, és emiatt hosszú ideig számolni kell káros következményekkel” – hangoztatta a szakember.
A folyóba jutott olaj különösen veszélyes a vízben és a vízparton élő szervezetek számára. Az olaj a víz felszínén összefüggő réteget képez, és emiatt az élővíz oxigéntartalma vészesen csökken, így a vízben élő szervezetek megfulladnak. Az olajszennyezés főleg az ártéren végez gyorsan az élőlényekkel, mert ott lassú a vízmozgás, és sehol sem szakad fel az összefüggő olajréteg. Ezeken a helyeken nincs vízforgalom, és hamar elfogy a víz oxigéntartalma. Az olajszennyezés a madarakat sem kíméli, megszünteti tolluk víztaszító-képességét, ezért képtelenek lesznek repülni, a ragadozók áldozatává válnak, vagy fokozatosan kihűlnek, vagy megfulladnak.
„Különösen szomorú, hogy tíz napig nem derült fény a szennyezésre, holott a vízszínen úszó olaj lokalizálására és semlegesítésére a lehetőségekhez képest hatékony módszerek állnak rendelkezésre, amivel nagyságrendekkel lehetett volna csökkenteni a környezeti katasztrófa mértékét” – mondta el Gruber Tamás.
