Mikulási ajándék is lehetne: a minap visszakaptam G. B. Shaw Politikai ÁBÉCÉ című könyvét. (Eredeti megjelenése: Everybody’s political what’s what 1944; Gombos László fordításával itthon legutóbb 2001-ben jelent meg a Palatinus-Könyvek Kft.-nél.)
(A szerk. megj.: Az internetes keresgélés után kiderült, hogy a Dante Könyvkiadó (Budapest) 1947-ben már megjelentette Gombos László fordításával, félvászon-kötésben, akkor 331 oldalon, nyomatott a Magyar Központi Híradó Rt. nyomdájában, védőborítóját Hámori készítette.)
Keresőinek az antikváriusok lemondóan legyintenek. Könyvtárban megtalálható.
540 oldalt szemléltetni, alázattal áttekinteni, szemlézni nem tudok; kedvet és tanulságokat keresni mégis érdemes. Éleslátásban, metsző humorban Shawnak azóta sincs párja, ellenfele. Hívei, morális intelmeinek követői Angliában és itthon is lehetnének, kellenének.
A könyv 42 vitriolos fejezetbe sűríti az író meglátásait és következtetéseit. Muszáj néhány fejezetcímet pusztán idézni: Az állam és a gyermek; Akikből az iskolák szörnyeteget csinálnak; A pénzpiac illúziói; A háborúról és a háború nagyjairól; A katona-ember; A helytelenül művelt ember; Állami korrupció; Városi korrupció; Törvény és zsarnokság; Hit és magatartás; Kollektív gazság; Úgynevezett nagy emberek kormányzása.
Két nyitó mondatával érdemes kezdeni: Gyógyíthatatlanul romlott-e az ember? Ha igen, akkor ennek a könyvek az olvasása időpocsékolás és sürgősen ki kell cserélni ízlés szerint detektívregényre vagy valami klasszikusra. (5. o.) Időtlen konklúziója: A tudás, ami 1066-ban Hódító Vilmos számára még kielégítő volt, teljességgel elavult lehet a 20. század miniszterelnöke számára. Ha a nevelés nem tart lépést a változó tényekkel, akkor a miniszterelnök valóságos két lábon járó anakronizmus. A legtöbb miniszterelnök az. (Írja a 8. oldalon, Churchill korában.)
Friss megjelenésű könyv esetében kiváló elemző figyelem-felhívások láthatók, hallhatók pl. a Klubrádióban; avagy vannak a facebook-on: mondjuk Görög Ibolya protokoll-szakértő részéről. Most nekem bemutatni, „értékelni” Shaw-t kései próbálkozás és léptékvesztés lenne. Hadd nyújtsak át egy saját(os) csokrot a szerintem legérdekesebb, leginkább találó és elkoptathatatlan megállapításokból. Merthogy a honi puskaporos légkörben a közélet legnehezebben beszélt nyelve (olykor alig magyar középfokon): az igazság nyelve. Shaw ez utóbbiban is nagy (kút)fő volt.
A demokrácia célja a társadalom megszervezése kivétel nélkül mindenki költségére és javára, nem pedig egyetlen kiváltságos osztály előnyére (65.o.) Rájöttek, hogy a legrosszabb fajta féreg az az emberfajta, akinek az a mottója: Éhezzél, különben én éhezem. (206. o.) Nem elég legyőzni a világot: a legyőzöttet ki is kell békíteni sorsával, vagyis éreztetni kell vele, hogy a hódító alatt jobb dolga van, mint azelőtt. Julius Caesar megértette ezt. (212-213. o.) Ugyanitt, lejjebb: És ha a hódítónak fejébe száll a dicsőség és politikai erények helyett beteges tüneteket mutat föl (ez magától értetődő jelenség: a korlátlan hatalom biztosan öl, mint a ciánméreg), ebből csak baj és szerencsétlenség származhat.
Az államférfi helyezze egy sorba a szépművészetet a vallásos, a tudományos neveléssel, testgyakorlással, sőt, mint politikai erőt föléjük kellene helyezni. (282. o.) (Megjegyzésem ide Churchill híres replikája a hadi helyzetben kért pénzmegvonásról: akkor miért is harcolunk?!)
Ellenállhatatlan politikai képességekkel megáldott demagógok tudják, hogyan kell Démoszt elcsábítani. (339. o.) Lord Melbourne, aki Viktória királynő tanácsadója volt, mikor trónra lépett, kabinetjének egyik ülésén elállta az ajtót, és így szólt: Nem bánom, akármekkorát hazudunk, de ezt a termet egyikünk sem hagyhatja el, amíg meg nem egyezünk, hogy mindnyájan ugyanazt hazudjuk. (430.o.)
A nagy emberek uralmának van két bökkenője. Munkájuk hamar kimeríti őket. Napóleon úgy vélte, hogy egy tábornok hat év alatt kimerül; és ami őt illeti, ő sem volt ugyanaz a férfi Lipcsénél vagy Waterloonál az elbai tartózkodása után, mint amilyen volt Austerlitznél. Mégis sokkal könnyebb egy háborút vezetni, mint egy polgári közösséget kormányozni. (498. o.) Lentebb: A nagy ember uralma ellen szól még az is, hogy túlságosan totális, semhogy keresztülvihető legyen. A legtehetségesebb autokrata is halálra dolgozná magát pár hónap alatt, ha mindent maga akarna intézni, tehát a helyi ügyeket át kell adnia egy sereg megbízott autokratának, akiket legalázatosabb híveiből választ ki, nem pedig legtehetségesebb ellenfeleiből. G. B. Shaw a könyve legvégén munkáját egy nagyon öreg ember kísérletének nevezi, aki a nálánál is tudatlanabbaknak közöl…
Zárszava, 536. o.: Ami pedig az 1944-ik esztendővel kezdődő jövőt illeti… (folytassa, aki tudja). Történelmi súlyú jelentkezők elvétve akadtak. De kéne ma „ide és oda” egy ilyenféle bölcs, szellemes, merész – ma így mondanák – influenszer?! Hogy ne naphalak kóstolgassanak okos delfineket.