Tavaly nyáron az amerikai hadsereg százmillió dolláros megrendelést adott a Cardingtonban működő cégnek három (l)égi jármű építésére, és ezeket a léghajókat feltehetőleg nem turisták szállítására, vagy reklámcélokra fogják használni.
Három méretben kínálják az új léghajókat: a 80 méteres óránként 140 kilométeres sebességre képes, és 20 tonna terhet tud szállítani, de a csúcsmodell, a 300 méter hosszú hajó már kétszázzal siklik, és akár 500 tonnányi súlyt is képes vinni, megerősítve pedig az ezer tonna sem elképzelhetetlen. Az óriási költségek miatt azonban ezt a modellt
nem valószínű, hogy megépítik. Az „egy számmal kisebb”, 185 méter hosszú 155 kilométert tud megtenni egy óra alatt, és 220 tonna terhet továbbít.
Az új léghajók légpárnás technológiát használnak a leszállásnál, így gyakorlatilag bárhol képesek leszállni, még a vízen is – ami egy csapásra kibővíti felhasználási lehetőségeket. Az új leszállási technológia révén a raktérbe teherautók is behajthatnak, akárcsak az óriás teherszállító repülők esetében. A léghajó erdőtüzoltásra is felhasználható – állítja a gyártó cég; az amerikai hadsereg légi megfigyelésre akarja alkalmazni.Az eredeti zeppelinek nem voltak gazdaságosak, csak állami támogatással lehetett fenntartani a gyártásukat. Kérdés, hogy a kései utódokkal mi lesz.
A zeppelin eredetileg merev vázas, irányítható léghajó volt, amelyet tervezőjéről és gyártójáról, a német Ferdinand von Zeppelinről neveztek el. Ilyen léghajók először a 20. század elején épültek, felhasználva az első, irányítható léghajó konstrukcióját, melyet az éppen 160 esztendővel ezelőtt született magyar Schwarz Dávid úttörő munkával alkotott meg. A konstrukció sikere révén a zeppelin világszerte az irányítható merev szerkezetű léghajó neve lett.A zeppelineket utasszállításra és katonai célokra is használták. A Deutsche Luftschiffahrts-AG volt az első a világon, mely kereskedelmi járatokat üzemeltetett, még az I. világháború előtt. A háború kitörése után a német hadsereg széles körben használta a zeppelineket bombázóként és felderítőként.
A német vereség megállította a léghajó-üzletet, de Zeppelin gróf halála után, az 1920-as években utódja, Hugo Eckener vezetésével a polgári célokra épült zeppelinek reneszánszukat élték. A csúcspont az 1930-as években volt, amikor az LZ 127 Graf Zeppelin és az LZ 129 Hindenburg rendszeres repüléseket hajtott végre Németország és Észak-Amerika, valamint Dél-Amerika között. A hidrogénnel töltött LZ 129 Hindenburg léghajó 1937. május 6-án, 72 utassal a fedélzetén, New Jersey-i Lakehurst fölött kigyulladt és elégett. A zeppelin-léghajók használata ezt követően hosszú időre szünetelt.