(Szerző: H. Móra Éva / www.olvassbele.com) Ha azt mondom, alapos, tudományos igényű tanulmányt olvastam, félő, hogy jó néhány olvasót elriasztok. A 28-30. oldalig egy időre nekem is felrémlettek főiskolás és egyetemista korom Bevezetés az (ilyen-olyan…) tudományba című jegyzet száraz, de megkerülhetetlen olvasmányélményei, de miután Bereczki Enikő elkezdett valódi, ismert, magyar, hús-vér influenszerektől idézni, a könyv élővé vált és magával ragadott.
Reális problémát jár körül A rejtélyes Z generáció. A nemzedéki ellentétek, a Bezzeg az én időmben!, az Ezek a fiatalok! típusú felsóhajtások öröktől fogva léteznek, amióta világ a világ. Ám a felgyorsulás folyamata szédületes iramot vett, s egyre nagyobb a szakadék a nemzedékek között. S akiket a legtöbb meg nem értés és kritika ér, azok a Z-generáció tagjai, vagyis – nagyjából – az 1995 és 2009 között születettek. A felgyorsulás oka egyértelműen a digitális fejlődésben – s általa az életmód, attitűdök, szemlélet gyökeres változásában – keresendő.
Valljuk be: mindannyian találkoztunk már e jelenséggel valamilyen formában. A családon belül a szülők értik egyre nehezebben a gyerekeiket; a hosszú ideje a pályán lévő pedagógusok „dekoncentrált, türelmetlen, izgő-mozgó” tanítványokról panaszkodnak; a munkaadók ugyanennek a nemzedéknek „megbízhatatlansága, ugyanakkor túlzott magabiztossága, irreális elvárásai” előtt állnak értetlenül.
Éppen ezeknek a területeknek mentén építi föl a szerző igen hasznos és olvasmányos (!) művét. A legelején kezdi: a kevésbé tájékozottakat beavatja néhány fogalom ismeretébe, így megtudjuk az egymást követő generációk általánosan használt elnevezését; azt is, hogy melyek a legnépszerűbb közösségi platformok, és kik használják ezeket; hogy mi a különbség celebek és influenszerek között, és így tovább. Az alapfogalmak után Bereczki Enikő a családra fókuszál, hangsúlyozva a generációs szakadékok mélyülését. (Ennek oka közismert, csak talán nem tudatosult mindenkiben: kitolódott az ifjak önálló életkezdésének ideje – új elnevezése is van ennek a jelenségnek: a posztadoleszcencia, magyarul utóserdülőkor –, így a családalapítás, gyerekvállalás ideje is későbbre tevődik. A szülők és gyerekek között a korkülönbség az eddigi átlagos két évtized helyett közelít a három évtizedhez.)
Ám ennél még erősebben hangsúlyozza a szülők óriási felelősségét. Tanácsa: ne tiltsák gyermekeiket a „kütyüktől”, ennek nincs is értelme – természetesen figyelembe véve aktuális életkorukat –, viszont kezdettől legyenek ott mellettük. Óvatosan, fokról fokra vezessék be őket a digitális világba – és hívják fel a figyelmüket a közösségi oldalon történő visszaélések, csapdák veszélyeire. (Ismét egy új fogalom: képernyőtudatos család.)
Ez a szemlélet kíséri végig – nagyon rokonszenvesen – a szerző fejtegetéseit: ítélkezés helyett keressük meg az összefogás lehetőségét, építsünk egymás tudására. Még a családnál maradva – hiszen minden itt alapozódik meg – Bereczki hosszasan részletezi az offline életet is. A mindent azonnal akaró Z-ket okkal nevezik szupermost-nemzedéknek. De a gyerekek/kamaszok igényeit mederben kell tartani: meg kell tanulniuk a késleltetést, a felelősségvállalást. A generációs tanácsadó szerző fontosnak tart olyan hétköznapi dolgokat is, mint a házimunka közbeni beszélgetés. Felhívja a szülők figyelmét a különböző függések (net-használat, drogok) árulkodó jeleire – és egyáltalán: nincs terület, amelyet ne érintene aprólékosan, szisztematikusan.
Teljes rész szól a munkaadóknak. Valódi, életszerű példákkal illusztrálja mondandóját: megint csak ne ítéljünk elhamarkodottan, ha „Z-pályakezdőnknek” hiányzik is egy-egy részképessége – talán mert nem használja, vagy mert valamit nem tanítottak meg neki. Itt az e-mail-írás a példa, amit ezek az ifjak szinte egyáltalán nem művelnek, így nem ismerhetik. Bizonyos, hogy helyette bőven hasznunkra lehet más, ami a birtokában van: kreativitás, határozottság, és mindenekelőtt tájékozódás, naprakészség a digitális világban. Számtalan példa sorakozik ezekről a pozitívumokról.
Végül az iskola kerül sorra – én ugyan a család után soroltam volna, nem a végére – s az oktatás legfontosabb feladata, hogy szakítson a hagyományos oktatási formákkal. Sok-sok példát, ötletet kapunk itt is a megvalósítás lehetőségeire, a projekt- és egyéb módszerekre; ám aki kicsit is ismeri az oktatás kényszerhelyzetét, tudja: a reformpedagógiai törekvések sikere, a tananyag korszerűsítése elsősorban nem a pedagógusokon múlik…
Szó esik még környezettudatosságról, divatról, párkapcsolatokról és napjaink újfajta családmodelljeiről, elidegenedésről, munkáról, sikerekről és kudarcokról; és persze a peremhelyzetben élő ifjakról is, akikhez nemhogy a digitális újdonságok nem jutnak el, de megélhetési gondjaik vannak.
E kötet sorai mögött rengeteg elméleti és gyakorlati tudás, kutatási eredmény halmozódott föl, komoly külföldi szakirodalommal. Erénye, hogy nemcsak közérthetően, de üdítően friss stílusban teszi mindezt az olvasók számára is élvezetessé.
Bereczki Enikő: A rejtélyes Z generáció. / Együttműködés a mai tizen- és huszonévesekkel. HVG Könyvek, Budapest, 2022. ISBN 978 963 565 1382 (papír). ISBN 978 963 565 2631 (e-könyv)