Ezekben a napokban rengeteg cikk foglalkozik a Chicagóban június 19-én megnyíló Barack Obama Elnöki Központtal( Obama Presidential Center) Barack Obama egykori amerikai elnök régóta várt könyvtárával és rendezvényközpontjával. Az eseményt különösen nagy érdeklődés kíséri az Egyesült Államokban. Nemcsak azért, mert Obama máig az egyik legismertebb és legnépszerűbb volt elnök, hanem azért is, mert az új központ több szempontból is radikálisan szakít a korábbi hagyományokkal. Nem csupán egy emlékmű vagy kutatóhely, hanem egy kifejezetten közösségi fókuszú, jövőbe tekintő kampusz.
A központ nemzetközi érdeklődésre is számot tart, miközben Chicago déli részét állítja a középpontba, bemutatva az első afroamerikai elnök történetét az ország szélesebb történelmébe ágyazva:
A legfontosabb különbségek és újdonságok a korábbi elnöki könyvtárakhoz képest:
- Az első teljesen digitális archívum: Az Obama Központ az első olyan elnöki intézmény, amelyben fizikailag nem őriznek elnöki iratokat és papíralapú dokumentumokat. A papírokat Washingtonban tárolják, magát az archívumot pedig teljesen digitalizálják. Emiatt a hivatalos neve sem „könyvtár”, hanem „központ”.
- Nem állami fenntartású: Ez az első olyan modern elnöki központ, amely nem része a szövetségi Nemzeti Levéltár (NARA) hivatalos hálózatának. Az üzemeltetésért és a programokért közvetlenül az Obama Alapítvány felel.
- Élő közösségi tér: A 19 holdas parkosított területen a múzeumtorony mellett helyet kapott egy modern kosárlabdapálya, nyilvános játszóterek, egy sétány, sőt, a Chicagói Városi Könyvtár egy új, helyi fiókintézménye is. A tervezők célja az volt, hogy a helyiek mindennapi találkozóhelyévé váljon.
Az Obama Presidential Center nem egyszerűen múzeum vagy könyvtár. Ezért érthető a felfokozott várakozás. Az elmúlt hetekben számos amerikai lap és televíziós csatorna foglalkozott a készülő központtal. A tudósítások többsége az épületre, a költségekre, a kiállításokra vagy Obama politikai örökségére koncentrál. Engem azonban az Egyesült Államok 44 elnökének éppen megnyíló központja kapcsán egy egészen más kérdés kezdett foglalkoztatni.
Jó, persze, az elnöki könyvtár intézménye igazi amerikai tradíció. Ez jár a volt elnököknek. Erre nem sajnálják a pénzt. De vajon mit lát az a látogató, aki nem egyetlen elnöki könyvtárat keres fel, hanem többet? Szerintem ilyenkor a szenvedélyes elnökikönyvtár-látogató már nem csupán épületeket lát, hanem különböző személyiségeket.
És itt kezd érdekes lenni a dolog. Mert egy elnöki könyvtár nem egyszerűen történelmi archívum. Inkább önarckép. Olyan önarckép, amelyet az illető elnök évekkel a távozása után fest meg magáról. Azt mutatja meg, hogyan szeretnének emlékezni önmagukra azok az emberek, akik egy ideig a világ legerősebb országát vezették.
Abban tehát már az elején megállapodhatunk, hogy az amerikai elnöki könyvtárak az elnevezésük dacára valójában nem könyvtárak, hanem monumentális önarcképek. És kevés ország mesél olyan nyíltan saját vezetőiről, mint az Egyesült Államok.
Nemcsak a kiállítások beszélnek és nemcsak a dokumentumok. Maguk az épületek is. Már az is üzenet, hogy egy elnök milyen épületben szeretne emléket állítani önmagának. A tengerre néző Kennedy. A monumentális Johnson. A saját történetét visszahódítani próbáló Nixon. A hegytetőn álló, Hollywoodot idéző Reagan. A szerény Truman. A modernista Clinton. A közösségi parkba ágyazott Obama. Mindegyikük mesél valamit. És talán nem is elsősorban a történelemről, hanem önmagáról. Mert végső soron ez itt a lényeg. Mit mesél az elnök magáról? Milyennek szeretné láttatni magát az utókor szemében?
JOHN F. KENNEDY – A REMÉNY ÖRÖKSÉGE
A bostoni Kennedy Könyvtár már első pillantásra különleges. Az I. M. Pei által tervezett modernista épület a tengerpart közelében áll. Hatalmas üvegfelületei a vízre és a horizontra nyílnak. Mintha maga az épület is előre nézne. Itt minden a jövőbe vetett hitről és a „New Frontier” korszakáról tanúskodik.
