Ma szuvizni fogunk. Korunk divatja a szuvizás. Aki ad magára, az csak szuvizik. A szuvizás korszerű, új és mindenre megoldás. A szuvi a jövő. A szuvi az a szuverenitásvédelem, amelyet úgy is lefordíthatunk magyarra, hogy miénk a vár, tiétek a lekvár. Azzal a kis megszorítással, hogy a lekvárral, mézzel és más dolgokkal, a madzagot kenjük.

Több mézet a madzagra! Azt nyalhatjátok barátocskáim. Ha kicsit nagyobb a baj, picit több mézet, lekvárt csöpögtetünk ki a többi vármegyei úrral a jobbágyságnak és máris helyreáll a boldogság.

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal – ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük. És még marad is belőle, szülinapi partira, jachtra, kokóra, leányra.

Aztán akkor leszuvizzuk a független civil jogvédőket, azokat a tényfeltáró honlapokat, amelyek legalább azt el akarják érni, hogy akit még érdekel, értesülhessen arról, hogy milyen alávalóságok, lopások, kiárusítások történnek errefelé, a kis vezető és nagy családja részére. Aztán van ez a kínai meg orosz kapcsolat, a Moszkvába meg Minszkbe repkedő külügyminiszterrel, a mind gyanúsabb üzleti kapcsolatokkal, a pekingi nyomulással és így tovább. De ezek szuverenitásvédelmileg érdektelenek. Egy igazi szuvi nem foglalkozik azzal, hogy a magyar kormányfőt rövid láncon – vagy spárga az – tartják, talán méz sincs rajta és úgy kell fütyülnie, hogy a Moszkva parti esték adják a másikat. Az sem különösebben érdekes, hogy az interneten mindenki megcsodálhatja a katonai és rendvédelmi beszerzésekkel kapcsolatos infókat, ugyanis ezek ellopódtak valahogyan. Nem nagy ügy, szokták erre mondani, nagy baj nem történhet. A titkos magyar információkkal, a biztonsági mentés úgyis Moszkvában van.

Ellopták, hát ellopták, de legalább most már csak száz palackot válthatsz egyszerre vissza, szóval a szuverenitás meg van védve. A szuvi – azaz a szuverenitás – az, ami működteti a tudományt, az egyetemeket, szokás autonómiának is nevezni. Ez a szuvi vagy autóizé dolog például azt jelenti, hogy ha egy kormányzati erőember, bizonyos Orbán, de nem az, doktorálni akar, mert rettentő okos, akkor ezt megteheti akkor, ha egyébként a szabályok szerint nem. De miután az egyetem szuvija megtépázva, hát jöjjön és doktoráljon, mit számít ez már. Sőt, még olcsón megússza az egyetem ezzel, tessék arra a másikra gondolni, amit katonai asszisztencia mellett szétvertek, majd amikor elfogytak az egyetemi tanárok, doktorok, akkor kineveztek államilag párat Kossuth-díj és egyéb, kormánypárti zseniknek járó díjak segítségével. Mégis csak egyszerűbb ez, mint évekig tanulni, dolgozni, konferenciázni, tanulmányokat írni: tiéd a tudomány magadnak műveled. Különben is a hatalom ésszel jár. A nagyon nagy hatalom nagyon nagy ésszel. Hatalmas homlok, hatalmas ész, homloka ráncában az emberiség.

Szóval: szuvi. Éljen és virágozzák az örök és megbonthatatlan szuvizás! Doszvidányija!