Átadták a MÚOSZ életműdíjait és szakmai elismeréseit

(Forrás: eMaSa) Nem szabad elfogadnunk megalázó munkafeltételeket, retusálási parancsokat, vagy éppen felesleges bulvárosítást. De el kell fogadni a kis ország teherbírására vonatkozó számokat, be kell látnunk, hogy kevesebb lap lesz, és kevesebb újságíró – fogalmazott Horvát János újságíró, a MÚOSZ sajtónapi ünnepségén, melynek keretében szakmai elismeréseket adtak át, köztük a MÚOSZ életműdíjának számító Aranytollakat.
„A magyar újságíró társadalom – miként az egész magyar társadalom – hagyományosan nehezen és vonakodva néz szembe a megváltozott valósággal. Az újságírók többsége mind a mai napig nem emésztette meg, hogy szerepe alapjaiban megváltozott. Régen mi a politika aktív részesei voltunk. Missziót teljesítettünk. Benne voltunk a klubban. A döntéshozók közelében éltünk, tudtuk a dolgokat. A rendszerváltás után hamar kiderült azonban, hogy az újságírás sokkal inkább professzió, mint misszió, nem kiváltságos világ, hanem hivatás, melynek szakmai szabályai vannak, és a jó újságíró valójában közvetítő médium a nyilvánosság és politikai erők között, a társadalmi nyilvánosság ügyét szolgálja, és legkevésbé a maga érdekeit. És sajnos a piac törvényei ugyanúgy érvényesek rá, mint bárki másra” – mondta el ünnepi beszédében Horvát János a Magyar Újságírók Országos Szövetségének március 14-ei sajtónapi ünnepségén. 
Hangsúlyozva, hogy „a sajtóban dolgozók igazi, közös feladata, hogy ezt a nyilvánosságot okosan és jól működtessék. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Megélhetésük – becsületes megélhetésük – fő eleme az, hogy megtalálják helyüket e nyilvánosság formálásban, alakításban, egyénenként, újságíróként és szövetségeiken, szakmai egyesületeiken keresztül is.” 

„Tudom, hogy 1848 március idusán a szabad sajtót követelő ifjú tömegeket nemigen lehetett volna untatni terjesztési problémákat, vagy nyomdai költségeket ismertető szónoklatokkal. Mert akkor a tét tisztán politikai volt. Úgy hívták demokrácia. Tét ez ma is. Beszélnünk kell tehát róla mindaddig, amíg az új, úgynevezett médiaalkotmány valamint a médiatörvény demokráciát sértő cikkelyei, a közmédiából ismét államivá lett tévé és rádióbeli anomáliák el nem tűnnek. De ne feledjük; mai bajaink döntő része évek hosszú során át, a korábban felsorolt problémák nyomán jött létre” – figyelmeztetett Horvát János. (A beszéd teljes terjedelmében olvasható a MÚOSZ médiaszakmai portálján, az eMasán.)

Az ünnepi műsorban közreműködött Vallai Péter Jászai Mari-díjas színész: szellemes tolmácsolásában a jelenlévők Esterházy Péter írását, a „Kossuth Lajos azt üzente” címmel 1989 nyarán, a Hitelben közölt publicisztikát hallhatták. Duleba Lívia fuvolaművész Bartók Béla „Este a székelyeknél”, és a „Három csíkmegyei népdal” című művét adta elő, zongorán kísérte Gábor József. 

A díjak átadása előtt Acsay Judit, a MÚOSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke bejelentette: az olasz újságírószervezetek szövetsége szombaton az év riporterének járó díjjal ismeri el két magyar kolléga,Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka – a MÚOSZ által is több támogató nyilatkozattal kísért – kiállását a magyarországi sajtószabadság védelmében. 

 A MÚOSZ Elnöksége és Választmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett kollégáknak, életművük elismeréseként. Az Aranytollakat az e célra létrehozott bizottság javaslatai alapján az elnökség évente egy alkalommal ítéli oda, s ünnepélyes átadásukra a Magyar Sajtó Napján kerül sor. 

