(Írta: Bodnár Ildikó | olvassbele.hu) Országh László eredetileg zömmel az 1970-es években publikált – és most újra kiadott – műveinek egyike a magyar szókészlet idegen eredetű, részben már jövevényszóvá is vált elemeinek a vizsgálatával foglalkozik. A másik kötet hosszabb-rövidebb írásokat tartalmaz, melyek eredetileg a Magyar Nyelvőr hasábjain jelentek meg. Az elmúlt közel fél évszázad alatt ezek nemcsak, hogy nem veszítették el aktualitásukat, de napjainkban kiemelt érdeklődésre tarthatnak számot. Vagyis újra közlésük igazi értékmentés. (A nyitó képen Országh László professzor; foto: http://ieas.unideb.hu)

A művek ismertetése előtt illik a szerzőről megemlékezni. Országh László (1907–84) nyelvész, irodalomtörténész, szótáríró, egyetemi tanár nevét a mai (pontosabban a tegnapi) generáció a kiváló szótárainak borítójáról ismeri, még ha nem forgatta is naponta. (A ma nemzedéke viszont csak elvétve használ nyomtatott szótárakat.)

A professzor a 20. század magyar tudományos világában a hazai anglisztikának és amerikanisztikának egyik meghatározó személyisége volt, de nem kizárólag ennek, hanem a magyar lexikológiának és a lexikográfiának is. Az egyik legismertebb nagy műve – főszerkesztőként – A magyar nyelv értelmező szótára hét kötete. Országh László egyaránt tekinthető nyelvésznek és irodalmárnak – számos angol és amerikai alkotót mutattak be írásai a hazai közönségnek –, életrajza, munkássága és műveinek listája természetesen megtalálható a Wikipédián.

Az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben című, eredetileg 1977-ben megjelent munkájában a 17. század elejétől az 1970-es évek közepéig tekinti át a magyar nyelvbe került angol szavakat, csaknem ezret. Közöttük akadnak tiszavirág-életűek, amik alig néhány alkalommal bukkantak föl egyes szerzőknél, de szótárakba már be sem íródtak.

Érdekes csoport ezen belül az angol eredetű, de éppen az angol nyelvben elő nem forduló ál-angol szavaké. Ilyenek pl. az autóstop, a dodzsemez, a hippis, a rekorder. A munka első része – Az angol szóanyag megjelenése nyelvünkben – korszakokra bontva mutatja be az anyanyelvünkbe kerülést; A meghonosodás folyamatai című részben arról szól, hogy a beilleszkedés milyen lépcsőkön át jutott a jelentésbeli beágyazódásig.

Illusztrációként csupán néhány példa, egy jellegzetes terület, az orvostudomány anglo-latinizmusai köréből. Az angol mint nemzetközi kommunikációs nyelv térhódítása folytán a hetvenes években legfiatalabb jövevényeknek tekinthető angol elemek ma már szinte ódonnak tűnhetnek föl – az azóta végbement gazdagodás lajstromozása pedig egy mai Országh-követőre vár.

Jelképes, hogy a legelső felbukkanó angol szó a parlament volt 1616-ban, egy állam-bölcseleti mű fordításában, ugyanott megjelenik a puritán szó is, mint egy szekta neve, majd pedig mint teológiai szakszó, a sokat emlegetett ún. anglo-latinizmusok első képviselőjeként. A következő évtizedek jövevényei még a druida, a jacht, a flanell, kicsivel később az angol világra jellemző, sokszor „francia ősre” visszamenő lokalizmusok. Ezek: büdzsé (budget írásmóddal), komité (committee írásmóddal), verdikt (verdict írásmóddal), valamint pl. a lord és a milord (mylord), továbbá a lady és a dzsentlemen (gentleman).

