Bár Nagymaros is, Visegrád is városi rangú település, azon szerencsés és gyönyörű városok közé tartozik mindkettő,
melyeknek nemcsak van elegendő ivóvize, de az kristálytiszta és egészséges is – köszönhetően hazánk
egyedülállóan gazdag vízkészletének.
A ragyogó, napsütötte Duna-partról sok-sok lépcsőn ereszkedtünk le a közműalagútba, melyet a bős-nagymarosi
erőmű építési munkálatai idején, 1989-ben hoztak létre, akkor, amikor a Dunát elterelték, és ez a mederszakasz épp
száraz volt. A 2,8 méter átmérőjű betongyűrűk egy része a földben van, egy része a később visszaengedett Duna
vizében áll. Mindez 16 méterrel a víz szintje alatt, 550 méter hosszan.
Az alagút két végén, hűvös kis teremben egy-egy kiállítást láthat az érkező. Nagymarosnál 4–4 színes táblán
olvashatunk a terem egyik falán a dunai galócáról, a selymes durbincsról, a kősüllőről, a bagolykeszegről, a
tarkagébről, a pajzsoshasú pikóról, szép valamennyi. A nem szép, ámde hasznos, hulladéklebontó, fenéklakó
örvényféregről, evezőlábú rákról, ágascsápú rákról is sok újat megtudhat a víz alatt barangoló. A másik oldalon a
Föld vízkészletének néhány szomorú ténye és adata: egyebek között az, hogy 20 másodpercenként hal meg egy
gyermek a világon a fertőzött víz miatt; hogy a szomjazó országok 20 literes napi vízfogyasztásával szemben a
fejlettek napi 200 litert (!) fogyasztanak; hogy 5–6 km-t is gyalogolnak kisgyerekek vízért kiszáradt területeken;
hogy 800 millió emberhez nem jut el elég tiszta víz…
Az alagút középső, teljes felületet a DMRV Zrt. emblémáival nyomott «jövőfal» borítja: a társaság 2011-re
jószolgálati nagykövetet választott Takács Nikolas énekes személyében. Szlovák állampolgárként méltán képviselheti a Duna két partján élő két népet-nemzetet, köztünk mintegy a híd szerepét töltheti be. Takács ez alkalommal vette át megbízólevelét Gombás Ernőtől, a DMRV megbízottjától, és egy üvegkorsót is, amelyből eztán mindig friss vizet iszik majd (akár koncertjei alatt is), kézfejét pedig körberajzolta, beleírta szülővárosa, Galánta és saját nevét. Ugyanezt tette később a közműalagutat megtekintő védősisakos gyerekcsapat is: a lányok, fiúk lelkesen rajzolták körbe kézfejüket.
A hűvös, hosszú, tiszta és rendezett közmű-alagútban, mint neve is mutatja, közművek futnak egymás mellett:
optikai és egyéb kábelek, ivóvíz- és szennyvízvezeték. Nagymarosról Visegrád felé vízvezeték indul, onnan vissza
pedig az elhasznált víz. Mint megtudtuk, Visegrádon van ugyan jó minőségű ivóvíz, de nem elegendő, ezért kapnak a „szomszédtól” ivóvizet, és hogy a Dunába tiszta és ne szennyezett víz folyjék vissza, ezért a csatornahálózat átvezet az alagúton, hogy az így jusson el a váci tisztítóüzembe.
Átérve a visegrádi oldalra, újabb kis kiállítótérbe jutunk: ott a meghiúsult bős-nagymarosi vízlépcsőnek állítottak
néhány fényképpel emléket, innen szintén elég meredek, lapos sarkú cipőben jól járható lépcső vezet a napsütötte
felszínre.
Az alagút nem látogatható év közben, kivéve most: aki szeretne egy sétát tenni a közmű-alagútban, és megnézni a
két kiállítást, azt március 26-án, 9,30–14 óra között, előzetes bejelentkezés után szeretettel várják az alagútnál.
