A rendszerváltás előtti idők egyik jellemzője a hiánygazdálkodás volt, s ez a szocialista külkereskedelemben is időről időre hallatott magáról. Cikkünk szerzője, a Népszabadság berlini tudósítója az 1980-as évek második felében az ottani magyar kereskedelmi kirendeltségtől kapta a témát – és az ‘optimista kicsengés’ leírását. A legnagyobb példányszámú magyar napilap 1985. szeptember 23-án nyugtatta meg vele olvasóit.
«Központi Gyógyszertár
Berlin, Német Demokratikus Köztársaság
Tisztelt Cím
Kérem, legyen szíves a mellékelt receptre írt gyógyszert címemre utánvéttel elküldeni, mivel nagy szükségem van rá. Magyarországon nem tudom beszerezni. Hiánycikk. (Pészmékerem van.) Előre is hálásan köszönöm.
Tisztelettel: (név, pécsi cím)»
A borítékban mellékelve két recept és – biztos, ami biztos – egy leáztatott Corinfar-címke is …
A német postások találékonyságát dicséri, hogy a levelet a berlini magyar kereskedelmi kirendeltségre juttatták el. (Az itteniek – akik e levél nélkül is jó ideje igyekeztek már a Corinfar-gondok csökkentésére megoldást találni – intézkedtek, hogy a levélíró megkapja a gyógyszert.)
De hát mi volt az oka a hiánynak és mik a perspektívák? Erről beszélgettem a lipcsei vásáron az NDK legnagyobb gyógyszer-külkereskedelmi vállalata, a GERMED illetékeseivel, és ugyanezt kérdeztem Fáczányi Istvántól, a Medimpex berlini képviselőjétől.
A Corinfar alapvetően koszorúértágító szívgyógyszer. Ám, mint a válaszokból kiderült, éppen emiatt az értágító hatása miatt nemcsak a valóban rászorulók kedvelték meg igen gyorsan, de – mivel a magas vérnyomást is enyhíti – az ettől szenvedők is „rákaptak”. A problémák igazán ott kezdődtek, amikor a kevésbé energikus orvosok a vitákat kerülendő inkább eleget tettek a makacs páciensek követelőzésének. A „divatgyógyszerek” jelensége egyébként mindenütt fellelhető, így a Corinfar nemcsak nálunk, de más szocialista országokban, sőt az NDK-ban is átmenetileg hiánycikké vált, s így az exportot sem tudták az igényeknek megfelelően emelni.
A magyar külkereskedők – az otthoni kereslet viharos növekedésének ismeretében – már erre az évre is hárommillió dobozos megrendelést szerettek volna NDK-partnereikkel elfogadtatni, a német fél azonban éppen a megnövekedett érdeklődés és a korlátozott gyártáskapacitás miatt, csak valamivel több, mint egymillió doboz Corinfar szállítását tudta vállalni. Ez egyébként tekintélyes hányada volt annak, amennyi ebből a gyógyszerből akkortájt a drezdai gyárban egyáltalán készült.
Ami ezután következett, az (koros) olvasóink előtt annyiban ismert, hogy a Corinfar hiánycikké vált, s ez törvényszerűen megszülte a maga hiánypszichózisát: mindenki igyekezett „bespájzolni” belőle. Az viszont kevésbé vagy talán egyáltalán nem köztudott, hogy a két ország külkereskedői és vállalatai nem tekintették az ügyet a tavalyi szerződés aláírásával befejezettnek, hanem közösen folytatták erőfeszítéseiket az igények kielégítésére.
Az NDK-nak elsősorban a korlátozott termelési kapacitás okozott gondot. Ez év elején azonban – az országaink között meglevő és jól működő gyógyszergyártási együttműködés keretében – egy kiegészítő megállapodást írtak alá. Ennek értelmében a magyar fél olyan készítményt szállít az NDK-ba, amellyel itt tetemes belföldi igényt elégít ki, s az így felszabaduló berendezésekkel bővíteni tudják a Corinfar-termelést.
Az együttműködés eredményeképpen az NDK már az idei második félévben emelni tudta az 1985-i megállapodás tételeit, s a júliusig leszállított mintegy hatszázezer dobozzal szemben december végéig több mint kétmillió Corinfar eladását vállalta. Berlini kereskedelmi kirendeltségünk vezetői azonban aláhúzták, hogy ez az örvendetes fejlemény nemcsak a gyártási kooperációban rejlő lehetőségeket bizonyítja, de mindenképpen dicséri a német partnerek rugalmas magatartását, segítőkészségét. Ennek az eredménye ugyanis, hogy az NDK már a nyár végére előrehozott szállításokkal is igyekezett a Magyarországon kialakult Corinfar-hiány mielőbbi enyhítéséhez hozzájárulni.
A kép most egyértelműen biztató. Fáczányi István a lipcsei vásárról közel két és fél millió doboz Corinfart garantáló 1986-i szerződéssel érkezett vissza Berlinbe. A megállapodás nagyságrendjét talán érzékelteti, hogy eddig 17 millió rubel értékű NDK-gyógyszert kötött le a Medimpex a jövő évre, s ebből egyedül a Corinfar több mint 13 millióra rúg.
Külkereskedőink szerint az idei megemelt szállítások már a negyedik negyedévben feltétlenül éreztetik otthon hatásukat, a jövő évi kontingens pedig (amelynek ütemes, folyamatos szállítására ígéretet kaptunk) várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy a Corinfar-hiányt végérvényesen a megoldott kérdések dossziéjába zárják Berlinben és Budapesten egyaránt.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