Az 1620–1820 közötti időszakot követő reformkorban (1820–49) olyan mértékben megnő a beáramló szavak száma, hogy Országh László 13 csoportot különböztet meg: a politikai élet terminológiája, a társadalmi élet szavai, a lakáskultúra szóanyaga, a közlekedés, a sport, a szellemi foglalkozások, a bölcselet és vallások, az iparosodás, a mezőgazdaság, az étkezés és italfogyasztás, az egészségügy szavai, továbbá ún. egzóták, vagyis az angol közvetítésével nyelvünkbe került egzotikus elemek: totem, mohikán, tájfun stb.

A következő száz évben új területek is fontosakká válnak. Megjelenik a foglalkozások körében a detektív és a boy (futárgyerek jelentésben), a gazdasági élethez kapcsolódva a tröszt, a konzorcium, a biznisz és mint szintén jellegzetes angol-latin szavak az infláció és a kooperáció.

Az üzleteknek nem vásárlás, csupán nézegetés kedvéért való járása akkor a német közvetítéssel hozzánk érkezett shoppíroz szóval fejeződött ki; a későbbi korból idézett shopping a ’plázázás’ mellett magát a vásárlást is jelenti.

Az egészségügyi, orvosi szavak között előfordulnak angol eredetűek (pl. mumpsz), valamint igen jelentős számban ógörög és latin eredetű elemek felhasználásával szerkesztettek. A legtöbb ilyen szó és kifejezés mai jelentése az angolban alakult ki: hormon (Hippokratésznál más értelemben, de előfordult); anesztézia, antiszeptikus (a magyarban az angolhoz képest visszalatinosítva); neuraszténia, hallucináció. Időben hozzánk közelebbi időszakból valók a stressz, a streptomicin, a donor, a pace-maker és a genetika.

A sportnyelv köréből származó szavak jelenlétét csak megemlítem. A háború utáni időszak néhány kölcsönszava azonban változatlanul eleven: ketchup (maláj eredetű egzóta), grill és grillez (ez utóbbi ál-angol szavunk), telex, hardware és software (bár például éppen ezeknek a helyesírása azóta már idomult a kiejtéshez), bit és kód, menedzsment, stressz, infrastruktúra, státusszimbólum, posztgraduális képzés.

A tanulmánykötet második fele nyelvészetileg jobban képzett, „elszántabb” olvasóknak lehet csemege. Itt a legérdekesebbek a tükörfordításokról szóló oldalak. E szavak között azokra érdemes odafigyelni, amelyek nagy hasonlóságuk ellenére sem teljesen azonosak az angol eredetivel (felhőkarcoló/skyscraper, labdarúgás/football) a magyar változatok születésére erősen hatottak a 20. század első harmadának nyelvmegújító törekvései. Sajátosak az ún. hibrid összetételek is, amikor csak a tükörszó egyik fele van lefordítva: agytröszt, dalfesztivál, összkomfortos, starthely stb.

Az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben új kiadását ajánlom valamennyi, a magyar mellett az angol nyelv iránt is érdeklődő olvasónak.

A Szóeredeztetések kötet rövid írásaiban Országh László a szavak mozgásáról, egyik nyelvből a másikba való átkerülésükről mond el meglepő kulturális, történelmi összefüggéseket. Megtudhatjuk, mi köze a vesszőparipának hobbi szavunkhoz, milyen kapcsolat van a jenki és a zsoké szavak között; miért volt szinte szitokszó egy időben a klub, hogyan kötődik a jakobinusokhoz, és mit tett Széchenyi a szó rehabilitációjáért; mi az összefüggés a skót kockás pléd mintája és a rekortán fedésű sportpálya között; mi köze a kakasfarokhoz, illetve a ló levágott farkához a koktél szónak.

Országh professzor mintaszerű írásaiban példát mutat arra, miként kell – a látszatra unalmas és száraz – szóeredeztetést, a szavak vándorlását olvasmányosan, színesen, izgalmasan bemutatni, feltérképezni.

Mindkét könyv – Országh László: Angol eredetű elemek a magyar szókészletben és a Szóeredeztetések – a Tinta Kiadónál jelent meg a minap.