Fejjel a falnak

(Kárpáti Iván jegyzete) Az elmúlt negyedévben a forint lett a világ egyik legrosszabbul teljesítő devizája. Ahogy az infláció, úgy ez sem magyarázható egyedül a háborúval, az csak Orbán Viktor párhuzamos univerzumában, saját fogyasztásra van kitalálva. A csehek, lengyelek pénze bár nem szárnyal, de már régen messziről integet az egyre zuhanó forint után. Ma már a 409-es szint is megvolt az euróval szemben, legalábbis, amikor ezeket a sorokat írom. Nem tudom garantálni, hogy mire adásba kerül, nem lesz rosszabb.

Hogy az elején vagyunk a hét szűk esztendőnek, azt a kormányzati kommunikáció is jelzi. Lassan adagolja, de az irány egyértelmű. Persze, leöntve azzal a hazugsággal, hogy ha vége lesz a háborúnak, akkor majd minden jó lesz. Nem lesz, de azzal majd akkor foglalkoznak. Amúgy nem lesz vége a háborúnak belátható időn belül, erre még sokáig tudnak hivatkozni.

Hogy mi lenne a megoldás az erősebb forintra és így legalább az importált infláció mérséklésére? Nagyon egyszerű: nem kell lopni. Orbán azt üzeni, azért nem jön a pénz az EU-tól, mert mi nem akarjuk nemváltásra kötelezni az óvodásokat. Brüsszelben pedig újra és újra elmondják: ha nem viszi haza a NER-elit az európai adófizetők pénzét, meg egy kicsit nagyobb teret hagynak a jogállamnak, akkor utalnak.

Ha belátható időn belül nem lesz megegyezés, akkor belekerülünk egy olyan spirálba, aminek a végén egy törökországi helyzet van 80 százalékos inflációval és zuhanórepülésben lévő devizával, tömeges elszegényedéssel. Ha az elmúlt 12 évet nézzük, Orbán az utolsó pillanatban azért mindig megállt a falnál, vagy a falat tették picit hátrébb a tárgyalópartnerek. Történt mindez egy példátlan világgazdasági felívelés időszakában.

Ha most nekiszaladunk a falnak egy darabig biztos a földön maradunk vérző fejjel, mozgásképtelenül.