Az idei kitüntetettek: 

Árpási Zoltán sok éven át a MÚOSZ Elnökségének tagja volt, 2011 december óta a Küldöttgyűlés egyik elnöke. 1975-től tíz éven át a békéscsabai Lapkiadó Vállalat igazgatója, 1985 és ‘90 között a Békés Megyei Népújság, majd 1991 és 2006 között a Békés Megyei Hírlap, végül 2006 és 2010 között a Somogy Megyei Hírlap főszerkesztőjeként dolgozott, innen vonult nyugdíjba. Nemcsak szerkesztőként, jegyzetíróként becsüli környezete, hanem több kötet szerzőjeként is. Ezek közül három foglalkozik szülővárosával és lakhelyével, Gyulával, de kiemelhető a Varga Imre szobrászmesterről, vagy Mosonyi Emilről, a vízépítés professzoráról szóló munkája is.

Bozsán Eta évtizedek óta publikál az írott sajtóban. Üzemi lapoknál kezdte a pályát, majd a Pesti Műsor szerkesztőségébe került, ahol 23 évig dolgozott. A színházi végzett munkásságát Thália-díjjal ismerték el. Több szerkesztőségnek, magazinnak külsőzött, külsőzik ma is. Egyebek mellett az Új Életnek, a Családi Lapnak, a Hölgyvilágnak, a Korhatárnak, a Korkontrollnak, a Premiernek, az Operabál lapjának, a Fannynak, a Tere-ferének, az Eszesnek, a Terézvárosi lapnak, a Kiskegyednek és a Storynak.

Cserhalmi Imre 1957-ben gyakornokként került a Népszabadsághoz, majd a napilap munkatársa, vidéki tudósítója és rovatvezetője volt. Később felelős szerkesztő, majd főmunkatárs a Magyar Rádiónál; főszerkesztő-helyettes az Európa című képes hetilapnál. Megbecsült olvasószerkesztője volt egyebek mellett a Magyar Sajtónak vagy a TVR Hét-lapcsaládnak. 1975 és 1980 között a Győri Nemzeti Színház igazgatója. A MÚOSZ-ban több funkciót is betöltött, volt az oktatási igazgatóság, majd a Bálint György Újságíró Akadémia vezetője, választmányi tag és elnök. Több felsőoktatási illetve felnőttképzési intézményben tanított és tanít. Dolgozott televíziós filmek forgatókönyvírójaként, színműveit több színház bemutatta. Riportkötetek, újságíró-oktatási munkák szerzője. 

Farkas József György 1967-től a Magyar Televíziónál a Híradó külpolitikai rovatának gyakornoka, majd ugyanitt munkatárs, helyettes rovatvezető, négy éven át a lap moszkvai tudósítója. 1984-től a 2004-ben történő nyugdíjazásáig a Népszabadság belső munkatársa, a lap prágai-pozsonyi, majd bécsi tudósítója. Összegyűjtötte a különböző országokban fellelhető, részben kevéssé ismert magyar emlékeket, s ezeknek cikksorozatot szentelt. Több, az ifjúsággal és a fiatal sajtómunkásokkal foglalkozó nemzetközi program koordinátoraként is tevékenykedett. 1996-tól a MÚOSZ Külpolitikai Szakosztályának titkára, majd 2008-tól elnöke.

Mayer Éva 1994-tõl a Barátság címû folyóirat felelõs szerkesztõje, újságírója. Az idén XIX. évfolyamába lépett kulturális és közéleti folyóiratot Ember Máriával közösen alapította. Ezt megelõzõen Mayer Éva csaknem három évtizedig a Neue Zeitung címû német nyelvû magyarországi hetilap belsõ munkatársa volt. Újságírói és szerkesztõi pályája a Magyarországon élõ nemzetiségek, etnikai, vallási és szociális kisebbségek, valamint a többségi társadalom történelmi, kulturális és társadalmi közeledését szolgálta. Lassan nyolc éve működteti a www.nemzetisegek.hu internetes portált is, amely még nagyobb hozzáférhetőséget és kutatási lehetőségeket biztosít a nemzetiségek iránt magyar nyelven érdeklődőknek.