A csoportokat 30 percenként indítják a visegrádi és nagymarosi fogadóállomásról felváltva. Jelentkezés, tájékoztatás a részletekről a 06 27 511 512-es telefonszámon, vagy a tko@dmrvzrt.hu e-mail címen lehet.
Életünk a víz – egy hamburger elkészítése 2400 liter vízbe kerül
Soha nem látott kihívásokat támaszt a vízellátással szemben, hogy negyven éven belül akár meg is duplázódhat a
városi lakosság aránya a világon, derül ki az ENSZ-nek a víz világnapja alkalmából közzétett jelentéséből. Az
egységnyi vízfelhasználást szemléltető vízlábnyom mérőszámát a jövőben minél szélesebb körben ismertté kell tenni, és a tudományosan megalapozott kutatásokat ideje átültetni a gyakorlatba, hiszen a nagyvárosok vízellátása a fejlődő világban már sokszor ma is megoldhatatlan probléma.
Napjainkban minden második ember városokban él. A városi lakosság alapvető higiéniai, vízellátási és
szennyvízkezelési problémái nincsenek megoldva. Különösen magas, 75% feletti az urbanizáció mértéke az
elmaradott régiókban, ahol a jobb megélhetés reményében a városokba költözők hatalmas kiterjedésű
nyomornegyedeket építenek, ahol rendkívüli vízellátási problémák lépnek fel. A fejlődő világ városaiban 1990–2008 között 40 millióval nőtt azoknak a száma, akiknek nincs állandó hozzáférése tiszta ivóvízhez. A városvezetés ezekben a régiókban nem tudja felvenni a harcot az egyre növekvő lakosság igényeivel és képtelen megoldani az alapvető vízellátást és szennyvízkezelést.
Az európai kontinensen nagymértékű vízhiány eddig csak a mediterrán országokban fordult elő. Még sokan
emlékezhetnek arra, hogy Barcelonába hajókkal kellett szállítani ivóvizet a hosszan tartó aszály miatt 2008-ban. A
vízellátás mennyiségi problémáival a szakemberek szerint a Kárpát-medencében a közeli jövőben legfeljebb csak
időszakosan kell majd szembenézni, de a megfelelő vízminőség megtartása már gondot okozhat. A szélsőséges
csapadékviszonyok ugyanakkor szinte bármelyik évszakban előidézhetnek rendkívüli víztöbbletet vagy vízhiányt, és
ez nem csak a mezőgazdasági termelők számára probléma.
„A vízlábnyom minden egységnyi termékre vagy szolgáltatásra kiszámolható – mutat rá Figeczky Gábor, a WWF
Magyarország megbízott igazgatója. – Egy csésze kávé előállítása 140 liter, egy hamburger elkészítése 2400 liter
vízbe kerül, ennek árát viszont nem fizetjük meg” – hangsúlyozza a szakember. A WWF a víz világnapján arra kér
mindenkit, hogy a lehető legkisebb vízlábnyommal rendelkező szolgáltatást, vagy terméket válassza. Minden kis- és
nagyvárosban, és valamennyi lakott településen számtalan lehetőség van a takarékos vízhasználatra a
közterületeken éppúgy, mint a háztartásokban.
Az esővíz visszatartása, vagy a víztakarékos mosás és mosogatás csak a legegyszerűbb példák erre. „A tiszta és a
megfelelő mennyiségű ivóvíz nem magától értetődő adottság, hanem olyan érték, melyet a lakosságnak, az iparnak
és a mezőgazdaságnak egyaránt meg kell becsülnie – érvel az igazgató. – Minden lehetséges módszerrel
védekeznünk kell az ellen, hogy a pazarló magatartás idézzen elő vízhiányt, vagy vízellátási problémát, és a felelőtlen vízhasználat okozzon vízminőségi gondokat!”
