A pályázatok: Asztalos Zsolt: Kilőtték, de nem robbant fel; kurátor Uhl Gabriella. Benedek József: Folyamatok és dimenziók. Block csoport: Folyékony látomás; kurátor Jozef Cseres. Bujdosó Attila – Csík-Kovács Zoltán – Jop Japenga – Sipos Melinda: Levegő-projekt. Czibor Éva: Cím nélkül. feLugossy László: Vezethetetlen; kurátor Beöthy Balázs. Halász András– Károlyi Zsigmond: Két festő. Jónák Tamás: Cím nélkül. Kokesch Ádám: Modul; kurátor Fenyvesi Áron. Koronczi Endre: Dal a meghiúsuláshoz; kurátor Frazon Zsófia. Kulinyi István: Egy város lenyomatai Kurátor Kiss Mónika. Elisabeth Ledersberger-Lehoczky: Quo vadis. Janos Schaab Molnar: isujets. Ősz Gábor: A kép terminológiája; kurátor Marc-Oliver Wahler. Reigl Judit: Ikarosz álma. Főkurátor: Germain Viatte, társkurátorok: Makláry Kálmán, Jean-Jaques Salgon. Szombathy Bálint – Minyó Szert Károly – Robitz Anikó – Szemző Tibor: Fotószuprematisták. Tamás Klára: Monumentális idők, kurátor: Miskolczi Tibor. Tasnádi József: A nagypillanat; kurátor: Farkas Viola. Várnai Gyula: Sötét anyag; kurátor: Hornyik Sándor. A pályaművek digitális változata 2013. január 4-től elérhető az interneten.
A beadott terveket a zsűri tanulmányozta, majd a jelentkezők mindegyikének a prezentációját meghallgatta. A zsűri tagjai: Gulyás Gábor esztéta, nemzeti biztos; Bartusz György képzőművész, művészeti író, akadémikus, egyetemi tanár (Kassa); Bordács Andrea esztéta, az Új Művészet szerkesztője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense (Szombathely);Boros Gézaművészettörténész, az EMMI művészeti főosztályának vezetője; Keserü Katalin művészettörténész, akadémikus, egyetemi tanár (Budapest); Készman József művészettörténész, a Műcsarnok vezető kurátora; Sturcz János művészettörténész, egyetemi tanár,a MagyarKépzőművészeti Egyetem tanszékvezetője; Újvárossy László képzőművész, művészeti író, egyetemi tanár (Nagyvárad).
Az értékelés két szakaszban történt. A zsűri az első kör után egy szűkített mezőnyből választotta ki a nyertest. A zsűri nagyra értékelte Reigl Judit műveinek bemutatási szándékát, álláspontja szerint azonbana magyarpavilonban továbbra is a feltörekvő kortárs magyarországi képzőművészet bemutatására érdemes a hangsúlyt helyezni.A magyarpavilon technikai adottságai elmaradnak egy korszerű művészeti kiállítóhely adottságaitól, így műtárgyvédelmi okokból is aggályosnak tartanák, hogy olyan, kiemelkedően nagy értékű alkotások legyenek ott bemutatva, amelyek esetében ez kockázattal jár. Emiatt Reigl Judit műveinek kiállítását a zsűri nem javasolta. Ugyanakkor a nemzeti biztos saját hatáskörében hivatalosan kezdeményezi a biennále főkurátoránál, Massimiliano Gioninál Reigl Judit meghívását a központi tárlatra.
A beadott pályaművek közül az értékelő bizottság kiemelkedőnek ítélte Kokesch Ádám – Fegyvesi Áron, Várnai Gyula – Hornyik Sándor, Asztalos Zsolt – Uhl Gabriella, a Block Csoport – Cseres József, Ősz Gábor – Marc-Oliver Wahler műveit.
Közülük a zsűri Asztalos Zsolt: Kilőtték, de nem robbant fel c. pályaművét értékelte a legjobbnak. Ez alapján a nemzeti biztos felkérte a művészt és a tervezett kiállítás kurátorát, Uhl Gabriellát, hogy az 55. Velencei Képzőművészeti Biennáléna magyar pavilonban rendezzék meg a tárlatot.
A zsűri véleménye szerint Asztalos Zsolt következetesen végiggondolt és a végletekig lecsupaszított, de éppen így líraian emlékezetes projektje egyaránt kapcsolódik hazai és nemzetközi kontextusokhoz. Mivel a tervezett kiállítás formai és bölcseleti kérdéseket egyaránt több síkon jelenít meg, a biennále nagyközönsége számára is befogadhatóvá és érthetővé teszi a témáját.
Az I. világháború óta szerencsésen megtalált bombák, lövedékek, gránátok (amelyek abszurd módon „szemre tetszetősek”, önmagukban design tárgyak) egy „hiba” folytán selejtessé váltak, mintegy megtagadták a sorsukat. (A fel nem robbant bombák lelőhelyeit mind magyar, mind világtérképen megtekinthetik majd a látogatók.) Ezzel emberek életét „mentették” meg, miközben jelenvalóságuk, létük folyamatos fenyegetés, feszültséget kelt. A szürke, félhomályos kiállítótérben 16 monitoron látható lövedékek emlékműként manifesztálódnak a befogadókban – hiszen kegyelmi tárgyak lettek azzal, hogy nem robbantak fel –, s ahogy a képsorok zörejekkel, hangokkal vegyítve lassan peregnek, új narratívákat teremtenek, rávezetik a nézőt arra a lehetséges értelmezésre, hogy a művészi nyelv szignálja, átírja a konfliktusok nyelvezetét.
Ezt a nagyon erős vizuális hatást ráadásul Asztalos azzal, hogy az apszis falára olyan videómunkát vetít, amely azokon a helyszíneken készült, ahol fel nem robbant bombákat találtak, ismét tágabb kontextusba helyezi: az összkép metaforikussága immár mintha arra utalna, hogy minden emberi pillanat a kegyelem és a halál véletlenje között lebeg.
Az installáció gondolatmenetét erősíti és közvetíti a kiállításhoz kapcsolódó katalógus és interaktív felület is, okostelefonokra letölthető alkalmazással, amely még személyesebb kérdésként fogalmazza majd meg a használók számára fenyegetettség és humanizmus viszonyát.
Az 55. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonjában 2013. június 1.–november 24. között egy olyan installációt tekinthetnek majd meg az érdeklődők, amely kompaktságával, metaforikusságával és tágas gondolati horizontjával egyaránt kapcsolódik a 20. század történelmi traumáihoz és a jelenkori magyar és európai társadalmi feszültségek közvetlen eredőihez.
A nemzeti biztos a pályázattól függetlenül kezdeményezte Mátrai Erik képzőművész Gömb című munkájának kiállítását a biennále ideje alatt, de a hivatalos programon kívül, egy velencei szakrális helyszínen.