A tisztogatások az államapparátusban és a közszolgálatban megteremtették a félelem és megfélemlítés légkörét. Az ország egyre inkább egy olyan ember személyes autokráciájára hasonlít, aki formálisan a miniszterelnöki posztot tölti be.
Az ellenzék szubjektíve és objektíve nincs abban a helyzetben, hogy egy nem orbáni irányvonalat alakítson ki és folytasson. Mégis a Fidesznek durván manipulálnia kellett a választási törvényeket, hogy a tavasszal győzni tudjon.
És a csalás tovább tart az önkormányzati választásokon is. De mi lesz, ha egy szép napon az a veszély fenyeget, hogy a kormánypárt elveszti a parlamenti többséget? Eltörlik az egész közvetlen választást?
Tusnádfürdőn Orbán nyilvánosan is búcsút intett a demokráciának. Világossá tette, hogy erősíteni kívánja országában a tekintélyuralmi jellemzőket. Amikor munkaalapú társadalomról beszél, a korporatív modelleket idézi fel. Az új állam felépítése pedig a szocializmusra emlékeztet, ahol sohasem árulták el, mikor épül fel a rendszer, viszont igazolásul használták fel az elnyomásra és az antidemokratikus uralkodásra.
A beszéd egyes elemeire rátérve, az értékelés rámutat, hogy világosan megjelenik az orbáni politikai gondolkodás „völkisch” jellege, amikor arról beszél, hogy közösségként kell megteremteni a magyar nemzetet, és ebben az értelemben az új állam illiberális. Hiszen itt már nem a közösség ügyeit demokratikus szabályzó, szabad polgárokról van szó, hanem a nemzet tagjainak együtteséről.
Vagyis a fogalom mindenképpen kizárólagos. És akinek joga van az értelmezéséhez, az azt tölt bele, ami a legjobban megfelel a hatalmi érdekeinek. A civil szervezetek ellen pedig egészen Putyin szellemében rohant ki Orbán. Vagyis nyilvánvalóan már csupán egy lépésre van attól, hogy az oroszországihoz hasonlóan törvényt hozzon az nem kormányzati szervezetek (NGO) ellen.
Egyébként pedig felvetődik, hogy Magyarország minek van még az EU-ban? Csak, hogy bekasszírozza a támogatásokat? Hiszen a kormányfő még a külkereskedelemnek is új irányt akar szabni. De igazából akkor válik „völkisch”-sé, amikor az általa liberálisnak vélt uniós bevándorlási politikát ostorozta és felvetette, hogy egy nap meg fogják kérdőjelezni a nemzetállamok etnikai alapjait.
De idegen számára a jogállam is, amelyben egyértelműen különválik a hatalom gyakorlóinak és hivatalnokainak jogköre. Mayer végül idézi Lakner Zoltánt, aki igencsak aggályosnak tartja a beszédnek azt a kitételét, amely szerint „minden megtörténhet”.
Az Independent című lap átvette Fareed Zakaria két nappal ezelőtti cikkét a Washington Postból: „A putyinizmus Európa új erős emberének hitvallása” címmel.
