2014 után nem bosszúállásra, hanem újjáépítésre van szükség. – Ezt Bajnai Gordon, volt miniszterelnök mondta, és részletesen kifejtette, hogyan.
Bár ezen a mai konferencián – amelyet a „Gazdasági kormányzás csendesülő(?) viharban” címmel tartottak –, sorra jöttek elő a mai és a korábbi időszakok gyengeségei. Lesújtó volt az adatokkal is bőven alátámasztott véleményük az előadóknak a helyzetről, egyre több jel utalt a kilábalás lehetőségeire is.
A válságkezelés uniós tapasztalatairól szólva Elena Flores, az Európai Bizottság (EB) igazgatója elmondta, hogy az EU-ban bizonyos országok gyorsan kerültek válságba.
Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatási ügyek biztosa a fiatal munkanélküliek körülményeinek javítását tartja sürgetőnek. Ebben a körben a munkanélküliség az átlagosnak a kétszerese. Ezért kívánja bevezetni az Európai Tanács az ifjúsági garancia rendszerét, ami lehetővé tenné, hogy az iskolák befejezése, illetve a munkanélkülivé válást követő négy hónapon belül megfelelő állásajánlatot kapjanak a fiatalok. A számítások szerint ez 21 milliárd eurós költséggel járna, de a fiatalok munkanélkülisége évente 150 milliárd eurót emészt fel. Utalt arra is, hogy az unióban a mobilitás is alacsony, bár vannak időnként nagyobb mozgások is. De összességében 3 százalék azok aránya, akik nem saját hazájukban dolgoznak, s a jövőben ennek emelkedésére kell felkészülni. minderre lassan reagált. Kritikusan beszélt Alexander Lehmann, az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) vezető közgazdásza is. Szerinte aggodalomra ad okot az alacsony beruházási ráta, a rövid távú perspektíva nem túl biztató, az elmúlt időszakban folyamatosan lefelé kellett módosítani a régió és Magyarország növekedési kilátásait.
Molnár László, a GKI vezérigazgatója részletesen ismertette a GKI helyzetelemzését, s jelezte: arra számít, hogy májusban újabb költségvetési kiigazítás jöhet.
Jaksity Radován, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója a bankok jelenlegi helyzetét úgy jellemezte, mintha valakinek fél tüdővel kellene lefutnia a maratonit. Miközben a bankok bevételeinek 71 százalékát adják a kamatbevételek, számos körülmény akadályozza a hitelezést. Felmérésük szerint a vállalatok 87 százaléka stagnálásra számít, 13 százalék pedig visszaesésre. A megkérdezett ezer vállalkozásnak csak az ötöde tervezi, hogy hitelt vesz fel.
Wáberer György, a Wáberer’s International elnök-vezérigazgatója (cége megbízásainak négyötöde nem érinti Magyarországot) úgy látja, a válság még sokáig fog tartani.
A konferencia kerekasztal-beszélgetésén Bod Péter Ákos úgy vélte: nem az euróval van gond, hanem azzal, hogy az európai színtéren az állampolgárok saját intézményeikbe vetett hite ingott meg. Felcsúti Péter szerint a kormány és a bankrendszer viszonya állatorvosi lóként jelzi a hibákat, de elkerülhetetlen lesz a kiegyezés. Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője egy régi brazil pénzügyminisztert idézett: inkább a valutatartalékok, mint az IMF.
Kákosy Csaba volt gazdasági miniszter kifejtette: Magyarországot 2000 után a lassú lecsúszás jellemezte, s most már zuhanórepülésben van.
Vértes András a mai állapotokat jellemezve azt mondta: a hitelesség javulásának esélye nulla, a jogbiztonság állapota olyan, hogy befektető ide be nem teszi a lábát, s az árfolyam gyengítése több kárt okoz, mint amennyi hasznot hozhat. Ezért Magyarország előtt nem állhat más út – akármi lesz is 2014-ben –, mint hogy az összes demokratikus erőnek le kell ülnie, megállapítva, hogy az elmúlt tíz évet eltékozoltuk, de nem a hibákat és hibásakat kell keresni, hanem ki kell dolgozni, miként kerülhető el, hogy újabb évtizedeket veszítsünk el.
Bajnai Gordon volt miniszterelnök részletesen taglalta, miért súlyos az ország mai helyzete, és felvázolta azt is, hogyan lehet ebből kilábalni. Egy modellvizsgálatuk szerint, ha a következő hat évben a mostani gazdaságpolitika folytatódna, akkor a GDP legfeljebb 0–0,5 százalékos szinten lényegében stagnálna, a munkanélküliség 11–12 százalékon maradna, mintegy 300 milliárd forint megszorításra lenne ismét szükség, (amely megfelelhetne 5 százalékos áfacsökkentés mértékének), és tartós maradna az adósságnövekedés.
A kilábaláshoz nélkülözhetetlen a növekedés, amely az exportra, a beruházásokra és a fogyasztásra épülhet. Ehhez vissza kell szerezni a hazaiak és a külföldiek bizalmát, ez adhat alapot a beruházásokra, amelyből elindulhat az export és a foglalkoztatás bővülése, és ami alapot teremthet a fogyasztás és a megtakarítások növekedéséhez. Azért, hogy ez elindulhasson, hosszú távú, hat évre szóló megegyezésre lenne szükség a munkaadók és a munkavállalók között. Létre szeretnék hozni az adóalkotmányt, amely jogi garanciákat adna az adójogszabályok stabilitására, és nem pénzbehajtóként működnék az adóhatóság. „Sárga lapot” kapna, aki vét a szabályok ellen, és ha nem hagyja abba, akkor következne a bírság.
Bajnaiék növekedési paktumot kötnének a beruházókkal. Ez kiterjedne arra, hogy az ágazati adókat a beruházások arányában mérsékelnék.
Minőségi felsőoktatást, a közoktatásban egyenlő hozzáférést kívánnak megvalósítani. Más az állam szerepéről is a felfogása: 2014 után nem bosszúállásra, hanem újjáépítésre van szükség. A közigazgatásban mindenkinek helye van, függetlenül attól, mikor került oda, ha ért ahhoz, amit rábíztak, ha megfelel a magas etikai normáknak és lojális az alkotmányhoz.
Bajnai Gordon olyan kormányzást szeretne, amely a törekvő, saját sorsán javítani akaró, megoldásokat kereső embereket állítja a középpontba. A nagyvállalkozókat békén hagyja, a középosztályt megvédi a lecsúszástól, és segíti a felemelkedését, a legszegényebbeknek pedig lehetőséget teremt a kitörésre.