Közben pedig egy sor más állam, köztük Magyar- és Lengyelország vezetése a tekintélyelvűség felé sodródott, pedig mindkettő az USA szövetségese, és azt lehetett gondolni Budapestről és Varsóról is, hogy a liberális gazdaságpolitika és az egyéni jogok híve. Csakhogy éppen a megválasztott kormányok nem foglalkoznak a demokrácia védelmével.

Trump legalább 3-féle módon lovat adna a diktátorok alá. Először is elnöksége négy éven át vádirat lenne a demokrácia ellen. Sokat számítana külföldön, hogy odahaza nem tartaná tiszteletben a demokratikus normákat. És ha ez nem volna elegendő, csodálatát fejezte ki a legrosszabb gazemberek iránt, Putyintól a Tienanmen téri mészárosokig. Az elemzés Obama szemére hányja, hogy annak idején meghirdette ugyan a demokrácia támogatását a világban, de – immár a Fehér Házból – elejtette ezt a szálat. Pedig ha a demokrácia továbbra is gyengül, minden más cél elérése sokkal nehezebb lesz, beleértve a terrorizmust is. 

A német kancellár megengedhetetlennek minősítette, hogy bizonyos keleti tagállamok visszautasítsák a muzulmán menekültek befogadását – jelentette a Yahoo/AFP. Merkel az ARD közszolgálati televízióban hangsúlyozta, hogy mindenkinek ki kell vennie részét a megoldásból, közös nevezőt kell találni. A hírügynökség megjegyzi, hogy itt a visegrádi csoportról van szó, benne Magyarországgal, és hogy a kérdés fontos napirendi pont lesz a jövő hónap közepén esedékes pozsonyi csúcson.

Közben a német bevándorlási hivatal vezetője jelezte, hogy a tavalyi kb. egymillió migráns után az idén maximum 300 ezer érkezővel számolnak, főként Szíriából, Irakból és Afganisztánból. Hozzátette: ennyi embert simán el tudnak látni, ám ha többen jönnek, akkor válság-üzemmódba kapcsolnak át, de akkor sem lesznek olyan állapotok, mint a múlt évben.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik kiadója úgy értékeli, hogy semmi sem terheli meg jobban Németország és a kelet-közép-európai államok viszonyát, mint Merkel menekültpolitikája. Most már nem a történelmi múlt, hanem a jövő a fő gond az együttműködésben. A térség legtöbb országa nem sokkal kevesebb borúlátással figyeli a szorosabb unió terveit, mint az angolok. Hatalmas túlzás ugyan egy szintre helyezni a brüsszeli bürokrácia uralmát a Brezsnyev-doktrinával, de azért ez jelzi, milyen mértékben érzi úgy a kelet, hogy sorsáról az EU-ban is idegenek határoznak. Semmi sem erősítette jobban ezt az érzetet, mint a kancellár menedékpolitikája és a kvóta, amelyet az érintett tagok egyszerűen nem akarnak. Ily módon Németország elvesztette a tekintélyét a keleti szomszédok támogatójaként és szószólójaként. Ebből következik, hogy meggyengül a német befolyás a régióban, ám ez része annak a nagy árnak, amit Merkelnek az „Isten hozott!”-politikáért fizetnie kellett.  

A The New York Times rámutat, hogy minden igyekezet ellenére megoldatlan az európai menekültválság, bár látványosan apad a menedékkérők hulláma. Az érintett államokat sorba véve az összefoglaló Magyarországról szólva azt írja, hogy a Human Rights Watch szerint visszakényszerítik Szerbiába azokat, akik illegális úton próbálták meg átlépni a határt, és egyes esetekben erőszakot alkalmaznak a kitoloncoláshoz. Az UNHCR úgy becsüli, hogy jelenleg 4400-an rekedtek szerb földön, miután a magyar fél naponta csak 30 menedékkérőt enged be, mellesleg a többségüket kiutasítja. Az októberi népszavazás célja, hogy politikai támogatást szerezzen a migránsok áttelepítése ellen.

A héten ismét belelendül az EU gépezete, de a szervezet még mindig nem tért magához a Brexit után és továbbra is többszörös válsággal néz szembe – jelentette a Reuters. A menekültáradattal, a törékeny gazdasággal és az ellenséges Oroszországgal. Juncker jó két hét múlva Strasbourgban elismételheti, amit egy éve mondott, hogy ti. az uniónak nincs több esélye, hogy megmeneküljön a szervezet szétverését előidéző nacionalizmusoktól. Orbán Viktor a nagyrészt jelképes referendummal újabb csapást szándékozik mérni Brüsszel kvótatervére. A politikus Trump sikerében bízik, bár a többi tag vezetői közül csak kevesen  ennyire lelkesek. Ha a konzervatív jelölt fut be, az véget vetne az amúgy is gyengülő oroszellenes összefogásnak. Saját országukban a három nagy európai állam, Németország, Franciaország és Olaszország kemény erőpróbákkal néz szembe.

A másik oldalon reményre ad okot, hogy kevesebb menekült érkezik. Merkel, Hollande és Renzi a múlt héten azt sürgette, hogy az EU legyen keményebb és tegyen többet a biztonságért. Ez az a nyelv, amely visszhangra találhat a szkeptikus választók körében, illetve keleten az olyanoknál, mint Orbán, akik elutasítják a kancellár nyitott kapuk-politikáját. A varsói találkozó arra utal, hogy a közös hadsereg ügyében lehet előrelépés. Ezzel együtt nem lesz könnyű egyetértésre jutni. Merkel arról beszélt a Garibaldi hadihajó fedélzetén, hogy fennáll az EU szétesésének veszélye, és fenyeget az önzés, továbbá az is, hogy az országok visszahúzódnak saját határaik mögé.