Уважаемый Сергей? Vagy még „csak” Dear Sergey?

Az (ezerkilencszáz)ötvenes évek elején terjedt el az a „népi” szóbeszéd, hogy Rákosi (Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának fő-, majd első titkára) Magyarországot, mint újabb tagköztársaságot, be akarja léptetni a Szovjetunióba. Aztán egy idő múlva azt kezdték el mondogatni, hogy mindez azért nem fog menni, mert Rákosi és a szovjet vezetés ennél azért józanabb.

Lehet, hogy józanabb volt, lehet, hogy nem volt józanabb, fogalmam sincs.

Ám azt tudom, hogy Szijjártó Péter meghívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert (Szijjártónak csak „kedves Szergejt”) a budapesti nagyköveti fórumra, ahol zárt ajtók mögött egy „szuverénnek” hazudott és imaginált állam külpolitikai orientációja és stratégiai elképzelései kerülnek szóba, mint rendesen. Üzenetértéke és demonstratív ereje van annak, hogy a nyugati szövetségesekkel való egyre élesebb konfliktusok idején a magyar külügy a nagy orosz barátot hívja meg díszvendégként.

Vagyis megnyugodhatunk: ami Rákosinak – ezért vagy azért – még nem sikerült, azon Orbán és Szijjártó immár teljes erőbedobással dolgozik.

A magyaros vendégszeretetet ismerve csak remélni tudom, hogy a meghívott nagykövetek telefonjain lévő adatokat a Pegasus kémprogram segítségével „kedves Szergej” a magyar vendéglátók előzékenységének köszönhetően mindjárt orosz fordításban fogja tudni olvasgatni.