Az előadáson Győriványi Ráth György karmesteri vezényletével először egy Ravel Bolerójára készült balettet láthat a közönség, amelyet a spanyol Ballet Español Ensemble előadásában, Lola Greco koreográfiájával négy női és egy férfitáncos ad elő. A második részben az opera Judit alakjának megformálója a világ jelenleg egyik legismertebb mezzoszopránja (és egyben a produkció ötletadója), Komlósi Ildikó, partnere pedig a címszerepben Kovács István lesz. A Balázs Béla szürrealisztikus-balladai librettójára készült Bartók-műnek éppen száz esztendővel ezelőtt, 1911-ben volt az ősbemutatója, így ez az előadás tisztelgés is a világszínpadok ma legismertebb magyar operája előtt. Az előadás visszahozza majd a sokszor elhagyott Prológust is, és a különböző korú hajdani asszonyok meg a Boleró táncosai között is különös hangulatú férfi–női kapcsolati ív feszül majd.
A Bartók-remekmű a könyvdrámákhoz hasonlatosan szcenikailag nehezen állítható színpadra. Általában mozgó díszletelemek és fényhatások érzékeltetik a vártermek hangulatait, de az oratóriumi előadások és a filmes megvalósítás lehetőségei között elég szegényes volt a színpadi látvány. Márpedig a mai kor emberét – már csak a mindegyre sokasodó 3D-filmélmények hatására is – egyre több látványelem kényezteti el. A színpad eddig kimaradt ebből az elkerülhetetlennek látszó fejlődésből. Itt a 3 dimenziós animáció tervezője Andrew Quinn számítógépes szakember, aki a Mátrix, a Dark City és a Tomb Raider című filmben két építésszel együtt dolgozott a látvány megteremtésén. Gian Marco Campanino és Marcella Gallotta hozta létre a vár főbb helyiségeit. „Hangulatukban a képek inkább egy sötét atmoszférát adnak majd a térnek, de aztán folyamatosan egyre szürreálisabb, álomszerű tájat ábrázolunk. A Bolero háttere inkább absztrakt, hiszen a színpadon is több a mozgás, a táncosokról nem szerettük volna elvonni a figyelmet. A fények itt is nagyon hangsúlyos szerepet kapnak majd” – hangzott el a tájékoztatón.
Most a technika jóvoltából tehát a tér mélységei kitágulnak, néha keze előtt érzi a néző, máskor hatalmas csarnokok távlatában érzékelheti a mozgó elemeket. Így az egyidejűség megteremti az élő és a virtuális valóság egybe komponált operaszínpadi élményét is. Az alkotó csapat új megoldást talált fel a real time 3D sztereo-effektusok létrehozására, ez a „3DLive Live” fejlesztés, melyet a világon először a Magyar Állami Operaházban használnak majd.
Az est rendezői Renzo Cerbo, filmes szakember és Caterina Vianello színházi rendező. A producer, Francesco Stochino Weiss, (Komlósi Ildikó férje), eddig is számos újszerű klasszikus zenei kezdeményezés létrehozásában vett részt. Többek között az ő nevéhez kötődik a „Carmen Mito del Gitano” előadás 1989-ben, mely egyben José Carreras visszatérése volt, 1994-ben a „Mozart Requiem da Sarajevo”, melyet a szarajevói könyvtár romjai között adtak elő a boszniai háború idején. 2002-ben technológiai kísérletezésbe kezdett az „Inno dalle Vette” kapcsán, ahol Brahms Alt rapszódiáját adták elő II. János Pál pápának oly módon, hogy a szólista, a kórus és a zenekar Olaszország három pontján énekelt és játszott egyszerre műholdas kapcsolat segítségével. Három évvel ezelőtt Pekingben, az olimpia idején ő rendezte az „Invisible Cities”-t, melyet az egész világon közvetítettek a Tiltott Városból.
Komlósi Ildikó szerint a 3D-s előadás hosszabb távú célt is szolgál majd: „Az operának élnie kell. Haladni kell a korral, olyat kell ajánlanunk a színházakban, színpadokon, amire bejön a közönség, sőt, még a fiataloknak is tetszik, és azt mondják, hogy ez érdekesnek ígérkezik!” Ehhez fűzte hozzá férje, hogy az Erkel Színház a maga kétezres nézőterével és jó akusztikájával akár a világ első 3D-s színházává is átalakítható lenne.
A sajtóeseményen az is elhangzott, hogy a produkció előkészületei már hosszabb ideje folynak, de az Operaház élén bekövetkezett folyamatos vezetőváltások megakadályozták a tényleges szerződéskötést. Végül abban állapodtak meg (hogy a belefektetett energiák se vesszenek el), hogy az előadás a 3DLive Live produkciójában magántőkéből kerül színre, így az estek bevétele is a producert illeti. A további előadások joga itt marad, és a bevétel felosztásáról külön állapodnak meg.
Az alkotók ígérete szerint senkiben sem fognak elhomályosulni az eddig látott csodálatos Kékszakállú-rendezések, de a 3D-s produkció segítségével egy órára olyan világba léphetünk, ami élő előadás során eddig lehetetlennek bizonyult. Azok pedig, akik már számtalanszor látták a Bolerót, most egy olyan, erotikával és indulatokkal teli előadást láthatnak, mint még soha. A zenekari árokban elhelyezett speciális mikrofonok küldötte jel indítja majd az effektusok mozgását is, tehát a tempót nem a gép, hanem az élő zenei élmény diktálja. A világpremierig hátra lévő alig több mint két hét alatt a próbákon alakul majd ki, hogyan tudják ezt az eddig csak filmekben használt kifinomult szoftver-rendszert élő produkcióban is alkalmazni.
A Touch Designer nevű számítógépes programot Greg Hermanovic, a sidefx szoftver Oscar-díjas feltalálója alkotta meg. Ezt a szoftvert olyan filmekben használták már, mint a Mátrix, a Dark City, az Eredet és a Harry Potter. A piacon fellelhető legkorszerűbb valós idejű 3D/interaktív/hangfelismerő szoftverről van szó.
A virtuális opera- és balettelőadás szeptember 7-én, 9-én és 10-én este látható majd a Magyar Állami Operaházban. A nézők a jeles világpremier alkalmából részvételt tanúsító emléklapot, valamint a művészek aláírásával ellátott képet is kapnak majd.