Az állatorvosi ló arról ismerszik meg, hogy hol stadionépítés, hol lombkorona-sétány, hol 244 000 millióért a fejedelmi vő udvartartásából megvett üzleti tranzakció formájában kocog elénk. Az állatorvosi ló ritkán nyerít és zabot sem kér, csak a mi ezermillióinkra van szüksége. Ha hazug plakátokkal terítik be a várost, ha harmadosztályú mozifilmet dobatnak össze egy alkegyenccel, ha a kórházi gyógyszer-ellátást megkapja egy csókos, ha 35 évig a haver, akivel egy test egy lélek, kapja az útfelújítási díjakat, ha az állami intézmények maradék, főként Balaton-parti üdülői megbízható családi kézbe kerülnek, ha a szemétszállítás díja is a végén ott landol, ahol… és sorolhatnánk napestig, akkor ez külön-külön mind állatorvosi ló.
Ha egyben nézzük, akkor Magyarország szisztematikus kifosztása egy kicsiny, a vezértől függő oligarcha-csoportocska által. Magyarország nem volt és ahogy elnézzük, nem is lesz jóideig. Más kérdés, okoz-e ez nagyobb hiányt a sírt körbevevő népek körében. Magyarországon az állatorvosi ló nyerge alatt puhított hússal, hátrafelé nyilazva folyik a kifosztás. Az akciót már meg is áldotta a szankciós listákról leimádkozott Kifosztovics pátriárka.
De vezessük elő mai állatorvosi lovunkat! Aminek akkora a szerszáma, hogy egy Lázár János által, a mi 15 milliárdunkból menedzselt mezőhegyesi csődörnek is a dicsőségére válnék. Kiébe kerül?
Az állatorvosi lovak hátán vágtató Schadl György elnöksége idején a mindenféle korrupciótól mentes, az állami igazságszolgáltatás részeként funkcionáló bírósági végrehajtói kamara eladott két ingatlant. Jóval olcsóbban, mint ahogy vette és bőven a vélelmezhető piaci ár alatt. Miközben a múlt években az ingatlanok ára, (kérdés következik): csökkent/nőtt?
Akik szerint csökkent, azok bizonyára állatorvosi lovak ápolására szakosodtak.
A rendőrség gyorsan írásba adja, természetesen nem gond az, ha egy kamarai vezető bőven rossz üzletet csinál. Végülis nem lehet mindig csak nyerni. Nem lehetünk mindannyian Mészáros Lőrincek, az örök nyertesek.
Áron alul adta el, na zagson. Bárkivel előfordulhat ez a pár száz milliós tévedésecske… Haladjunk tovább!
Most jön a vevő. Egy igazi keresztapa. Keresztapa, méghozzá Rogán valóságos és belső titkos tanácsos egyik gyermekéé. Igen, Rogán az, aki egy egyszerű kis találmányocskát is olyan ügyesen tud eladni, hogy aztán azóta is dől a pénz belőle. A szerencsés egyik vevő tehát Nagy Ádám, a keresztapa és Rogán titkára, kabinetfőnöke, bizalmasa.
Mondjuk, a múltkor, amikor a közértpénztáros három zsemlye helyett csak kettőt számolt, én szóltam, hogy hahó, tessék figyelni. De én nem is vagyok senki keresztapja. Nagy Ádám, aki viszont keresztapa, nem szólt, hogy ez valószínűleg pár százzal, de millióban, olcsóbb. Figyeljen oda az eladó! Azért szól, mert ő közben állami alkalmazott is és nem szeretné, ha a köz károsodnék. Aha.
De bölcsen hallgatott. Pedig Nagy Ádám keresztapának jogi diplomája is lett. Igaz, vizsgái egy részét valaki más tette le helyette, Schadl segítségével, de az egyetem szerint ebből nem kell ügyet csinálni, a diploma akkor is jár neki – végül is egy jogász legyen élelmes.
Nagy Ádám doktor és keresztapa persze nem figyelhet mindenre. Dolga, mint a pelyva a ló istállójában, hiszen bekerült abba a Vodafone-vezetőségbe, amelybe az állam az összes magyarországi tanár sok éves fizetésével szállt be és az Antenna Hungaria igazgatóságában is meg kell ülnie egy kancát.
Az állatorvosiló-ügyhöz tartozik még, hogy Nagy Ádám apja, aki afféle gondok lehetett Rogán valóságos és belső titkos tanácsos udvarában, birtokolja Rogán méretes otthonát és még egy ingatlan becsúszott hozzá.
De, aki a stróman szót emlegetné vele kapcsolatban, az megnézhetné magát. Igaza védelmében akár az alkotmánybíróságig is ellovagolna, ott meg, legyünk nyugodtak, neki adnának igazat.
Szóval, nem stróman, nem összefonódás, nem csalás, nem ámítás.
Csak tudnám, ki lehet az a Tóni, Barbara, Ádám?