Földes Tamás első írása 1957-ben jelent meg a Magyar Ifjúságban, majd rendszeresen foglalkoztatta a Magyar Nemzet, évekig külső munkatársként dolgozott az Élet és Irodalomnak, a Film, Színház, Muzsikának, az Esti Hírlapnak, a Hétfői Híreknek, a Szabad Földnek, a Tükörnek, a Budapest folyóiratnak, a Magyar Rádiónak, a pozsonyi Új Szónak és a megyei lapokat cikkekkel ellátó Központi Sajtószolgálatnak. Újságírói státuszt 1964-ben kapott, négy éven át üzemi lapoknak dolgozott. 1968-ban került a Magyar Hírlaphoz, 1973-tól a lap főmunkatársa. 1983-ban családjával elhagyta az országot és Los Angelesben telepedett le, a rendszerváltás után a Magyar Hírlapnak és más lapoknak írt hollywoodi tudósításokat. Az amerikai magyar nyelvű hetilapok (Amerikai Magyar Hírlap, Californiai Magyarság) munkájába 1993-ban kapcsolódott be. Két regény szerzője.

Nemes András klarinétművészként indult pályáján, majd 1972-ben zenei szerkesztő lett, először Czigány György, majd Meixner Mihály keze alatt dolgozott. A Magyar Rádióban töltött közel 40 év alatt mintegy ezerötszáz műsorban lépett zenei riporterként mikrofon elé, mások mellett a Házimuzsika, a Ki nyer ma?, a Hangverseny-közvetítések, a Találkozás a stúdióban összeállításokban. Számtalanszor próbálhatta ki magát saját ötleteiben: műsorsorozatokban, egyórás zenés portrékban műsorvezető-szerkesztőként, például a Színész vagyok, énekelek; Saját hangja, vigye haza…; Zongorakísérő vagyok vagy a Zenés beszélgetések című műsorokban.

Ráday Mihály a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett rendező-operatőri diplomát. A Magyar Televíziónál helyezkedett el, ahol a legkülönbözőbb műfajokban kipróbálhatta tehetségét, a tévéjátékoktól a gyermekműsorokon át a dokumentumfilmekig és stúdióműsorokig. Az „Unokáink sem fogják látni” című legendás műsora 1980-tól közel 31 éven át szerepelt a képernyőn. Szerkesztője, műsorvezetője és operatőre volt, mozgalom és egyesületek szerveződtek köréje. A MÚOSZ elnökségének, több ciklusban is tagja volt. Számtalan cikket publikált, könyveket írt, fotóalbumokat készített, kiállításokat szervezett, részt vett a törvényalkotásban.

Rostás-Farkas György alapító irodalmi főmunkatársa volt az első magyarországi roma lapnak, a Cigány Újság – Romano Nyevipének. Elnök-főszerkesztőként megalapította a Közös Út – Kethano Drom kulturális-társadalmi magazint. A MÚOSZ Cigány Újságírók Szakosztályának elnöke. Tanulmányai, cikkei számos lapban jelentek meg, többek között az Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Pedagógiai Szemle hasábjain. Munkásságát eddig József Attila-, Móricz Zsigmond-díjjal valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével és Babérkoszorújával ismerték el.

Szalay Zoltán a hazai sajtófotográfia meghatározó személyisége. Több mint fél évszázados munkássága során fotóriporterek generációit tanította. Ötletgazdája és főszervezője az idén harmincéves Magyar Sajtófotó Pályázatnak és Kiállításnak, valamint a népszerű kísérő tárlatoknak. A pályát 1954-ben a Fővárosi Fotó Vállalat riportosztályán kezdte. 1958-tól 1988-ig a Rádió és Televízió Újság fotóriportere. Dolgozott a Tükör, az Új Tükör képes hetilapnál, az IPV képszerkesztőség-vezetőjeként. 1985 és 1990 között a Magyar Hírlap, 1990 és 1992 között a Kurír, 1993 és 1995 között a Blikk képszerkesztője, fotórovat-vezetője. Számos egyéni tárlat és könyv készült felvételeiből. Műveit kiállították többek között Zürichben, Berlinben, Brémában, itthon pedig Pécsett, Szegeden és Budapesten. A fotóriportereknek adható legjelentősebb állami és szakmai elismerések birtokosa.