Kennedy örökségében nem elsősorban a megvalósult eredmények dominálnak. Inkább egy megszakított történet. Egy fiatal elnök, aki a jövőbe vetett hitet, az optimizmust és az új kezdet ígéretét hagyta maga után. Az épület szinte azt mondja: Amerika előtt még ott a tág horizont.
LYNDON B. JOHNSON – A TELJESÍTMÉNY ELNÖKE
Austinban egészen más hangulat fogadja a látogatót. Johnson könyvtára monumentális, szigorú és tekintélyt sugárzó épület. Itt nem az álmok állnak a középpontban- itt a teljesítmény számít. A polgárjogi reformok. A „Nagy Társadalom” (Great Society )program. Valamint a történelmi polgárjogi törvények (Civil Rights Act, Voting Rights Act) elfogadtatásával a 36. elnök a modern amerikai jóléti állam egyik legfontosabb építője lett.
Elnöki teljesítményeennek ellenére összességében rendkívül megosztó, amelyet a történészek leggyakrabban a hatalmas belpolitikai sikerek és a tragikus külpolitikai kudarcok kettősségeként jellemeznek.
Belpolitikai öröksége miatt a legnagyobb formátumú reformerek között említik, míg Vietnámi háború eszkalációja miatt a mai napig folymatosan kritizálják.
Johnson mintha azt üzenné: Ne azt nézzétek, ki voltam: azt nézzétek, mit végeztem el.
RICHARD NIXON – A MAGYARÁZAT KERESÉSE
A Nixon Könyvtár Kaliforniában, szülővárosában található. Talán egyik elnök sem küzdött annyit saját örökségével, mint Nixon. A látogató egyszerre találkozik a kínai nyitással, a külpolitikai eredményekkel és a Watergate árnyékával. A könyvtár különös párbeszédet folytat a látogatóval. Valahol azt kérdezi: Lehet-e egy embert egyetlen hibájára redukálni?
Nixon önarcképe nem a diadalról szól, hanem a jobb megítélésért folytatott küzdelemről.
RONALD REAGAN – AZ OPTIMISTA AMERIKA
Reagan könyvtára Kaliforniában, egy hegytetőn áll. A helyszín önmagában üzenet. Messzire lehet látni, a táj fölé emelkedik. A legismertebb látványosság az Air Force One elnöki repülőgép. A hangulat mégsem a technikáról szól, hanem az önbizalomról.
Reagan könyvtára olyan Amerikát mutat be, amely ismét hisz önmagában. A kommunikátor elnök itt is történetet mesél. Egy olyan történetet, amelynek a végén Amerika természetesen győz.
HARRY S. TRUMAN – A FELELŐSSÉG EMBERE
Truman könyvtára Missouri államban található. Szerényebb, kevésbé látványos. Talán éppen ezért hiteles. A hangsúly itt a döntéseken van. A második világháború lezárása, a Marshall-terv, a hidegháború kezdete…
Truman öröksége nem a csillogásról szól, hanem arról a pillanatról, amikor valakinek döntenie kell, és vállalnia kell a következményeket. Az atomcsapás következményeit is.
BILL CLINTON – A LEHETŐSÉGEK AMERIKÁJA
Little Rock városában a Clinton Központ már építészetileg is más világ. Üveg. Acél. Nyitottság. A folyó fölé nyúló modern épület inkább a jövőre figyel, mint a múltra. A kilencvenes évek Amerikája jelenik meg benne. Gazdasági növekedés, technológiai fejlődés, globalizáció.
Clinton portréja kevésbé hősies. Inkább pragmatikus. Az emberé, aki mindig a következő lehetőséget keresi.
BARACK OBAMA – A KÖZÖSSÉG SZERVEZŐJE
És végül itt van Obama. A chicagói központ sok tekintetben szakít a hagyományokkal. Nem egyszerűen könyvtár, nem egyszerűen múzeum: közösségi tér. Oktatási központ. Találkozóhely. Az első teljesen digitális elnöki archívum.
Az üzenet is más. Nem azt kérdezi: Mit értem el? Hanem inkább ezt: Mit kezdtek ti azzal, amit hátrahagytam? Obama mintha nem emlékművet szeretne építeni, hanem egy folyamatot tovább vinni.
Hét elnök, hét különböző önarckép.