Az Aranytoll-kitüntetést – a MÚOSZ hagyományosan – minden évben határon túli újságírónak is odaítéli. Az idén ketten kapták meg a díjat. 

Szilvássy József 1968-tól két évtizeden át a pozsonyi Új Szó kulturális rovatának szerkesztője, majd vezetője, 1988 és 1990 között a lap főszerkesztő-helyettese, 1990-től 2001-ig főszerkesztője. 2001-ben a pozsonyi Pravda munkatársa (kommentátor és tudósító), 2001 októberétől a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítója. Az Új Szó kulturális rovatában elsősorban színházi kritikákat és a szlovák-magyar kulturális kapcsolatokat elemző írásokat írt. Szilvássy József minden minőségében a szlovák-magyar kulturális és politikai kapcsolatok megszilárdítására és gyarapítására törekedett. 1998-ban elsősorban ezekért a törekvésekért és érdemekért Szabad Sajtó Díjat kapott.

Tomcsányiné Jakab Mária pályája 1972-ben Bukarestben indult, a Ceausescu-rezsim lazulásának éveiben alakult román közszolgálati médiában. Előbb rádiósként majd televíziós műsorvezető-szerkesztőként, hírbemondóként, kulturális rovatszerkesztőként dolgozott. Valamennyi műfajban alkotott. Leginkább a színház, az irodalom és a helytörténet érdekelte. 1985-ben a magyar tévéadást és az erdélyi magyar rádióadásokat egyik napról a másikra leállították, a szerkesztőségeket felszámolták. Tomácsányi Mária az egyetlen megmaradt magyar nyelvű médiánál, a Bukaresti Rádió magyar nyelvű adásánál folytatta munkáját. 1989 után az egykori szerkesztőség néhány tagjával közösen újraindították a magyar tévéadást. A rendszerváltást követően Tomcsányi Mária a Magyar Televízióban is bemutatkozhatott műsorvezetőként és szerkesztőként. 

Szakosztályi, alapítványi elismerések

A kulturális újságírók Virág F. Éva-díját – a jelképes (ma már nem is létező) egyforintost – Kozár Alexandra vehette át. Újságírói pályáját a Magyar Hírlapban kezdte, majd tíz éven át volt a Népszava Szép Szó címmel szombatonként megjelenő kulturális-közéleti mellékletének szerkesztője. Jelenleg – mint azt V. Bálint Éva laudációjában a magyar média abszurditásainak egyikeként kiemelte – egyetlen szerkesztőségnek sem tagja. 

A fiatal sportújságírók Németh Gyula-díját Voleszák Gábor, a Nemzeti Sport hazai és nemzetközi futballal foglalkozó fiatal munkatársa vehette át. 1994-ben Németh Gábor író, édesapja Németh Gyula emlékére létrehozta a Németh Gyula-díj Alapítványt. Az alapítvány célja: kitüntetésben részesíteni a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóban dolgozó, pályakezdő fiatal újságírót, aki munkájával felkeltette a sportújságírók elismerő figyelmét, s akit szakmai és emberi tisztesség, felkészültség, választott sportágának feltétlen szeretete és szakmája iránti nemes alázat jellemez. A díjat a szerkesztőségek javaslatai alapján az alapítvány kuratóriuma ítéli oda. 

A MÚOSZ Gazdasági Újságírók Szakosztályának Gazdasági Sajtó Díjátaz idén Osváth Sarolta, a Pannon Lapok Társasága újságírója, a MÚOSZ Felügyelő Bizottságának elnöke vehette át. Először adták a MÚOSZ Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztályánakelismerését: a Soó Rezső-díjat Bognár Mária kapta.