- Kennedy a reményt hagyta maga után.
- Johnson a teljesítményt.
- Nixon a magyarázatot.
- Reagan az optimizmust.
- Truman a felelősséget.
- Clinton a lehetőséget.
- Obama pedig a részvételt.
A hét közül egyetlen egy elnöki könyvtárban jártam. A kilencvenes évek közepén, amikor egyetemista voltam Bostonban, egy viharos téli napon elmentem meglátogatni a Kennedy Könyvtárat.
A középpontban, a múzeumi részben mintha megállt volna az idő. A dátum: 1963 novembere. A helyszín: Dallas. A CBS televízió rendes adását megszakítva az elnök elleni merényletről tudósít. A kis fekete-fehér képernyőn újra és újra ugyanazok a jelenetek peregnek. Először még bizakodóak a hírek. Kennedy megsebesült. Kórházba szállították. Aztán a műsorvezető elé odacsúsztatnak egy papírt. Walter Cronkite, a CBS News legendás híradósa 1963. november 22-én délután bejelenti John F. Kennedy halálhírét.
A televíziózás történetének egyik legmegrázóbb pillanata volt. A fegyelmezettségéről ismert hírolvasó hangja elcsuklik. Leveszi a szemüvegét. Egy pillanatra emberré válik a hírolvasó mögött. Az elnök meghalt. Éljen az elnök. Lyndon B. Johnson alelnök még az elnöki repülőgép fedélzetén leteszi az esküt. Balján nem a felesége áll, hanem az elhunyt elnök özvegye.
A Kennedy Központban tett látogatás után kezdtem megérteni valamit. Ezek az intézmények, a könyvtárak természetesen őrzik a történelmet. Ez a dolguk. De ennél többet is tesznek: mesélnek. Nemcsak arról, mi történt egy-egy elnökség alatt, hanem arról is, hogyan szeretnének emlékezni önmagukra azok az emberek, akik egy időre a világ legerősebb országát vezették. Ezért meggyőződésem, hogy az amerikai elnöki könyvtárak valójában nem könyvtárak. Inkább gondosan megtervezett és felépített önarcképek.
Ha már idáig eljutottunk, érdemes néhány lépéssel tovább menni. Mi marad egy elnökből tíz, húsz vagy sokkal több évvel a hivatali ideje után? A törvények? A háborúk? A gazdasági mutatók? Ki tudja, nehéz megmondani. Számomra az alapkérdés így hangzik:
Az elnökök vajon a történelmet hagyják hátra? Vagy a saját magukról alkotott történetet?
A válasz valahol a kettő között van. A történelem rideg tényei ugyanis idővel óhatatlanul elhalványulnak az átlagember emlékezetében. Ami megmarad, az a hangulat, az üzenet és a vízió.
Erre szolgálnak ezek a monumentális épületek. Truman szerénysége, Kennedy tág horizontja, Johnson nyers ereje, Nixon küzdelme, Reagan optimizmusa, Clinton modernizmusa és Obama nyitott közössége nemcsak politikai programok voltak, hanem maguk az emberek, akik a Fehér Házban ültek.
Ezek az intézmények, az elnöki könyvtárak az amerikai politikai emlékezet legkülönlegesebb galériái. A falak mögött felsejlő emberi sorsok és történelmi döntések adják a lényeget – ők maguk az elnöki önarcképek. A zöldellő chicagói parkok, a kaliforniai hegytetők vagy éppen a bostoni tengerpart modernista üvegpalotái pedig valami egészen mást tesznek hozzá ehhez az örökséghez.
Összefoglaló táblázat
| Elnök | Város | Állam | Építészeti karakter | Üzenet |
| Kennedy | Boston | Massachusetts | modernista torony, üveg, fény, tengerpart | A jövő még előttünk van |
| Johnson | Austin | Texas | monumentális kőtömb, tekintélyt sugárzó épület | A teljesítmény számít |
| Nixon | Yorba Linda | Kalifornia | visszafogott, személyes hangulat | Ne csak a Watergate-re emlékezzetek |
| Reagan | Simi Valley | Kalifornia | reprezentatív, panorámás, hollywoodi hangulat | Amerika újra erős lett |
| Truman | Independence | Missouri | szerény, funkcionális | A döntéseket meg kellett hozni |
| Clinton | Little Rock | Arkansas | üveg-acél, modernista, jövőorientált | A lehetőségek Amerikája |
| Obama | Chicago | Illinois | közösségi campus, digitális korszak | A történet folytatódik |
